Jogos a felháborodásom? Csak szerintem engednek meg túl sokat az unokatestvéremnek?

Teljesen jogos.

A gyerekek ráéreznek, hogy "kinél mit engedhetnek meg" maguknak, kivel miként kell viselkedni...

Eléggé össze lesz zavarodva a gyerek felnőttként, hogy majd miként viselkedjen, mert bizonyos szempontból nem mutattak neki egységes értékrendet...

Egyébként a mai gyerekek "nevelésében" én is inkább a ráhagyó módszert tapasztalom, nem szólnak rá a gyerekre semmiért, vagy ha igen, akkor nem magyarázzák el neki hogy mit miért nem szabad, csak a "MÉÉÉÉÉÉÉÉ' csinálóód?" meg a "MOSMÁ FEJEZD BE/ELEGEM VAN BELŐLED" típusú ordítozás a jellemző.

Kiskoromban én is kaptam olyanért (nem konkrét rosszaság volt), amit ugyanott gyerekek szinte másodpercenként csináltak és a reakció a nevetgélés volt...

Milyen érdekes, hogy helyre tudtad tenni a gyereket! Az ilyenek általában nem hallgatnak másokra. Az unokatesómnak van két gyereke, akik nincsenek megnevelve. Azt csinálnak, amit akarnak. Például, amikor nálunk voltak vendégségben, köszönés nélkül rohantak be a házba. Még a szandáljukat sem vették le és egyenesen a kanapé felé rohantak és elkezdtek ugrálni rajta. Kedvesen, de határozottan szóltam, hogy nem szabad ugrálni rajta és, hogy vegyék le a lábbelijüket. De az anyjuk azt mondta, hogy ezek még gyerekek, hagyjam őket békén. Hadd ugráljanak! Végül az apjuk (unokatesóm) rájuk szólt, hogy elég legyen, nem szabad ezt csinálni, mert tönkreteszik. Emellett le is eshetnek. Szót fogadtak neki, de a rosszalkodást később folytatták: az egyik kosárból kivették anyukám fonalait, játszottak a kötőtűvel is. Anyukám rájuk szólt, de ők bambán néztek rá, mint a fogyatékosok. Megint az apjuknak kellett elmondani, hogy ezt sem szabad, sőt, illetlenség is.

Rettentően idegesítettek, hogy nekik mindent megenged az anyjuk (akit az egész család utál). Aztán egy jó ötletem támadt, amikor megláttam a vendég táskáját a széken. Először megvártam az alkalmat, amikor otthagyja. Mikor ez eljött, odavittem a nappaliban saját játékaival játszó gyerekeknek és mondtam nekik, hogy játszhatnak ezzel a táskával. Sőt, ki is pakolhatják. Meg is tették! Sőt, rúzzsal rajzoltak a papírra, amit adtam nekik. A szemfestéket sima ceruzának nézték és azzal is rajzoltak Mikor az anyjuk meglátta, totál kiakadt! :DDD A gyerekek ugyan elmondták neki, hogy én engedtem meg, de rögtön mondtam is, hogy így jár minden szülő, aki mindent megenged a gyerekének. Erre az unokatesóm mondta neki, hogy igazam van! Ha mindent megenged nekik, sosem fogják megtanulni, mi a jó és mi a rossz.

Lehet, hogy szemétség volt tőlem, hogy elszórakoztattam őket az anyjuk táskájával és a holmijaival, de legalább a "kedves" anyuka felfogta, hogy ilyet nem lehet csinálni. Ezt az unokatesóm mondta nekem pár héttel később. Említette, hogy ő sem tartotta helyesnek a felesége "nevelését", csakhogy ebből mindig viták alakultak ki és ő ezt nagyon unta már. Én viszont meg tudtam leckéztetni valahogy.