Mit tegyek? Rettenetesen aggódom.

Utolsó! Nagyon megható a történeted, sajnálom, hogy így kellett lennie.

Nekem nagyanyám pszichiátriai beteg, és rajta pl. néha szinte nem is látszik, mégis komoly a baja. Paranoid pszichézise van, és neki pl. nagyon is kellenek a gyógyszerek, mert különben gyakran hallucinál, és olyankor nagyon fél.

Nem azt mondom, hogy a tesódnak is ilyen baja van, de szerintem túlságosan koraérett a korához képest. Szerintem az nem tett neki jót, hogy ilyen soká anyukáddal aludt. Mert az NEM normális, ha egy ilyen korú gyerek bepisil, csak úgy, nyilvánosan. Éjjel, esetleg, előfordulhat még ilyen idős korban.

Én mindenképp azt mondom, hogy vidd el pszichológushoz, egyáltalán nem biztos, hogy szüksége lesz gyógyszerezésre, de az is lehet, hogy egy súlyos problémát előzöl meg vele.

Egyébként szerintem is érdeklődj a webbeteg.hu-n, vagy írj Vekerdi Tamás rovatába a Nők Lapjába. Neves gyermekpszichológus, sok éves szakmai tapasztalattal a háta mögött. Ebben a helyzetben tényleg értelmetlen laikusokat kérdezgetned, mert mi csak okoskodunk.

Gondolkozom rajta, ezzel a tudattal mit csinálnék másként?

Azt hiszem, akkor 10-11 éves korában még tehettem volna valamit. Akkor még összekötött minket a gyerekkor, az ősbizalom, ami egy tinédzserben összeomlik. Akkor nem kellett volna elengednem. De sajnos csak 3 évvel voltam idősebb, és fogalmam se volt róla, hogy baj közeledik. Ha tudtam volna, nem hagyom magamról leválni. Mentem volna vele, ahova csak lehet, bevontam volna közös programokba, megpróbáltam volna kialakítani, hogy mindent elmondhasson nekem. Ugyanakkor tudom, hogy az ilyen túlzott féltés is taszító tud lenni. Lehet, hogy semmit se tehetnék. Akkor se, ha tudom. A szüleim tehettek volna. Nem kellett volna anyámnak az ereit vagdosni, ha az apámmal vitája volt. Vagy apámat volt, hogy kizárta a házból és apa beverte az ablakot, de annyi esze se volt, hogy valami tárggyal csinálja, aztán ott áztatta magát a kádban és vörös volt a víz a vértől. Ráüvöltenék az ilyen emberekre, hogy miért kellett nektek gyerek??? Én nem emlékszem, a tesóm ebből mit látott. De ha én láttam, ő is láthatta. Ilyenek miatt gyűlölte meg anyámat, és ezért vonult úgy magába.

Hát igen, a szülők...De anyám is ideggyenge volt, szóval itt jön be a genetika.

Nem tudom, én sem tartom jó ötletnek a gyógyszeres kezelést. Sok fiatalt pont a gyógyszer ösztönöz öngyilkosságra. Mondom, nem tartom kizártnak, hogy a tesóm szedte egy ideje anyám nyugtatóját, tehát lehet hogy a gyógyszer mellékhatása volt ez. Amiket meséltek később róla, egyértelmű, hogy gyakran volt olyan állapotban, amit kifejezetten nyugtató bír előidézni. Tehát gyógyszerellenes vagyok! Inkább a Szendi Gábor féle oldalon állok. Talán őt kéne megkeresni, mert én egyszer leveleztem vele és ő megmondta, hogy ha ezzel a problémámmal ami épp volt, pszichológushoz megyek, nyugtatót fognak felírni. Na ez az amire nem vagyok hajlandó.

Remélem, a kérdező szülei jobban a helyzet magaslatán állnak, mint az enyéim.

Szia!

Szerintem is van valami pszichológiai gondja, de talán a szüleid tudnak róla, csak neked nem mondják el.

Sajnálom öcsédet, a probléma valószínűleg tényleg jelen van, ettől függetlenül elképzelhető, hogy simán inkontinens vagy egyszerűen nem figyelt oda és így sikerült és emiatt nem mert odaülni hozzájuk, valamint egy kissé zárkózott. Azért 10 év alatt, ha súlyos problémája lenne, a családnak észre kellett volna vennie.