Azok a nők, akik nem akarnak gyereket, miért utálnak és támadnak mindenkit, akinek van?

"nap mint nap felteszik a kérdést a gyerektelenek, hogy mi miért nem toleráljuk őket "

Érdekes , tőlem sose kérdeznek ilyet a gyerektelenek

VAlószínű tőled azért kérdezik mert úgy érzik te nem tolerálod őket.Mit válaszolsz nekik?

Na szóval... elég sok ideig gyarapítottam azok táborát, akik nem akartak gyereket. Kaptam is a megjegyzéseket rendesen! (ahogy előttem is írták: Te nem tudod, mert nincs gyereked, meddig akarsz várni?, az életben ez a legszebb dolog.. stb stb )ahelyett, hogy szépen türelmesen kivárták volna amíg ÉN szeretnék igazán. Aztán persze eljött ez a pillanat is. Igaz 33 évesen, de van gyerekem (szeretnék is még).

Viszont egyet értek azzal is, hogy valaki azt mondja, hogy nem akar. Kényesen kerülöm az olyan megszólalásokat, amiket anno én kaptam, mert utáltam, hogy beszólógatnak az életembe. Attól, hogy lett gyerekem nem érzem magam se többnek, sem kevesebbnek MÁS szemében. Elég ha én érzem, hogy nekem jobb gyerekkel, de ezt nem hangsúlyozom, mert akinek van, az úgy is tudja.

Szia!

Jut eszembe, én is elég későn szültem, 33 évesen. Ekkorra jutottam el oda (anyagilag, szellemileg, kapcsolatilag), hogy oké, jöhet a baba, szeretnénk ha összejönne, boldog családba érkezne.

Addig nem is gondoltam, hogy ilyet érezni fogok...nekem ennyi idő kellett hozzá. A következő babához meg még 3,5 év.

És nem útáltam a gyerekeseket, nem kerültem őket, viszont útáltam, amikor kérdezgették, hogy mikor lesz nektek is, mire vártok, mikor lesz kis tesó stb...

Lehet, hogy velem van a gond, és a környezetemmel, de én nem tapasztaltam sem az egyik oldal, sem a másik oldal "utálatát, támadását" .

Üdv!

A második válaszoló szégyellje magát, de nagyon.

Megállok az ajtóban a babakocsival, de miért? MERT MÁSHOL NINCS HELY! vagy azért mert a busz túl kicsi, vagy azért, mert a kedves embertársak arra nem képesek, hogy tíz centit odébb mozduljanak. És igen, a babakocsim hatalmas, miért? Mert a gyermekemnek az a legkényelmesebb, mert még picike. vagy már nagyobbacska, de nincs pénz kisebbet venni. Az ember kénytelen utat törni, mert a kedves utastársak pont leszarják, hogy odébb menjenek. Sajnos túlélésre kell játszani! A zebrán ugyanez a helyzet. A hónapok alatt az emberből nemis kis mértékű agressziót vált ki, mikor már harmadik alkalommal kis híján elsodorja a kisbabát a zebrán előző kedves autós. Vagy a jobbról közeledő a zebra előtt gyorsít, hogy még előtted gyorsan át tudjon menni, ahelyett, hoyg egy picit lassítva simán átengedne. Az anyukákból dzsungelharcos lesz kis idő után, mert a körülmények kényszerítik. De már nagyon elkanyarodtam a témától, bocsánat.

Nagy babakocsival soha nem jutott eszembe felszállni tömegközlekedési járműre.

Még a pici ülőkocsival is csak ritkán. Ha utazni kellett akkor kengurúba vittem a babát

Én 22 éves vagyok, minden álmom egy csemete, ha az életnek van értelme, akkor az a gyerek. Így gondolom. De még nincs.

Imádok a gyerekekkel beszélgetni, a gyerekekről beszélgetni, megadom az anyukáknak az alázatot, hogy igen nem tudhatom, holott lehet, hogy többet tudok a gyerekekről, többet látok a gyereke grimaszából, mint ő, de valahol igen igaz, nem tudhatom, amíg nincs. Ok.

Mindezek ellenére, mikor egy 6 éven aluli gyerek úgy ücsörög mellettem a metrón, hogy agyon rúg, hogy az anyuka elvárja, hogy az energiától majd' szétrobbanó gyerekének adjam át a helyem, mikor halálra dolgoztam magam... nos ilyen és ehhez hasonló szituációkat nem igazán tolerálok.

Szóval, akit ha az életben nem is, de gondolatban mindenképp támadok és utálok, azok az anyukák, akik nem elég kreatívak, ill. leleményesek ahhoz, hogy gyereket neveljenek. Azokat az anyukákat utálom, akik nem képesek megnézni egy mozifilm korajánlatát. Azokat az anyukákat utálom, akik szemmel láthatóan önértékelési gondokkal kűzdenek, és ezt a gyereke szívja meg. És azokat az anyukákat is utálom, akik úgy gondolják, hogy a gyereknek meg az idős néninek ülnie kell, én dögöljek meg és adjam át a helyem. Holott a gyereket csak azért ülteti le, hogy ne okozzon galibát.

Persze sorolhatnám még, nem az anyukákat utálom, vagy támadom, hanem azokat az anyukákat, akik fölvették ezt a címet, mintha legalább "gróf", vagy "doktor" lenne attól, hogy a világra tolt egy élőlényt,közben valaki nem attól lesz anyuka, hogy megdugatja magát, és szül egy gyereket, hanem attól, hogy jól neveli és terelgeti. Hogy a gyerek hallgat rá. Szerintem nem minden anyuka igazi nagybetűs ANYUKA és az ilyeneket utálom.