Kamaszok! Ti szeretnétek majd gyereket?

Szeretnék.

16/L

Szeretnék (persze csak akkor,ha lesz egy férfi aki hajlandó lesz velem együtt élni :P )

Barátnőmnek például nagyon nagy vágya,hogy sok gyerekes anyuka legyen,minimum 3 gyerkőc :)

18/L

Nem szeretnék és sosem szerettem volna.

Hogy miért, sok oka van:

1. Mivel 5 évfolyamos gimibe járok, 19 évesen fogok érettségizni, ezután még szeretnék egyetemre menni, ami 6 év, ahogy számoltam, tehát 25 éves leszek, mire végzek az egyetemmel, ha nem 26. Aztán ezután még be kéne indítani a karrieremet, el kéne helyezkednem a munkahelyemen, növelni kéne a saját keresetemet. Mire ezek mind meglesznek és lesz elegendő pénzem, időm egy gyerekre, akkor meg már túl "öreg" leszek hozzá. Én nem tartom jónak, ha valaki 40 évesen szül vagy még idősebben, de hát mire az ember odáig eljut... Manapság már nem az van, hogy leérettségizünk, aztán férjhez megyünk és családot alapítunk.

2. Nyelvtanár szeretnék lenni, még ha nem is a közoktatásban, hanem nyelviskolában és magántanárként, azért tudjuk milyenek a tanári fizetések... Egyedül megtudnék belőle élni egy normális színvonalon, mert nincsenek luxusigényeim és nem veszek minden hónapban drága dolgokat, na de hogy még egy gyereket is el tudjak tartani emellett úgy, hogy mindent megadjak neki, amire szüksége van? Kizárt. Már ha csak abból indulok ki, hogy rám mennyit költenek a szüleim, pedig nem élünk luxusban, nem kapok meg minden drága dolgot és nem vagyunk a leggazdagabbak.

3. Nem szeretnék szülni.

4. Nem annyira szeretem a gyerekeket. A kisgyerekeket főleg. Ha meglátom őket az utcán, nincs velük semmi bajom, de néha az agyamra mennek, nem szeretnék sajátot. Az értelmes, nagyobb gyerekekkel nincs bajom, de azért az is durva néha, hogy mi van a mai világban, nemhogy 10-20 év múlva mi lesz itt...

Meg sosem voltam az a babázós típus, kistestvért sem szerettem volna soha.

5. Egy gyerek iszonyat nagy, életre szóló felelősség. Nem arról van szó, hogy én ne akarnék felelősséget vállalni, de ekkorát inkább nem. Ha a szüléstől kezdve minden rendben van és normális gyerekem lesz, akivel szerencsém van (mint a szüleimnek velem), akkor oké, de például anyukám egyik munkatársa konkrétan belebetegedett a két lányának a kamaszkorába, annyira elviselhetetlenek voltak és akármit csinált, nem tudott mit tenni. Valami az agyával vagy a szívével volt, nem tudom pontosan, de a sok stressztől megbetegedett. Úgy gondolom, főleg manapság elég nehéz gyereket nevelni, kamaszkorban meg pláne. Elég, ha szétnézek az iskolámban.

Az emberek szokták szidni azokat a nőket, akiknek nincs gyerekük, mert ilyenek meg olyanok, önzőek, nem akarnak felelősséget vállalni, nem szeretik az embereket. Nem hiszem, hogy ez így lenne. Egy kiskutyát például nagyon is szeretnék majd valamikor. Emellett tanár szeretnék lenni és bizonyára lesznek majd gyerek, kamasz tanítványaim is, akiknek segíteni szeretnék, de saját gyereket nem akarok

Nekem nem lesz gyerekem. Egészségügyi okai vannak, de nem bánkódom miatta. Egyébként szeretem a gyerekeket, a jövőben lehet, hogy velük fogok dolgozni, viszont nem vágyok sajátra.

19/L

Nem szeretnék gyerekeket, és az előttem hozzászólók szépen leírtak minden ellenérvet, ami a gyerekvállalás ellen szól. Nem tudnék akkora felelősséget vállalni, mint egy gyereket pelenkázni, ruházni, iskolába járatni, törődni a lelki bajaival, azon aggódni, hogy ne legyen egy idióta, vigyázzon magára (ne essen teherbe/ne ejtsen senkit teherbe, elrabolhatják, megverhetik egy buliban, bedrogozhatják...), ezen felül tartsam karban magam, végezzem becsületesen a munkám, álljam ki egy pasi rigolyáit, aki akkor lép le, amikor akar, a házimunkát pedig nem is említettem eddig. Ha minden tervem bejön, orvos leszek, ami önmagában elég nagy falat lesz a számomra, a jövendőbeli hivatásom lehetetlenné teszi a családalapítást, de ezt nem is bánom. Sohasem éreztem a gyerekek iránt különösebb szeretetet, úgy kezelem őket, mint bármelyik más embert. Vannak gyerekek, akiket kedvelek, és vannak olyanok, akiket utálok. :))

Egyébként az egyik hozzászóló említette az önzőséget. Nos, ez nálam is fennáll. :D Először a saját személyem a fontos, az, hogy nekem legyen jó, nekem legyen kényelmes stb. Ebbe a világszemléletbe nem fér bele egy gyerek, aki amellett, hogy rengeteg odafigyelést, szeretetet, törődést igényel, rengeteg hakni jár vele, például betegség, baleset, költségek (amik simán milliósra duzzadhatnak az élete során), egyebek. :)

Így jobban járok én is, és a meg nem születendő gyerek is, ha nem születik meg. :D

21 vagyok, de még félig kamasznak gondolom magam, meg kamaszként is ugyanígy éreztem. :D

Igen, szeretnék mindenképpen. Kettőt vagy hármat, de inkább hármat.

Most fogok végezni az egyetemen és nem akarok majd gyereket. Ha megengedhetném magamnak anyagilag, még akkor sem.

24/f