A szegény családok nem is akarnak változtatni?

Aki olyan mélyen van, amire te gondolsz, annak nincs kiút. A hitelt a többség nem jófejségből veszi fel, hanem mert muszáj.

Ha eleve annyit keres valaki, hogy kijön hónapról hónapra (vagy még annyit sem), akkor a legkisebb probléma esetén sem lesz hova nyúlnia. Elromlik a mosógép, iskolába megy a gyerek, beázik a lakás, bármi - olyan dolgok, amikre nem lehet "majd egyszer" költeni. Ilyenkor jön a hitel.

Egy-két ilyen eset után pedig kész a hitelspirál, és erre a pénzintézetek is rájátszanak: hitelcsökkentő hitel, átvállalás és hasonló baromságok címén. Úgy süllyed egyre mélyebbre az adott család, hogy észre sem veszi.

Az ilyen családokon maximum az segítene, ha valahonnan az ölükbe pottyanna néhány milla, hogy teljesen lenullázhassák magukat - persze az is csak akkor, ha egyébként van annyi fizu, hogy hónapról hónapra megéljenek.

Ez az egyik fele.

A másik oldalt azok képzik, akik egyszerűen képtelenek bánni a pénzzel, tök mindegy, mennyit keresnek. Ők azok, akik akarnak változtatni, de valahogy sosem marad meg a félretett pénz, valahogy mindig elfogy, pedig ők mindent megpróbáltak.

Itt a megfelelő pénzügyi kultúra hiánya a gond.

A harmadik csoport pedig azok, akik ugyan tudják, hogy kéne változtatni, látják, hogy hibáznak, de tenni mégsem akarnak érte. Tipikus példája ennek a mémes hozzáállás, fizunapon kiskirályok, utána koldusok. Avagy a putriban ott áll halomban a kóla, a chips. Leggyakoribb kifogás az, hogy a "gyerektől nem tagadom meg akkor sem", és a "legalább egyszer egyek jót a hónapban", "lássak is belőle valami jót, ha már megdolgoztam érte". Ez egy olyan családon belüli mentalitás, amin nem lehet változtatni.

??? ez valami provokatív kérdés?

De válaszolok neked: Szegény családban nőttem fel, Borsodban. Abban a kisvárosban úgy megy, hogy dolgozol "A" helyen, és örülsz, hogy van munkád. Nincs opció, hogy elmenj "B" helyre dolgozni, mert nincs "B" hely. Édesanyám x éve ugyanott dolgozik, és nincs más lehetősége, pedig jó szakmája van. Szinte az összes gyerekkori barátom elment már Pestre/külföldre, mert otthon nem lehet egyről a kettőre jutni. És mivel ezt a munkáltatók nagyon jól tudják, hogy nincs más lehetőség, ezt ki is használják(de ez már off).

A hitelt meg nem is értem, miért kérded. Aki nem örököl lakást, annak honnan a túróból lenne sajátja? Nem lehet örökre albérletben lakni. Ráadásul a legtöbb családnál az történt, hogy amikor jobban ment (10-20-30 éve) vettek fel hitelt. Utána meg leépítették a gyárakat, az üzemek tönkrementek, mint az én szülővárosomban, és nem találtak új munkahelyet. Nálunk legalább három gyár kong az ürességtől legalább 15 éve. És nem lettek helyettük újak, nem lettek új munkalehetőségek.

A gyerekben igazad van, ezt én is úgy gondolom, hogy aki máról holnapra él, az ne vállaljon gyereket. De bármikor történhet valami, ami miatt szegény lesz a család, a gyereket meg nem tudják visszacsinálni.

Egyébként a szegény családoknál figyelhető meg az ördögi kör. Alacsony jövedelem -> egy hűtőt se tudnak venni, ha elromlik a régi -> hitelt vesznek fel -> az alacsony jövedelemből nem tudják törleszteni -> vesznek fel még hitelt -> adósságspirálba kerülnek, amiből nagyjából lehetelen kikerülni. Kilehet, csak a legtöbben nem látják, hogy hogyan is kéne.

Persze nem azt mondom, hogy nem tehetnek róla, hogy ebbe kerültek, mert aki egyből elissza a családipótlékot, az nem is érdemel jobbat, de azért vidéken mások a körülmények. Ott könnyű szegénynek lenni.

Az a baj a magyarokkal, hogy nem mobilisak, és a legtöbbjük nem ért versenyképes szakmához. Oda kell menni ahol munka van, nem pedig azt várni, hogy a munka jöjjön hozzád. Az utolsó ékes példa erre. Várja, hogy egy tyúkszaros Borsodi faluba menjen a munka, nem ők mennek utána...

A magyar emberek annyira birtoklás mániások, hogy nem képesek feladni a keveset érő falusi házukat sem, mert jaj az az övéké. Holott lehet, hogy 4x akkora fizetésért tudna elmenni Nyugat-Magyarországra dolgozni, és még az albérlet kifizetése után is 2x annyi pénze maradna mint jelenleg. De nem baj, lehet szidni mindenkit.

"Nem lehet örökre albérletben lakni. " Aztán már miért ne lehetne? Aki nem engedheti meg magának a saját lakást, az mire fel akar vásárolni? Nem is értem a logikájukat...

A legtöbb szegény ember a saját hibájából szegény. Mert nem akar változtatni rajta. Pl. a barátom családja is az. kb. 20 évig dolgoztak egy gyárban mindketten, minimálbérért, alap szinten éltek, de nem változtattak volna sose, mert jó nekik a langyos sz.r. PErsze azért minden nap szidját a politikusokat, hgoy az ő hibájuk.

Aztán kb. 1 éve becsődölt a gyár. A férj talált szinte rögtön egy másik munkahelyet 2X annyi fizetésért, az anya nem. Bár 2-kor végez a munkával, utána hazamegy alszik és nem csinál semmit. De azért, mert ő csak ebben a gyári dolgozói témában keres munkát, pedig van más végzettsége, de megszokt a sz.rt és mostmár csak abban hajlandó élni. De oda meg nem kell, mivel oda kb. 3 hónapra veszik fel az embereket, aztán kirúgják és jön a következő csoport, hogy kevesebből megússzák a munkáltatók. A lényeg, hogy már 1 éve munkanélküli vagy csak alkalmi munkája volt.

De persze ehhez képest láncdohányos, mert rászokott a munka során, hogy legyen neki óránként szünete. Napi 2 dobozzal elszív, azaz havonta kb. 60ezer forint értékben. Ahhoz képest, hogy 0 forintot keres 60ezret elkölt, ezt rakhatnák akkor ennyi erővel félre is, mint a többi normális ember. Nem is állnak sehogy anyagilag így, csak tengődnek.

Ezen kívül nyáron mezőgazdasági munkát végeznek, amivel nincs sok meló szerencsére, de azzl sem keresnek vmi sokat, mert fillérekért felvásárolják ugye tőlük az egészet és alig keresnek rajta. Tavaly besegítettem nekik eladni, amit ők 5-10 ezerért tudtak eladni, azt én 65 ezerért adtam el.

Pedig ugyanott kezdték ők is, mint a szüleim, a 0-ról. Apukám míg katona volt, szolgálat után esténként nem a laktanyába járt, hanem ment dlgozni, festeni, így a pár év alatt annyit keresett, hogy fel tudtak építeni egy 2 szintes családi házat. Saját vállalkozása van azóta, ami jól megy, nem feketén dolgozik/dolgoztat és jó a szakmában. De ehhez képes reggel 7-kor elmegy és este 6-7kor hazajön.

Anyukám is felépítette a saját válllakozását, igaz ehhez 6-7 évig dolgozott 8 órában egy rendes munkahelyen, plusz utána még 4-5 órát a másikon, de végül mostmár csak a vállalkozása van és abból is megél jól.

Hitelt csak annyit vettek fel, amit pár év alatt simán vissza tudtak fizetni, mert a keres meg volt rá, csak egybe nem akartál a sok pénzt elkölteni. De a semmire h.lye aki felvesz hitelt.

Ja és azóta nekem és a testvéremnek is vettek egy lakást a félretett pénzükból és nyaralni is jártunk minden évben.

Ennyi a különbség: Van aki akar tenni azért, hogy jobban éljen és van aki nem. Ennyit erről.

A 4-es válasz HASZNOS és IGAZ, a lepontozóbajnok ellenére is. Forrás: American Journal of Preventative Medicine, kutatásvezető: Miami Egyetem, 3400 fős mintán végzett, 20 évig tartó kísérlet

Magyarul:

"A kutatók megfigyelése szerint azok az emberek, akik 20 évig létminimumon éltek, nagy valószínűséggel „öregedtek meg hamarabb”, és szellemi teljesítőképességük is rosszabbnak bizonyult, mint a kevésbé szegény embereké.

Az eredmények kapcsán számtalan felvetés fogalmazódott meg bennük az esetleges okokkal kapcsolatban, így például a kevés pénz okozta sok stressz, a nem megfelelő lakókörülmények, a nem megfelelő egészségügyi ellátás, vagy éppen az egészségtelen életmód, így a silány élelmiszerek, dohányzás, alkohol vagy túl kevés mozgás is felmerült a káros hatások esetleges kiváltójaként.

Adina Zeki Al Hazzouri, a Miami Egyetem professzora az American Journal of Preventative Medicine nevű lapban összegezte, hogy a szegénység hatása nem kímélte azokat sem, akik ugyan magasan képzettek voltak, ám valamiért nehéz időket kellett átélniük. Utóbbi arra engedte következtetni a kutatókat, hogy az összefüggés hátterében valószínűleg nem az áll, hogy a valamilyen más okból szellemi képességükből veszítő személyek elszegényednek.

A kutatók összesen 3400 felnőttről gyűjtött adatokat vizsgáltak – a vizsgált személyek a felmérés 1985-ös kezdő időpontjában valamennyien 18-30 évesek voltak. A jövedelmük mellett rögzítették azoknak a tesztfeladatoknak az eredményét is, amelyekkel az egyes személyek „szellemi öregedését” vizsgálták.

Azok az emberek, akik huzamosabb ideig szegénységben éltek, sokkal rosszabbul teljesítettek a verbális memóriát mérő feladatokban, mint azok, akik soha nem éltek szegénységben, de más feladatokban is elmaradtak az utóbbi csoporttól, így például az agyuk lassabban dolgozta fel az új információkat.

A tanulmány szerint tehát a fiatal felnőttkorban elszenvedett pénzügyi viszonytagságok jelentős mértékben befolyásolják a későbbi szellemi egészséget.

A kutatók kifejtették, hogy a kizárólag a magasabban képzett emberekre szűkített elemzés során megfigyelték, hogy csak kevés összefüggést sikerült találniuk arra, hogy az alacsonyabb intelligencia elszegényedéshez vezetne, így valószínű, hogy éppen „fordított” az összefüggés, és valóban a szegénység vezet bizonyos mértékű szellemi hanyatláshoz.

A lehetséges okok között felsorolták, hogy az alacsonyabb jövedelmű emberek esetleg egészségtelenebb szokásokat vesznek fel, így dohányozni kezdenek, vagy alkoholt fogyasztanak, esetleg nem mozognak eleget. Ezen kívül feltehetőleg az életkörülményeik is rosszabbak, egészségügyi ellátásban is kisebb mértékben részesülnek, a lakókörnyezetük pedig gyakran kedvezőtlen lehet. Amellett a kevés pénzzel együtt járó sok stressz az agy bizonyos részeinek kevésbé hatékony működéséhez vezet, ami befolyásolhatja a szellemi teljesítőképességet."

#5 Ebben nincs igazad.

Párom Szabolcsból származik. Ő azt csinálta, amit mondasz. Feljött Pestre, dolgozni. Oké, keres kétszer, két és félszer annyit kb. Kolbász a kerítés meg minden.

Ez egészen addig működik, amíg jó neki a trógerek között a munkásszállón.

Pesten ugyanis az albérletárak is háromszorosak, mint az ország bármely részén. Vagyis amennyivel többet keres, az el is megy a létfenntartásra, és még nem is elég.

Ugyanis a hétköznapi, apró-cseprő dolgokban még ott van az, hogy nekik tavasztól őszig terem otthon a zöldség, gyümölcs, amit én a piacon drágán veszek (mer'ugye a tecskós az holnapra megrohad, csak pénzkidobás). Vagy hogy a szomszédasszony hozza a tojást jó áron, amit én megint kétszer annyiért veszek a boltban. Soroljam még?

Azt még nem említettem, hogy mivel a lenti körülmények miatt 16 éves kora óta dolgozni volt kénytelen, az önéletrajzában nem diploma szerepel, hanem a legkülönfélébb kétkezi munkás dolgok. Operátornak, gyárba, vagy egyéb melósnak idefent is jó, de ebből előrelépés nincs.

Tanulni meg hogy tanuljon? 12 órában dolgozik, folyamatos műszakban. Esti, levelező sem lehetne megoldható, arról nem is beszélve, hogy a fent említett okokból pénz sincs rá.

Azt már meg sem merem említeni, hogy mi lesz, ha egyszer lakást szeretnénk venni. A panellakás, amit lent megvesz a város jó részén is 2-3 milláért, az idefent 14-16 milla. (Ezek egészen konkrét számok, odalent most vett ismerős lakást.)

Szóval lehet azzal dobálózni, hogy mennyivel jobban kereshet idefent az ember, azzal nincs is semmi gond, de megélni is meg kell valahogy, és abban jóval nagyobb különbségek vannak, mint a fizetésben...