Hogyan bírjam ki a 25 éves lányom trehányságát és igénytelenségét, ha velem lakik és munkanélküli a diploma után? Hogyan küldhetem el itthonról?

"és ha 1 hónap múlva sem csinál semmit, akkor hogy tegyem ki, vagy mit tehetek vele? ez itt a baj."

na itt a gond! már előre tudod, mi lesz, pedig még nem is próbáltad! előbb próbáld meg és várd ki azt az 1 hónapot, légyszi! A szüleimnek hiába adok tanácsot, nem tesznek semmit, néha (és nem csak néha) az az érzésem, hogy több eszem van 21 évesen,mint nekik. És jobban átlátom a dolgokat.

Ha hagyod a dolgokat így, akkor az lesz, hogy 20 év múlva is eltartod a lányod, és ha addig nem él koszban, majd él akkor, ha Ti nem lesztek.

A férjeddel kapcs: ez totálisan az apám jellemzése volt. A munkaholizmus, stb... ha nem lányról, hanem fiúról írnál, elgondolkodnék, hogy nem az anyám sorait olvasom-e. :D

"igen, neked 21 évesen nagyon jó a gondolkodásod. sajnos nem az én lányom vagy. szívesen cserélnék gyereket, de nem lehet.

lehet, hogy aki mindent megkap a szüleitől, az ilyen lesz? én szegénységben nőttem fel, semmim nem lehetett, nem tanulhattam, sőt hátráltattak sajnos a szüleim, neki pedig mindene megvan, ami csak lehetne.

szóval szívesen cserélnék ilyen értelmes gyerekre gyereket, de már nem lehet."

Nagyon kedves vagy. :) ez a cseredolog bennem már igen sokszor felmerült, de hát ez van. nekem sokan mondták már, hogy valami kavarodás történt, mert nem jó helyre születtem. :D

Ez bizony így szokott lenni, ha a szülő épp azért, mert ő rossz körülmények közt élt, mindent meg akar majd adni a gyerekeinek, azokból elkényesztetett gyerek lesz és maradnak is azok. Nem értékelnek semmit, mert megszokták, hogy van, a szülő csak egy bolond gépezet, ami előteremtia dolgokat, ezért ő hálával nem tartozik.

Ezek után persze nem megy a váltás egyik napról a másikra, de valahol el kell kezdenetek. Azt belátod, hogy magától nem igen fog javulni a helyzet, mert melyik ember menne el dolgozni, ha tudja, hogy nem muszáj? Persze, hogy inkább a szórakozást és az alvást választja, ha megteheti. De hát örökké nem csinálhatja ezt, és minél később következik be a fordulópont, annál fájdalmasabb lesz a változás. Még 25 évesen azért menthető lenne a dolog... de most gondold el, lenne már 35 éves vagy még több és akkor állna munkába életében először.

Akármeddig a bulizás sem megy, a barátai közeledve a 30hoz meg fognak állapodni, munkájuk, saját életük lesz és nem fognak az örökgyermek lányoddal bulizgatni, mert időben ráébrednek, hogy vége a gondtalan egyetemista éveknek. akkor meg magára marad a lányod... ki tudja, jót tenne-e neki? nem tudom, ha a bátyámból indulok ki, neki épp az a legnagyobb baja, hogy nincs senkije sem, hogy begubózik a szobájába és éli az életét a neten. más sincs neki. ugyanakkor gyűlöli a családját, a világot, mert ők a hibásak, nem ő. senki sem ragaszkodik hozzá, hisz kiálhatatlan, bunkó az emberekkel, mégis másokra mutogat.

Rajta nem igen lehet segíteni, de bízom benne, hogy a Te lányodon lehet! De ehhez tényleg lépni kell!