Kamaszok! Ti szeretnétek majd gyereket?

Én nagyon szeretnék majd, ha eljön az ideje (kettőt). 18/l

Annyira igazságtalan, hogy rengeteg nő bármit megadna azért, hogy szülhessen, akik pedig megtehetnék, nem akarnak.

Szeretnék. Majd a barátom is szeretne. Igazából nem vagyok olyan óvónéni típus aki egész nap sok gyerekkel van, de úgy gondolom h a sajátjaimmal egész nap ellennék. Most ez nem volt túl meggyőző, de amúgy nagyon jól kijövök a gyerekekkel. Tapadnak rám mint a kecskesajt.

Majd nagy családot szeretnék/szeretnénk.

15/L (mindjárt 16)

*mielőtt azzal jönnétek, hogy 16 évesen ne vágjak bele a családalapításba, megnyugtatlak titeket nem fogok, egyetemre megyek... és majd valahogy utána☺)

#28-as vagyok.

Orvostanhallgató vagyok, úgyhogy ha minden jól megy, pár év, és én is orvos leszek. De nem gondolom, hogy a hivatásom ellehetetlenítené a gyerekvállalást. Oké, ha valaki nem akar gyereket, de nehogy már emiatt ne lehessen gyerekem. :D Mondjuk én mindig is szerettem a gyerekeket, és az orvosi karrieremen belül is egyelőre csak olyanokon gondolkodom, amik gyerekekkel kapcsolatosak. Kicsit fáj is a szívem amiatt, hogy nem lehetek fiatalon anyuka, de hát tudtam előre, hogy mivel jár a választásom.

Érdekes amúgy, hogy orvosin nagyon sok lány van, akik nem akarnak gyereket.

#34: az élet már csak ilyen, fogadd el. :) Még mindig van lehetősége a meddő nőknek gyereket vállalni, például ott van a lombikbébi-program, petesejt-átültetés, méhtranszplantáció stb. :) Gondolom, hallottál már ezekről az eljárásokról, nem is keveset. Tehát akinek van pénze, ideje, türelme, annak összejöhet a saját gyerek is akár. De ha mégsem lenne lehetőség egyik eljárásra sem, még mindig ott van az örökbefogadás, mint opció. :)

Ha teljesen biztos vagyok a dolgomban, szívesen elmegyek hiszterektómiára, csak fizessék ki. :D

Egyébként csak gondold végig, mivel jár az orvosi. Eleve 6 évig tart az alapképzés, ha nem csúszol, arra pedig még rájön a szakosodás is. Jó esetben 28-30 éves korod között válsz szakorvossá, akkor kezdheted építeni a karriered. A szakosodás során pedig rezidensként dolgozol éhbérért, amiből nem igen lehet családot alapítani...

Körülbelül 35-40 éves korodra szerzel elegendő tapasztalatot, addigra sikerül felépíteni a karriered, jó fizetéssel, menő autóval, lakással, mindennel. Kivéve a gyereket. :) Ott fogsz állni 40 évesen, minden lehetőség adott a gyermekvállalásra, de mondhatni "kifutottál" az időből. Emellett a napirended is elég zsúfolt lesz, tök mindegy, milyen szakirányt választottál, orvoshiány van. Sokat kell majd dolgoznod, biztos rengeteg túlórával megspékelve. Ezen felül ügyeletet is kell vinned, és akármikor behívhatnak dolgozni, még akkor is, ha hivatalosan szabadságot vettél ki, és éppen nyaralsz valahol.

Ezen felül egy munkáltató sem szereti a gyermeket vállaló nőket, de igazából semmilyen munkakörben. Ha elmész szülni, bátran búcsút mondhatnak neked. :D A kettő nem fér össze. Örülök, ha te meg tudod oldani, sőt, dicsérendő, azonban én élni is szeretnék a munkám mellett. Orvosként az embernek nemhogy magára alig jut ideje, de még egy gyerekről is gondoskodjon? Mondjuk, a pénzzel talán nem lenne gond (főleg külföldön, ahol meg is fizetik a tudást...), viszont arra a szerencsétlen gyerekre ki fog időt fordítani? Ki fog törődni vele? Ki fogja meghallgatni, ha szüksége van valakire? Tudsz érte rohangálni, ha valami hülyeséget csinált? Ha mindezen kérdésekre igennel válaszoltál, emelem kalapom, gratulálok. Viszont sokan nem tudnak ennyi felé szakadni, sajnálom. Fogadd el, hogy attól még, mert biológiailag semmi akadálya a gyereknek, az életben mégis sok olyan akadály van jelen, ami ellehetetleníti azt. Én a jövőbeni munkámhoz képest viszonyítva szeretnék kényelmesen élni, anélkül, hogy percre pontosan be lenne osztva a napom, s ha a napirendben egy apró változás is történik, felborulna minden. Én azt szeretném, ha munka után nem kéne a gyerekkel nyűglődnöm annak tetejébe, amit a munkában átéltem. Szeretnék csak leülni pihenni, olvasni egy jó könyvet, inni egy teát, ne adj' Isten kikapcsolódni egy bárban, elmenni egy randira...Nem pedig a gyerek leckéje fölött akarok görnyedni este 10 órakor, vagy éppen a mosott ruhákat akarom teregetni az éjszaka közepén, netán a szobában rohasztott edényekről vakargatni a beleszáradt ételmaradékot, a gyerek szobáját takarítani az egész házzal együtt. Ebből én nem kérek, bocs, nem vagyok mazochista. Tudom, hogy nem lennék képes ennyi feladatot előállítani, s gondolom érződik a mondandómon is, hogy eléggé önző vagyok magammal szemben. Én vagyok az ékes példája annak a csoportnak, aki nem való szülőnek, bármennyire erőltetné a húsz pulya születését az idióta kormány. :D Nem mindenkinek életcél a gyerek, s mint ahogy azt elmondtam az előbb, nem mindenki való szülőnek. Sőt, ha rajtam múlna, vizsgához kötném, kinek lehetne gyereke.

#37 teljesen megértelek, és semmi rosszindulat nem volt az előző valaszomban.

A barátom is orvosin van, így értem, hogy miről beszélsz. Szerencsére az én szakom egy fokkal könnyebb (matematika, informatika), ezért gondolom azt, hogy két ember meg tudja oldani a dolgot.

Persze az is igaz, amit mondtál, hogy nem mindenki való szülőnek, van akinek ez, van akinek az fontosabb. És ez így van rendjén 😄

34es voltam.