Anyám folyton dühöng, magába beszél, mindenkit kibeszél, és folyton én hallgassam? Mit tegyek? Egyáltalán miért ilyen?

A helyzet már nagyon elviselhetetlen számomra. Már ott tartok, hogy próbálok minél kevesebb időt itthon tölteni, ha tehetem csak aludni meg fürdeni jövök haza, a kaját is sokszor máshogy és máshol oldom meg. Sok időt töltök barátommal/ illetve náluk. Amikor egy hétre autós kirándulásra mentünk, a sok nehéz körülmény ellenére (pl: kocsiban alvás, nem lehet zuhanyozni, és ocsmány wc-k voltak csak) sokkal jobb volt ott is, mint itthon, pedig nekem a hiegénia sokat jelent.

Szóval anyámra térve. 41 éves, fiatal nő, aki jól néz ki, korához képest letagadhatná pár évet simán, viszont abszolult nem ad magára, pedig tök szép nő lehetne. De ahogy viselkedik azt már nem bírom. Itthon van, nem dolgozik és nem is akar. Minden idejét azzal tölti, hogy másokat kibeszél, általában nekem, és mindenkit szid. Legyen szó apámról, rólam, a saját testvéréről és annak családjáról, a szüleiről, akik sokat segítenek nekünk. A barátomat és a családját is folyton szidja. Neki semmi sem jó. Már ott tartok, hogy semmit nem mondok el neki, mert előre látom hogy mit fog hozzá szólni. Már csak tök semleges témákról beszélünk. Arról hogy ő mit csinált itthon meg hogy mi van a tesómmal. Ennyi. Alig várom már hogy elköltözzek. Apám sem beszámítható, ő meg már 10 éve alkoholista. Tesóm kezelhetetlen, de anyám őt folyton pártolja csináljon bármit is. Pl: nem gond, hogy tesóm, alig 13 évesen, hetente többször issza a literes kiszerelésű engeriaitalt, az sem baj, hogy nem húzza le a wc-t, az sem gond, hogy rosszul tanul és helyette csak számítógépezik, az sem gond, hogy a nagyszüleimhez csak akkor akar felmenni ha pénz kell neki egyébként meg lesz@rja őket, az sem gond, hogy az udvarban szétszórja a szemetet, hogy a vizes/sáros kutyát behozz a konyhába, szóval semmi!

Szerintetek miért ilyen?