Szerintetek jogos a felháborodásom?

Hiába vergődsz, mert nem tetszenek a válaszok, ideje lenne kihúznod a fejed a hátsódból.

Az, hogy az új barátnő mit csinál és hogyan él, nem tartozik a sztorihoz, feleslegesen takarózol, ha ez neked kifogás, akkor valszeg hasonló ambíciókkal rendelkezel.

És nem, nálam semmi nem volt rendben otthon, mégis el tudtam költözni abban a pillanatban, hogy megkaptam az érettségim, és ideiglenes szar munkák mellett is sikerült egy jó egzisztenciát felépítenem - igen, sok munka, igen, eltart egy darabig, de nem lehetetlen..

Hiába takarózol azzal, hogy nincs pénzed, ha nem tetszik a szitu, el lehet más régióba költözni, lehet munkahelyet váltani, társbérletet keresni, senki sem mondta, hogy kötelező ott élned és/vagy dolgoznod, ahol. Ha meg kényelemből inkább maradsz apád lakásában, amíg be nem pasizol, akkor szépen befogod a kicsi szád és elfogadod, hogy nincs beleszólásod abba, hogyan él és kivel. Ez van, nem kell szeretni a helyzetet, de elfogadni kénytelen leszel.

Felháborodásra semmi okod sincs. Oké, a Te nézőpontodból egyértelműen kényelmetlenség, ha alkalmazkodnod kell bármilyen apádhoz költöző nőhöz. De szerinted ezzel arányos, hogy apád ne éljen együtt addig senkivel,vagy legalábbis neked nem teljesen szimpatikus nővel, amíg neked kedved nem lesz elköltözni?

Választási lehetőséged most is van, elköltözhetsz pár nélkül is barátokkal/ismerősökkel albérletbe, apád lehet, hogy egy kis támogatást is adna.

Lényegében igaza van azoknak, aki azt írják, hogy a kérdezőnek semmi köze hozzá, az apja lakása, azt visz oda, akit akar, de! Ha ez egy család, és a kérdező nem egy idegen, akit albérlőként, vagy szívességből befogadtak, akkor az ilyen döntéseket érdemes közösen megbeszélni. Nyilván a döntés az apáé, a lakás tulajdonosáé, de mégiscsak más a hangulata egy közösen hozott döntésnek, mint egy kész tény bejelentésének. Szóval szerencsésebb lett volna előtte erről egy kicsit beszélgetni kettesben, később akár hármasban is.

A felháborodást nem tartom jogosnak, de a keserű szájízt megértem.

Szerintem nem jogos. Apukád megengedte, hogy 20évesen odaköltözz (más ilyenkor szokott kirepülni). Nyilván nem fogsz örökre ott maradni és ezzel ő is tisztában van, a barátnővel hosszútávra tervez, ezért az ő igényei szerint alakítja a házat.

Apukád nagy szívességet tett, hogy odaengedett (mint írtad, egyedül nem tudnál lakást fenntartani) egyáltalán nem kell kikérnie a véleményed, csúnyán fogalmazva Te csak egy megtűrt személy vagy ott és nem nagyon van jogod semmihez.

23 éves vagy, nem ovis, aki körül forog a világ és minden döntésnél ő az első szempont... Durva, de igaz, hogy ha nem tetszik a felnőtt, autonóm apád élete, akkor el lehet menni tőle.

Akkor szakadt volna le a pofám, ha én 23 évesen otthon élek és még számonkérem az apámat, hogy milyen párkapcsolata van meg hogy.

Apud amúgy rendesen közölte veled, hogy oda fog költözni, vagy akkor, mikor már kezdődtek az újítások. Nyilván a normális, leülős, beszélgetős közlést megérdemled.

Hogy a véleményed nem kérte ki, az normális. Neked is lesz saját családod, és akkor ő is szeretné élni az életét avval, akivel jónak látja.

A véleményed nyilván elmondhatod neki, normális apát érdekli a gyereke véleménye, de a döntés az övé, ezt nyilván elismered. Beleszólásod nincs.

Átmenetileg a szüleimmel élek egy házban a gyerekeimmel együtt, és hát bizony ők diktálnak. Ők mondják meg, hogy ki jöhet, nekem kell alkalmazkodnom és nem nekik hozzánk. Ez van, és ez Rád is igaz.

Csak gondolj bele a fordított esetbe. Van egy lakásod, ahova apukád odakéredzkedik - megszorul, bármi, stb. Neked van egy párod, aki odaköltözne. Te mit szólnál, ha Apukád beleszólna abba, hogy milyen jogon viszed oda a barátodat?? Szerintem Neked sem esne jól.