Téged miért zavar ha valaki nem akar gyereket?

6-07-es vagyok

Gerjesztitek itt a vitát a gyermekesek és a gyermeket nem akarók közt, és elvárjátok, hogy mindenki állva tapsoljon, hogy jól csináljátok.

Baromi rondán beszéltek rólunk, pedig csak annyit mertünk írni, hogy szeretjük a gyerekünket, és próbáljuk jólétben felnevelni őket.

Ha nem érzel vágyat a gyerek szülésre, ne szülj! De akkor ne a nagy nyilvánosság előtt gyalázz mindenkit aki nem veled ért egyet. Persze könnyű így mindannyiunknak a névtelenség árnyékában visszadumálni.

Ezt utálom, hogy ezzel jöttök, hogy piedesztára emelem magam mert szültem. Nem egyeltalán nem ezért tartom magam erős nőnek, hanem azért mert szeptembertől dolgozni állok vissza (ami kell is már, nem feltétlen a pénz miatt!), mellette nem rossz eredménnyel (4,8-es átlaggal) jogot tanulok, háztartásunkat vezetgetem, és van időm a férjemre és a barátokra. Szervezés, ennyi. Akkor sem tudjátok mennyi szervezést igényel mindez a gyerek mellett mert nektek nincs!! Persze ezt meg nem szeretitek ha ezt mondjuk, mert ez rátok nézve bántó dolog. Rám nézve meg az bántó, hogy b@zizzák és k@rvázzák a gyerekem.

Ez nem panaszkodás, ugyanis én teljesen jól érzem magam a bőrömben, gyakorlatilag fénykorom élem. Nekem így jó.

Nem kell tetszen!

Az elején próbáltam mindent a társadalmi elvárásokra terelni, hogy ezt úgy kompletten az emberiség rontotta el, mikor mindenkivel szemben elvárásokat állított.

Hát ezt biza ti rontjátok el magatoknak, mert őrjöngve szóltok le mindenkit aki gyereket vállal és még szeretni is meri. Csillapodjatok le! És nem kell ennyit ezzel a kérdéssel foglalkozni, mert ezt ti fujjátok fel magatoknak, aztán nemtetszik mások véleménye! Ja bocs! Te kérdeztél!

Na, álljon meg a menet egy percig!

Elolvastam türelmesen hat oldalt, mert vártam, hogy valaki a lényegről is beszélni fog, és a kérdésre is érdemben válaszol.

Hat nem. Mindenki, legalábbis a legtöbben a saját véleményét hangoztatja, és ahhoz ragaszkodik foggal körömmel.

Miért ne néznénk meg egy kicsit a kérdés történelmi, biológiai, de főleg vallási hátterét?

Tudjuk, hogy az állatoknál a lét- és fajfenntartás a két legfontosabb dolog. Csakhogy állitólag mi ezen már túljutottunk, az embernek értelme is van, sőt akarata is.

De... Gondoljatok csak bele, mi volt a nő szerepe évezredeken keresztül? Mit követel a vallás, csaknem minden vallás a nőktől? Hogy szüljenek, sokasodjanak, mással ne is foglalkozzanak, stb. Addig mondogatták ezt, míg a nők maguk is elhitték, természetesnek sőt kötelezőnek érezték, és a kényszerből dicsoséget faragtak, hogy könnyebb legyen lenyelni a keserű pilulat, és az elnyomást. Nem véletlen, hogy a legtöbb vallás halálos bűnnek tartja az abortuszt, vagy az egyéb védekezést. A nőt, akinek nem lehetett gyereke, ki lehetett közösíteni, el lehetett hagyni, vagy ha nem, csak megtűrt pária maradt a családban, és a férfi teljes joggal és a társadalom beleegyezésével másik feleséget vehetett magának. Hány helyen van ez még ma is így!

Aztàn jött a fogamzásgátlás, az abortusz és a védekezés egyéb lehetősége, a személyes választás, csakhogy ez még nagyon "fiatal" ügy...

Ne várd, kedves kérdező, hogy az évezredek óta meggyökeresedett hitet és ösztönt 50-60 év alatt meg lehet gyökeresen változtatni, és a még ma is sok vallásos emberrel elhitetni, hogy az anyai ösztön nem kötelező (hiszen sok olyan állat is van, "aki" nem vállalja a kicsinyét).

Kell még egy kis idő ahhoz, hogy az esélyek egyenlőek legyenek, és hogy kinőljünk a csordaösztönből.

Engem is mindig megüt az a hozzáállás, ahogyan a gyermektelenekkel viselkednek. Mintha nem tartanák őket teljes értékű, egész embereknek! Pedig hányan vannak, akik nem is tehetnek róla!

Kár, hogy nem két-harom századdal később születtél, akkorra talán mar elfogadják, hogy a nők a saját életükkel maguk rendelkeznek, és nem kell örökösen védekező állásponton lenniök, vagy a többiek "lesajnálását elviselniök!

Amikor a "savanyú a szőlő"-ből nem csinalnak "debezzegén" dicshimnuszt, csak azért, mert életet adtak, akár saját akaratukból, akar egyéb, társadalmi vagy vallási nyomásra!

Hosszú lett, de kivártam az időmet, hogy elmondhassam, amit akartam.

Egy anyuka, aki gyerekkora óta mama akart lenni, és akinek a családjában, ugyanabban a nemzedékben senki másnak nincs gyermeke, mert igy választottak, és egyik sem bánta meg, mint ahogy én sem bántam meg az én választásomat.

És, kedves kérdező: Ne várd, hogy meggyőzöd a szemellenzősöket, a vaskalaposokat... Túl mélyek a gyökerek, és még túl sokan vannak!

Egyet értek az előzővel, a gyerek utáni vágy ösztönös dolog, akármivel magyarázzuk. Na ez bennem nincs meg, de ha egy kicsi mégis maradt bennem az is a néger babákra és kisgyerekekre irányul (ha majd megtehetem örökbe szeretnék fogadni). Nem fogok azért szülni mert mások elvárják, mert a nagymamák rágják a fülemet, hogy ne haljon ki a magyarság, mert minden nőnek az a dolga, és élete értelme. Gyerekkoromban nem babáztam, és tesómmal se tudtam mit kezdeni (húgom van 6év van köztünk), a 2-3évesekkel már elvagyok, de a babákkal nem tudok mit csinálni.

Nem akarok szülni, mert látom a jövőt ami a Földre vár:a káros napsugárzást, a viharokat, aszályokat, mindenféle természeti csapásokat, a víz készletek elfogyását, a rengeteg állatfaj kipusztulását, a népesség vándorlásait, és végül a következő világháborút ami valószínűleg az élelemért és vízért fog folyni. Sajnos ez van, és még a mi életünkben be fognak következni (valószínűleg), és nem akarom hogy a gyerekem megkérdezze: Anya miért szültél meg, miért akartad , hogy megéljek ilyen szörnyűségeket!, és nem szeretném azt sem, hogy azt kérdezze, hogy:Most azt akarod , hogy én megoldjam azt ami ti elb*sztatok!?

de nem ítélem el azokat akik szülnek, és élvezik az anyaság örömeit, ha ők sem engem.

Nem zavar. Engem az tud idegesíteni ha valaki látatlanul, idegen létére úgy piszkál mintha ősellenség lenne holott csak véleményt formálunk...

Szabad döntéshozás/vélemény-nyilvánítás!