Szülők! Ti elvárnátok hogy a gyermeketek párja segítsen, amikor nálatok van?

Nem értem hogy nekem miért kellene fizetnem egy ott töltött hétvégéért, amikor a párom ugyanúgy szokott nálunk lenni, és egy kanyit nem kérnének tőle szüleim.

Amikor egymásnál vagyunk, akkor magunk mosogassuk el a tányért, sőt, mivel van egyik helyen mosogatógép, gyakran csak főzés utáni mosatlanokat oda pakoljuk be.

Főzni a szülő ugyanúgy főz, mint eddig, csak eggyel több személyre, ettől már más cselédje lesz valaki? Nem tudom ti milyen házban nőttetek fel, de nálunk mindkét helyen szívesen főz az anya a gyerek párjára is azon a 2-4 napon, ilyeneket kérve, hogy krumplipuculás, vagy épp a hús panírozása. A mosás megint csak ugyanaz, ha kell, betesszük a gépbe a ruhát. Mi van abban? Lehet hogy valaki belehalt már, vagy miért ekkora téma?

Abban az esetben elfogadhatónak tartom, ha a családi helyzete olyan az adott embernek, hogy plusz egy fő tényleg nagy terhet jelent, de ehhez tényleg mély szegénység kell.

Kerti munkához szintén nem kérik a párom munkáját a szüleim, a pároméknál meg nincs olyan udvar amit művelni kellene. :D

De otthon párom ugyanazt a munkát megcsinálja, amit akkor is ha nem lennék ott, pl. fűnyírózás. Abba nem nagyon tudok belehelyezkedni, leginkább csak nézni szoktam. Meg persze mindkettőnknek a saját lakrészét rendbe kell tenni. Úgy nem jövetünk el hogy szemét van, meg tíz kólás üveg meg chipses zacskó.

Ha pl. nagy dolog van, pakolászás, amibe párom segít szüleinek, abban természetesen én is segítek, amit bírok azt elviszem, nem fent fetrengek a szobájában.

szerintem tróger dolog elvárni

volt ilyen apósom aki azzal magyarázta az elvárást, hogy én a vendégségben a kenyerét eszem...

miért a lányuk nálunk nem kapott enni? vagy nem vittem nyaralni?

Attól függetlenül, hogy kik és hányan vannak itt, én ugyanúgy megcsinálom a saját dolgom. Ha amúgy is megfőzném az ebédet egyedül, akkor nem fogom beállítani a gyerekeket dolgozni, csak mert itt vannak és csináljanak már valamit. :D

Az megint más, ha mondjuk éppen kerítést festünk, virágot ültetünk, kocsit mosunk, mittudomén, és akkor kijönnek, és megbeszéljük, hogy miben segíthetnek.

Az is más, ha péntek estétől vasárnap estig a szobában fekszenek az ágyon, filmet néznek, elpancsolják az összes melegvizet, rendetlenséget hagynak maguk után, és annyira nem képesek, hogy az üres tányért kihozzák a konyhába, stb... mert ilyen is van.

Na meg az sem mindegy, hogy a gyerek alapból mennyit segít. Mert ha amúgy lenne dolga, de nem hajlandó megcsinálni, mert ott a csaja/pasija, akkor van mit megbeszélni.

Ha meg csinálja, és közben a párja ott ücsörög egyedül, akkor nem is feltétlenül rossz, ha neki is kitalálunk valami kis feladatot.

Az sem mellékes, hogy a szülő hogy viselkedik a vendéggel, amikor ott van. Mert ha egy szuperkedves, mosolygós, beszélgetős szuperanyuka, aki előre megkérdezi, hogy mit főzzön, és háromfogásos menüvel meg házi süteményekkel kényezteti őket egész hétvégén, hoz nekik a boltból kakaós csigát, kimossa a ruhájukat, elviszi őket autóval, ésatöbbi, na hát ilyenkor szerintem ALAP, hogy amiben csak lehet, segíteni akarunk neki.

Aki ezt természetesnek veszi, mert "a másik is kap náluk enni" és a kisujját nem mozdítaná, mert "ki tud mosni az "anyós" kettővel több pólót, kit érdekel", az egy görény. Ennyi.

Na meg a lényeg, ha nem is várjuk el, hogy segítsenek a fiatalok, de azért örülünk ám neki. Nem azért kell átvállalni a mosogatást, fűnyírást, akármit, mert bárki elvárná, hanem egyszerű kedvességből. Szerintem.

Utolsó!

Minden hétvégén ott van két napot. Az 8 nap havonta.

Nem!

De nem is engedem egész hétvégén itt lebzselni, a lányom még tanul.

Más.

A nejem régi vőlegényét az új háznál első nap befogták ganajozni.

És itt a ganajt tehéntrágyának kell érteni. :-)

13:33

"a pasid elvárja hogy mikor ott van kapjon enni, fürödhessen használhassa a wct? Az a minimum hogy önmaga ajánlja fel a segítséget."

Magyarul, csak akkor mehet el szarni, ha pl. már felhasogatta a tüzifát vagy lenyírta a füvet.

Fura egy nő vagy!!

A szüleim még nem ismerték a páromat, mikor küldtek neki tojást, lekvárt ilyesmit. Azóta már együtt élünk, de NYILVÁN segít ezt-azt, ha nálunk vagyunk.

Nem elvárás ez, de annyi élelemmel ellátnak minket, mikor eljövünk, hogy ember nincs, aki ezt viszonzatlanul hagyná.

Nekem fura lenne kb jegyzetelni magamnak, hogy húha, a Józsika ma már 3x használta a wc-t akkor az X liter víz, meg kapott kv-t és a levesből is evett meg használta az áramunkat az hány forint..

ha magától felajánlja az illető, elfogadhatod néha-néha,hogy be akar segíteni. de elvárni nem szabad. (értelmes ember amúgy is elmossa maga után a tányérját pl,ha csinál magának egy szendót)ha kedvelsz valakit nem fogod a fogyasztását számolgatni, ha meg számolgatod akkor bajod van vele.főleg ha a gyereked boldog vele.