A párom gyermekét hogy viseljen el?
Sziasztok
Segítséget szeretnék kérni hogy tudnám elfogadni a párom gyermekét mikor megismertem egy éves volt most 3 és fél nagyon pimasz mindig azon töri a fejét hogy idegesítsen a közös hazánkból elzavar hogy én nem lehetek ott ha ő ott van. Fogdossa a frissen festett falat ha az apja lel mellém rögtön nyafog direkt elesik hogy nehogy hozzám szóljon az anyukájàval nincs egy hétvégén sem vagy nálunk van vagy a nagyszüleivel sőt még hétköznap 2 nap is. Ha lenne egy kis időnk hogy együtt tudjunk lenni akkor sem tud az anyukája rá vigyázni mert el kell hoznia. Soha nem tudja azt mondani hogy most együtt leszünk 2 en màr most ezt nem olyan könnyű megoldási mert van egy 10 hónapos kisbabák. Azt mondja hogy őt nem szereti az apja mert amikor a nagyszülők van nincs ott vele hanem inkább velünk van itthon. Egy 3 éves gyereknek hogy jut ilyen az eszébe? A közös gyermekünkkel a nagyszülők nem foglalkoznak 6 szőr làttàk 10 hónap alat. Mit tegyek hogy javuljon a gyermekkel a helyzet mert màr olyan szinten vagyok hogy elvàlok.
Meg lehetne neki tanítani, hogy nálatok ne csinálja ezeket, hogyha tevékenyen foglalkoznátok vele. Egy ekkora gyerek nem rossz, nem bunkó stb. Csak szeretethiánya van, nincs álandóság az életében és ráadásul érzi, hogy utálod.
Ezzel a viselkedéssel tudod mit fogsz elérni?
1: A gyerek továbbra is gyűlölni fog. Te is őt... Az apuka kereszttűzben lesz. Téged választ és nem akarja majd látni a gyerekét, aki elöbb volt, mint te. A gyerek apa nélkül nő fel és felnőttként is gyűlölni fog téged, emellett te leszel a felelős, amiért tönkre ment a gyerekkorát.
2: A gyerek továbbra is gyűlölni fog. Te is őt... Az apuka kereszttűzben lesz. Elhagy téged meg a gyerekedet (mert a fiad nem az övé, tehát a te logikád szerint idegen) és keres egy olyan nőt, aki hajlandó elfogadni a múltja minden hozadékával együtt.
Egyébként én is pokollá tettem volna minden mostohám életét, hogyha úgy viselkedtek volna, mint te. Szerencsére a szüleim normális emberek, akik olyan párokat választottak, akik szeretnek, így van két másik szülőm is.
U.i.: Én megnézetném magam a helyedben, hogy nem vagyok-e diszlexiás... komolyan olyan tüneteid vannak. (Ne fogd a telefonra... én is veszem a fáradságot arra, hogy kijavítsam a hibáimat)
Igazából itt tényleg az egyetlen járható út, ha elválsz.
Semmilyen megoldásra nem hajlasz. Csak azt bizonygatod, hogy egy ilyen pici gyerek utálatos és rossz, mindenért ő a hibás. Így csak egyre elviselhetetlenebb lesz a helyzet.
Te nem vagy az a típus, aki csendben tűr a férje kedvéért.
Úgyhogy itt igazából csak az a kérdés, hogy mikor lesz ebből válás. És melyikőtök adja be. De hogy ti ketten nem maradtok együtt sokáig, az egész biztos.
Kérdező, ha Ennyire elviselhetetlen számodra ez az egész házasság, akkor lépj ki belőle.Itt senki sem oldja meg helyetted a problémát.Azt se értem minek szültél, hiszen mást se teszel, csak azzal a "nagyszerű" anyával versenyzel.Süt belőled az irigység.Amikor hozzámentél a párodhoz, tudtad mivel jár ez a házasság.Nem a gyereket kéne okolni mindenért.Rendben, nem tűrsz, nem is kell.Válj el sírás helyett.Téged nem fogadott be a család, az exet igen.Azt nem tudom mennyi erőfeszítést tettél azért, hogy megkedveljenek.Ahogyan itt írsz, azok alapján, semmit.
Ami biztos, egy sértődékeny, határozatlan nő vagy, aki a semmiért cserébe mindent elvár Körülötte mindenkitől.Azzal, hogy te is szültél, még nem fognak téged körbenyalni.Ne a másik nő életével foglalkozz, hanem a sajátodéval.Amennyiben nem tudsz alkalmazkodni, akkor irány a bíróság.Vond le a tanulságot, hogy nem gondoltad át, mibe keveredsz, és mennyire nem vagy alkalmas arra, hogy kezeld a helyzetet.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!