Mindenkit jobban szeret a nagyim rajtam és a hugomon kívül?

A problémanem újkeletű, de eléggé megvisel és kihat az életemre. Nem könnyű megemészteni.

Apukám szüleinek 2 gyereke van, apa az idősebb fiú és van egy huga. Ők a férjével tezenakárhány éve elváltak. Talán pont ezért is (de lehet ez ettől független) támogatták anyagilag az unokatestvéreimet jobban. Kiskoromban mmég fel sem fogtam, mikor mondták, hogy papától minden hónapban kapunk ezrest (1-1- akkor még nagyobb pénz volt). Nem is gondoltam kislányként arra, hogy ez nekem miért nem járna...

Ezenkívül mama biciklivel vitte (amíg tudta, erején felül) hetente a rogyásig megrakott kosarakban nekik a zöldségeket, húst, mindent, ami még nem lenne gáz, de 10km-re laknak...

Mára már felnőttünk, még a hugom is nagy kamasz már. De a korábbi gondom ugyanúgy megmaradt, nem változott semmi. Az uncsijaim leakasztják 2hetente a lóvét a nagyitól, segítenek "ímmel-ámmal", majd lelépnek. Mi ugyanúgy, ha nem jobban segítünk neki, amire szüksége van, számíthat ránk. Gyógyszert is sokszor hoztam már neki, orvoshoz elvittem.

Ez az alapsztori. Nekem majdnem egy éve új párom van és természetesen bemutattam neki is. Nagyon kedveli, már-már túlságosan is. Mindig vele beszél, ha felmegyünk, én szóhoz sem jutok. A múltkor nyírták apával nála a nagy kertjében a füvet és pont ott volt az uncsim is, az egyiknek ezt hozott, a páromnak bort, nekem és apának semmit. (Alapjában nem várnám el, de ha már mindenki kap...) Így ittam kicsit a borból, erre rám szól, h ne igyam meg.

Mi a véleményetek erről?

L23