Gazdagság vagy dadogás?
Sziasztok!
19 éves fiú vagyok. Leírom mi a problémám.
Jómódú családból származom. Nagyon jómódúból (nem akarom részletezni, nincs jelentősége, és nem akarok másokat megbántani ezekkel a dolgokkal). Tulajdonképpen mindenem megvan, amit pénzzel meg lehet venni. Viszont van egy nagy problémám. Erősen dadogok. Mindenhol, itthon, boltban, barátokkal és a suliban is. Nagyon rossz érzés, hogy tulajdonképpen amíg valamit kimondok, addig mások 5-6 mondatot kimondanak. Szerencsére jófejek az iskolatársaim és a barátaim, és nem cikiznek emiatt. Viszont nagyon rossz, mert ha el szeretnék valamit mondani, nekem is nagyon kellemetlen, hogy a többiek hosszú időn át várnak, míg végre sikerül kimondanom az adott dolgot. Ne tudjátok meg milyen kínszenvedés például egy vásárlás (szerencsére egyre több az önkiszolgáló bolt, vagy neadj'Isten egy bérletvásárlás!). Barátnőt sem igen tudok így találni.
Meg ugye nagy kérdés, hogy később egy ilyen beszédhibával hol lehet elhelyezkedni? Fizikai munka vagy valami kutató, tervező szerintem maximum.
Viszont most jön a dolog kérdés része.
A dolog apropója az, hogy kaptam a szüleimtől érettségire egy magas kategóriájú kocsit (a márka itt sem lényeg). És elgondolkodtam a dolgon, hogy tök jó, itt ez a szuper kocsi, de egy normális beszédképességnek mennyivel jobban örülnék. És tényleg nagyon igaz (főleg az én esetemben), hogy az igazán fontos dolgokat sajnos pénzzel nem lehet megvenni. Most úgy érzem, hogy sokkal szívesebben lennék egy olyan ember helyében, aki mondjuk a minimálbérből él, de tud beszélni. El tudja mondani, amit akar, akinek nem gond lemenni venni egy újságot, egy bérletet stb.
Maga a kérdés pedig az, hogy szerinted igazam van? Mit választanál? Gazdagság egy súlyos beszédhibával, vagy szegényebb élet, de jó beszéddel.
Voltam már elég komoly pszichológusoknál, hipnotizőröknél (ne tudjátok meg milyen órabérekért), de sajnos semmi nem segített. Lassacskán bele is nyugodtam a dologban.
De ugye például tegyük fel, ha én minimálbérből élek, akkor is legalább van lehetőségem, hogy később meggazdagodjak, vagy hogy egyáltalán boldog életet éljek. Neki legalább van esélye a változtatásra, én úgy érzem, nekem nincs.
Persze vidámabb pillanataimban meg úgy fogom fel a dolgot, hogy ez egy nagy kihívás. Kaptam egy hatalmas vagyont, és egy rossz beszédképességet. Az a feladatom, hogy ebből a lehető legtöbbet hozzam ki. Az élet egy kihívás, élvezni kellene a megoldását. Csak sajnos sokszor olyan nehéz:(.
Előre is köszönöm a válaszokat!
válasza:Ne vedd sértésnek, kérdeztél, felelek.
Szegénység, beszédhibával. Abból még lehet gazdag ember, viszont belőled nem nagyon hiszem, hogy teljes értékű ember lehet valaha is.
A logopédus sokat segit, de ha még ha tökéletesre fejlesztené is a beszédkészségedet (ami szerintem kizárt), még akkor is megmaradna pár súlyos pszichikai torzulásod. Például, hogy túl nagyra vagy a pénzzel. (Ami egyébként még csak nem is a tiéd, hanem a szüleidé, te csak egy kis t@knyos vagy.) A pénz fontos, de nem helyettesit más dolgokat, nem konvertálható át jóképsűséggé vagy ilyesmi, ez külön terület. Ezt neked még nagyon tisztába kell raknod.
A másik komoly torzulásod az önbizalom. Azt mondod, hogy nem tudod elképzelni, hogy lehetne barátnőd. Túlzottan kishitű, kis önbizalmú vagy. Aztán majd ha mondjuk kicsit jobban tudsz beszélni (logopédus miatt), és rájösz, hogy bizony barátnője mindenkinek lesz (pláne a gazdag s*ggfejeknek), át fog lendülni az önbizalmad a másik oldalra, és túl nagyképű leszel. (bár szerintem ez már most is megvan)
Soha, semmiért nem cserélnék egy ilyen emberrel.
De azért hajrá, drukkolok, hogy boldog legyél. Tényleg. Nem tehetsz róla, hogy úgy neveltek, ahogy.
válasza:Ja, és nem hiszem, hogy engem zavarna, ha dadogna egy barátom, vagy a szerelmem, úgyhogy fel a fejjel!
18/L (21.31-es)
válasza: válasza: válasza:Azt nem veszik észre a kedves válaszolok, hogy bizony nem mindent lehet megvenni pénzért. Én erre akkor jöttem rá mikor kiderült, hogy a barátom pénzesebb mint először hittem. Megkaptam tőle mindent amire szükségem volt. Telefon, Új ruhák, cipő, még egy szép gyűrűt is kaptam tőle viszont ebben az időben nem töltött velem túl sok időt. Pedig valójában erre vágytam, hogy velem legyen. Mit számít a sok drága holmi, hogyha közben nincs olyan a közeledben aki igazán szeret...
Szóval a kérdésedre válaszolva, szegény de egészséges.
válasza:Inkább gazdag... a fiatal éveimet munkával töltöm, buliba csak úgy tudtam régebben elmenni, hogy a belépőt kiköhögtem valahogy, aztán ha meghívtak egy italra, akkor tudtam inni valamit, de most már erre sincs pénz. A dadogás nem olyan veszélyes, és abszolút gyógyítható. Tanulj énekelni! Elvileg az segíthet (mivel énekelve nem dadog az ember, azt valahogy át lehet vinni a beszédbe).
Én így is nagyon irigyellek, olyan jó lenne sokszor egy kocsi, mint pl. cipekedni a bevásárlás után, de még jogsira sem telik, pláne nem kocsira meg benzinre. És az ínhüvelygyulladást kikezelni még így is olcsóbb, csak nagyon fájdalmas :(
A másik dolog, ami a gazdagság mellett szól, az az, hogy igenis az egészséget sokszor meg lehet venni. Pár hete vettem észre, hogy eléggé elromlott a szemem, kínszenvedés így a vizsgákra felkészülni, de szemüvegre vagy műtétre jelenleg nincs lehetőségem. A fogamat kellene szabályozni, mert mindig begyullad, de százezrekbe kerül egy fogszabályzó.
A szegénység sajnos sokszor okoz betegséget, immunhiányt az elégtelen táplálkozás miatt. Inkább legyél gazdag, ha jót akarsz magadnak.
Egyébként nekem az első szerelmem is dadogott, nem kicsit, de nagyon édesnek találtam. Te is meg fogod találni azt, akinek ez tetszik, fel a fejjel :)
21/L
válasza:Én is azt választanám, amit te.
Viszont attól ne ijjedj meg, hogy nehezebb így barátnőt szerezni. Attól még szerethet, hogy beszédhibád van.
Egyébként nagyon tetszik az, hogy nem vagy elszállva magadtól. Nagyon aranyos lehetsz. Nagyon tetszik az életfelfogásod. Ne add fel. Persze nem lehet könnyű, de a barátaid is megértenek, s majd lesz egy lány, aki szinténmeg fog. Vannak nálad sokkal rosszabb helyzetűek. Az pedig egy + pont, hogy ilyen kedves vagy(legalábbis én ezt vettem észre).
válasza: válasza: válasza:Szegények vagyunk a vőlegényemmel, én inkább a gazdagságot választanám dadogással... Mi nem tudjuk (ahogy le is írtad), hogy milyen rossz beszédhibásnak lenni, de te meg azt nem, milyen rossz szegénynek.
Szegénylek lenni: lemondás olyan dolgokról (sorrendben), mint: tanulás (illetve, ha tanulsz is óriási tétje van), szórakozás (belépő)/kultúra (színházjegy), házasság (abban reménykedve, hogy majd csak lesz egyszer olyanra, amilyenről álmodtál, de nem valószínű), gyermekvállalás (sajnos van, hogy a pénz szabja meg), önmegvalósítás (önálló vállalkozás, hobbi), sőt (morbid), de meghalni sem lehet szegényen, manapság egy temetés is 300.000-től kezdődik. :( Nem lehet egy jobb cuccod, mint másnak, nem vehetsz meg akármilyen nyalánkságot a gyerekednek a boltban, ha fáradt vagy nem szökhetsz meg a mókuskerékből még egy masszázsra sem. És mindenek előtt mindenkire haragszol akarva-akaratlanul, akinek több van, mint neked. Ez csak, ami elsőre eszembe jut.
Elnézést, ha nem ide tartozott.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!