Szülők! Ti elvárnátok hogy a gyermeketek párja segítsen, amikor nálatok van?

Az elvárás egy mérgező energia. Ki kellene irtani a fejekből.

Alkalmanként meg lehet valakit kérni, hogy segítsen, ebben semmi gond nincs. Amikor párkapcsolatban éltem, én is felajánlottam és volt hogy segítettem olyasmiben amihez ők nem értettek. De elvárni soha semmit sem szabad. Nyomasztó az elváróra, nyomasztó az elvárással ostromoltra. Ha beteljesedik jó, ha nem, frusztráció és értelmetlen sértődés forrása.

Nem. Jólesik, ha felajánlja, de ha nem életvitelszerűen vagy legalábbis hosszabb ideig van ott, akkor vendég. Az meg hogy néz ki, ha én kiosztom a feladatokat a vendégnek...

Forditott helyzetben is utáltam, hogy anyósom ugráltatott akár akkor is, amikor este 500km levezetése után beestünk... Aztán meglepődött, amiért évente kétszer megyünk.

Nem vagyok szülő, de én mondjuk azon is fennakadtam, mikor barátok nálunk aludtak és a négy nálunk megevett étkezés után annyit nem mondtak, hogy akkor ők elmosogatnának, hanem még akkor is türelmesen megvárták, hogy elmosogassak a párom meg eltörölgessen.

Nem elvárás, hogy segítsen de nem örülnék neki, ha a lányom/fiam olyan emberrel járna akinek nem alap, hogy vendégségben az az udvarias viselkedés, ha kérés nélkül felajánlom. Nem azért, mert rossz ember, hanem mert egyszerűen annyira más lehet a szocializációja, hogy nagyon sok surlódási pont lenne később.

#3: Kva nagy anyagi teher, ha a gyerek párja az anyóséknál van,végülis (majdnem)családtag, de számlázzuk ki neki a kicseszett ételt meg italt, baxxuk a fillért a fogunkhoz, mert nálunk fogyaszt a gyerekem párja, akivel boldog.

Én abból indulok ki,hogy akit vendégül látok, annak én állom az anyagi vonzatát. Vagy te mindenkivel kifizetteted a részét, akit meghívsz magadhoz? Ha nem segít, bocs, mert a vendégségben segíteni KELL. Ha valaki vállaalja,hogy embereket hív meg, az a költséget is, meghívni senkit nem kötelező.

Az elvárás szót ki kell iktatni, egyet értek az egyik hozzá szólóval. Autonóm személyektől egy másik hozzá hasonló nem várhat el semmit, se párkapcsolatban, sem sehol. Ha elvársz valamit, akkor megfosztod a másik embert attól,hogy önmaga legyen, de jobb esetben nem hagyja magát az illető.

Cseréljük ki az "elvárás" szót "igény"-re, igényünk bármire vagy bárkire lehet, ha nem felel meg, akkor csá, ott hagyjuk, vagy nem hívjuk meg magunkhoz többet, de az elvárástól falra mászok.