Mitől olyan biztosak az emberek magukban?

"/akár ezen az oldalon is sok ilyet olvastam(első válaszolónak)//, hogy tökéletes a kapcsolatuk, amelyet utánna tovább fűznek azzal, hogy nem és nem is fogják egymást megcsalni, /és ezzel befejezeik a gondolat menetet/ Ebbe szerintem sohe senki nem lehet biztos, mert mindig ott van/lesz hogy mi van akkor HA..."

Nehogy már megmond, hogy miben lehetek biztos, miben nem...szerintem igen, lehetsz biztos benne, csak ahhoz olyan párt kell találj...van akinek nem megy...ez van...a nagyszüleim 5o éve vannak együtt soha egyikük sem lépett félre, miért olyan hihetetlen?

A másik: Egy jó kapcsolatban nincsen HA...nincsen "mi van HA"..."mi van ha kimész az utcára és elüt az autó?" ha így élnénk akkor semmit sem csinálnánk, sehova nem mennénk semmiben nem lehetne reménykedni...ennyi erővel az ember a saját anyjában se bízzon mert "mi van HA"? ugyan máááár...

Túl sok önértékeléssel küzdő ember van manapság...kis korban nem alakult ki a kötődés sokakban és most ez vetítődik vissza...

Aztán: én nem tudnék úgy élni, hogy" mi van HA"...azért a párom mert megbízom benne...feltétel nélkül...nincsenek feltételezések, csak az hogy szeretem és szeret...ennyi...

Kapcsolat elején tisztáztuk, ha valamelyikünk másképp érez szól, nincsenek gerinctelen félrelépések...(ez is jellem kérdése!!!)

Szóval köszi de ne oktass ki, mert igen is vannak olyan kapcsolatok ahol NINCS (számodra bármennyire is hihetetlen) megcsalás...

Jöhet a lepontozás, mert látom egyeseknek fáj az igazság:) hát hajrá

Kedves kérdező!

(van egy olyan érzésem, hogy mi már beszélgettünk egy hasonló kérdés kapcsán..:))

Tegyük fel, hogy igazad van. Én nem vagyok vak, nyitott szemmel járok. Tény, hogy picit elferdült értékrend van divatban. Az is tény, hogy ritka az az ember, akiben feltétel nélkül meg lehet bízni. Ezek nyilván rossz dolgok, és okot adnak aggodalomra.

De úgy érzem, ha a tényeken nem is változtathatunk, a hozzáállásunk és dolgok megközelítése a mi döntésünk, ami nagyban képes befolyásolni életünk minőségét. Kérdés, hogy mi a jobb: "tisztán látni", ám parában, kétségek között leélni egy életet, vagy pedig a naív, hiszékeny, felszabadult boldogság?

31 évesen, már házas férfiként, számos kapcsolaton vagyok túl, soha egyik partneremet sem csaltam meg. Egyetlen kivételtől eltekintve (a legelső kapcsolatomban, tiniként) megcsaltak. Többről nincsen tudomásom. Tudom, hogy ez nem jelenti azt, hogy nem történt meg, de sosem derült ki, így a hűség maradt meg utóérzetként. Mostani párommal 6 éve vagyunk együtt, már családtervezés előtt állunk, és nem foglalkozunk ilyen dolgokkal. Visszagondolva az elmúlt 16-17 évemre, ha újrakezdhetném, nem hiszem, hogy másként csinálnám. Mitől lett volna jobb nekem, ha állandó gyanakvásban éltem volna?

Olyan ez számomra, mintha egy gyönyörűszép kirándulásra mennék, és folyton azzal foglalkoznék, hogy nehogy ellopjanak tőlem valamit. Sok népszerű kirándulóhelyen kihasználják a turisták óvatlanságát, lopnak, átvernek stb. Az időjárás is belerondíthat egy szép nyári utazásba, kiszámíthatatlan, véletlenszerű dolog. De én személy szerint nem tudnék teljes szívemből örülni a nyaralásnak, ha ilyesmiken enném magam. Inkább választom a naív optimizmust, hogy úgysem történik semmi szörnyű, és élvezem a pillanatokat egymás után, amíg lehet.

Valahogy így közelítem meg a kapcsolatunkat is. Tökéletes? Nem egészen. Vannak súrlódások, de hol nincsenek? Én picit rendetlen vagyok, időnként rám kell szólni, hogy takarítsak. Ő picit megváltozott a kapcsolatunk eleje óta. Nyilván jobb lenne, ha ismét olyan karcsú volna, mint ahogy az is, hogy végre magam tegyem be a mosásba a ruháimat. Olyan kapcsolatok, amik tökéletesen problémamentesek, szerintem csak elméletben léteznek. De nem fogok az első nőre rámozdulni, csak azért, mert jobbnak gondolom a páromnál. Szerintem boldog vagyok a helyzetemben, és igyekszem tartósítani ezt az állapotot.

Párom állítása és tudomásom szerint sosem csalt meg a kapcsolatunk során. Én inkább úgy tenném fel a kérdést, hogy jobb volna nekem, ha kételkednék ebben? Milyen szinten változna a mindennapjaink minősége, ha nem bíznék vakon benne?

Tökéletesen megértem azokat, akik 100%-ig hűségesnek állítják kapcsolatukat (még ha tévednek is), egyszerűen mert így sokkal szebb az élet. A pofáraesés esélye pedig így sem, úgy sem változik.

Az első vagyok és az előző előtti:) kimaradt valami

A mi kapcsolatunk sem "tökéletes", de hol nincsenek súrlódások? mi is veszekszünk...bosszantjuk egymást...vannak nézeteltéréseink...

de egyetlen jól kinéző férfiért sem hagynám el ezt az embert...én valamelyik nap pont beszéltem vele erről...mesélte hogy meglátott egy szép nőt (lányt) az úton, azt mondta vonzó volt...de rájött, hogy soha nem tudná úgy ölelni, feküdni mellette, simogatni a haját mint nekem...nem tudna vele élni, mert a szépség vonzalom nem minden...

szóval szerintem nem kell ítélkezni...

(amúgy ha a válaszokon végig nézel nem Veled ért a többség egyet, még akkor sem ha mindenkit lepontozol)

12:54-es vagyok, én is igazítok.

Azt írtam: "Egyetlen kivételtől eltekintve (a legelső kapcsolatomban, tiniként) megcsaltak."

Fordítva értendő, tehát egy esetben csaltak meg, a legelső kapcsolatomban.

Elnézést!:))

Nem vagyok felháborodva, bocsi:)

Csak letámadtál, hogy így meg úgy...megkérdezed a véleményünket, de csak egyetlen variációt fogadsz el, ha valaki azt írja nem érdemes bízni...akkor miért tetted fel a kérdést?:-S

Én a szerintem-re válaszoltam, meg hogy nem kell általánosítani. :)

Ezenkívül szerintem az elkövetkezendőkben az 5-1o év is benne van, legalábbis én úgy tervezek "örökre", aztán az idő hozza magával.

De légyszi ne akarj kiábrándítani így eljegyzés előtt:D :D :)

És nem akartam veszekedni, csak a véleményemet elmondtam. NA meg merj bízni, tényleg:)

Üdv