Idősebb korosztály! Mi lett azokkal az ismeröseitekkel, akik az "örök szűz" kategóriájába tartoztak?

Nekem egy rokonom ilyen, 40 fele jár és szerintem szűz. Hát volt egy idő, amikor egy kicsit megkattant :S de az szerintem nem a szüzessége miatt volt, hanem azért, mert mivel nem volt felesége, és nem egy észkombájn, élelmesebb rokonok azt hitték, mindent meg lehet vele csinálni, és ki akarták túrni a házából, ami részben az övé. De már jól van, dolgozik.

És az igaz, hogy ő is baromi igénytelen, nem nagyon ad magára! Igaza van annak, aki azt tanácsolta, hogy alapvető igényed legyen magadra!

Van egy másik ismerősöm, aki több, mint 10 éve nem él nemi életet, ő is 40 fele jár. Néha eliszogat, de alapvetően egy kedves, intelligens,normális ember. Ő meg egy elérhetetlen álmot kerget, azért nincs senkije. Akit ő akarna, annak "úgy" nem kell, ennek ellenére mégis elküldte azokat, akik iránta érdeklődtek volna. Barátokkal azt beszéltük, nem csesztetjük, ő egy meglett ember,tiszteletben tartjuk a döntését. Úgyse tudunk vele mit csinálni, nem tudtuk becsajoztatni, hajthatatlan. Most meg már hogy kicsit elhízott, nem is jelentkeznek nála annyian...

Én alapvetően nem török pálcát senki felett, akinek a szüzesség saját döntése. De ha Te ezt tehernek érzed, tégy ellene, ismerkedj!

Egyik rokonom egy idős néni (hetven valahány éves), de gyanítom, hogy szűz, mert nem ment férjhez, és olyan szigorú, egyházian nevelt családból származik, akiknél nem lehetett volna házasság nélkül szexelni. Ez a néni fiatalkorában egy férfivel járt, aztán mégsem őt vette feleségül, ő pedig nem akart mást. Így egyedül maradt. Én csak azért sajnálom, mert most nincs senki, akivel naponta találkozna. A testvére meglátogatja heti többször pont emiatt, de csak pár órát van ott vele. Pedig az a néni még most is olyan szép arcú, és vékony is maradt, olyan igazi szép idős néni. (Lehet, hogy azért, mert nem ehet cukrot és kenyeret.) De egyébként teljesen normális ember, nagyon kedves is, nincs semmi baja, csak nem boldog, az pedig végülis épp elég. :(

Úgyhogy jobb igyekezni, bátornak lenni, és megkérdezni a csajt, hogy "járna-e" veled. Mert az én barátom egyáltalán nem volt szép, amikor megismertem, sőt egyáltalán nem is tetszett a kinézetében semmi, még vékony is volt, kilátszottak a csontjai (mondjuk ruhában nem), én mégis megszerettem (először jóbarátok lettünk), így aztán nem érdekelt, hogy hogy néz ki. Csak annyi volt a fontos, hogy tiszta és ápolt legyen, és nem én vagyok az egyetlen lány, akinek nem a kinézet a fontos. (Persze azóta a párom is megszépült az évek alatt.) De én nem úgy voltam vele, hogy "szétteszem a lábam", mivel mi már jóbarátok voltunk, mikor összejöttünk, és akkor sem szex miatt jöttünk össze, meg az nem is volt még egy ideig, mert elég fiatal voltam még. Egyébként a páromnak is ez volt a sikere, hogy bátor volt, és meg merte kérdezni, hogy lehet-e köztünk több is. Ebben az új világban már keresik a csajok az olyan pasikat, akik mernek szólni. (Na persze nem bunkón, és nem tolakodva, és csak akkor, ha az illető férfi ápolt, és nem az alkoholtól és a mosdatlanságtól bűzlik.) Persze nem mindenki fog igent mondani, de előbb-utóbb találsz valakit.

Van egy közeli rokonom, férfi, 60 felett, aki még szüz. Mivel soha sem akart kapcsolatot, nem is kereste nök ismeretségét (és elvileg a nök érdekelnék, NEM a férfiak), önként maradt egyedül. Normális kinézetü, inkább vékony, kisportolt, ápolt férfi, normális munkája is van, meg némi spórolt pénze is - tehán nem azért maradt egyedül, mert nem volt lehetösége, söt tudok több esetröl is, amikor ajánlatokat kapott. Szerinte a szexuális kapcsolatban mindig van esély arra, hogy a nö terhes lesz, és mivel egy gyereket sem akar ebbe a világba - mert a nem akarja, hogy a gyereknek rossz sora lehyen - ezért inkább lemondott.

Egyébkén NEM önzö, zsugori, vagy felelötlen, mert a testvérei gyerekeit támogatja pénzzel is, meg törödéssel is, tehát tényleg csak elvi okai vannak.

Eddig csak mai fiatalok válaszoltak neked,és nem az idősebb korosztály.

Az utóbbi 60-70 évben jelentősen megváltozott (nem feltétlen jó irányba),az erkölcsi norma.

Ma már tini korban elkezdik a nemi életet,nők-férfiak váltogatják a partnereiket,mert elhiszik,hogy enélkül nem lehet élni,nem lesz jó a házasságuk,stb. Ha valakinek nincs párkapcsolata,azt elítélik,az illető értéktelennek érzi magát, mert a médiában és mindenütt azt hallja:hogy szex nélkül nem lehet kibírni.

EZ PEDIG NEM IGAZ! Éppen a partner sűrű váltogatása vezet oda,hogy érzelmileg kiégnek,a párkapcsolatok tönkremennek stb. És soha nem volt annyi depressziós,és öngyilkos,mint ma! Ehhez ugyan egyéb dolog is közrejátszik,de a túlzásba vitt szex is.

Egy fontos dolgot elfelejtetek: a férfiak és a nők sem egyformák. Van akinek hevesebb a vérmérséklete, és több szexre van szüksége,van akinek kevesebb is elég,netán még sok is. Van akinek egy párkapcsolatban a szex a legfontosabb. Mások pedig csak azzal fekszenek le,akivel szeretik és megértik egymást. (Sajnos ma ez a kevesebb)

Régen az embereket jelentősen befolyásolta a közerkölcs és a társadalom ítélete. Nemcsak azokat,akik vallásosak voltak,hanem mindenkit.

Egy lánytól elvárták,hogy szűzen menjenek férjhez. Ismertem olyan lányt,akit az esküvő előtt 2 héttel hagyott ott a vőlegénye,mert hajlandó volt lefeküdni vele.Az indok: ha vele lefeküdt,akkor férjes sszonyként is tart majd szeretőt.

Vagy egy másik ismerős : 30 évesen vette el egy öreglegény. Rendes,házias asszony volt, a gyerekeknek jó anyja. Mégis élete végéig hallgatthatta,hogy milyen szerencséje volt,hogy elvette a párja.

Ha pedig egy asszony szeretőt tartott,és ez kiderült, a férj elvált tőle,sokszor még a gyerekeivel sem tarthatta a kapcsolatot,és a környezete nem állt vele szóba.

Ha pedig lányfejjel szült,akkor kiközösítette a társadalom. Sőt a gyerek "törvénytelen" lett,ami sok hátránnyal járt a számára. Nem dolgozhatott állami helyen, nem lehetett hivatásos katonatiszt (ami akkor igen jó állás volt)sőt sokszor más helyen sem stb.

Ha egy férfi házasságon kívül akart szexelni,nem sok lehetősége volt. Elmehetett a kuplerájba a hivatásos nőkhöz,vagy a város szajhájához,kockáztatva,hogy összeszed valamilyen nemi betegséget. Esetleg egy férjes asszonnyal kezdett kapcsolatot. Ha kiderült akkor őt is elítélték, a férj bosszújáról nem is beszélve.

A társadalmi elváráson kívül volt még egy,talán sokkal jelentősebb tényező is,ami miatt pár nélkül maradtak a nők és férfiak. Ez pedig a társadalmi különbségek. Mindenki csak a saját társadalmi osztályába tartozóval házasodhatott. Voltak ugyan kivételek,de ezekben a házasságokban többnyire konfliktusokat okozott a társadalmi különbség.

Természetesen senki nem tudja,hogy az egyedül maradt férfiak valóban szűzek voltak-e? De az biztos,hogy sokan voltak egyedül,és akár évekig,vagy életük végéig is szex nélkül. Senki nem lett ettől alkoholista,nem akasztotta fel magát,nem lett ettől bolond. (Ma sokkal többen végzik így).Már fiatalon megtanulták,hogy az embernek uralkodnia kell a vágyain,az élet egyéb területén is.

Ez pedig nem lehetetlen. A háború előtt a szerzetesrendekben csupa nő vagy férfi élt. Ha kimentek a városba,akkor csak ketten hagyhatták el a rendházat,hogy még a kísértést is elkerüljék. Sem a szerzetesek,sem az apácák nem lettek bolondok,alkoholisták,öngyilkosok pedig végképpen nem.

De mit gondolsz,hogy a háború alatt az asszonyok mit csináltak itthon? Dolgoztak,nevelték a gyerekeket, és nem tartottak szeretőt.Ha özvegyen maradtak, a legtöbb soha nem ment férjhez újra.A férfiaknak pedig a harctéren,vagy a fogolytáborban fontosabb volt a túlélés,mint a szex.

Vagy akiket Rákosi börtönbe zárt,azoknak sem a szexen járt az eszük!

Abban az időben pedig a homoszexualítás elítélendő volt,és normális férfi nem is létesített ilyen kapcsolatot.

Természetesen akkor is voltak kivételek,de nagyon kevesen szegték meg a társadalmi normákat.

Azt sem akarom állítani,hogy ez a felfogás volt a jó és a tökéletes,de a mai nagyon káros. Valahol a kettő között kellene megtalálni az egyensúlyt.

De azt hidd el,hogy attól,ha valaki szűz marad élete végéig,nincs párkapcsolata, nem lesz sem alkoholista,sem öngyikos,sem bolond,legfeljebb öregségére magára marad.

Gimnázium után hároméves képzésre mentem egy iskolába..21 évesen szűz voltam...és sajnos amikor ez kitudódott, a maguktól elszállt "szabad" életet élő lánykák kipécéztek maguknak. Nekik az volt a normális, hogy neten, szórakozóhelyen összeszedtke valami "kant" és minden héten más partnerrel szereztek maguknak örömöt.

Pokollá tették a mindennapjaimat, nem fogtrák fel, hogy nem prűd vagyok, hanem egyszerűen nem érdekelt a téma.

Persze azóta már volt több párkapcsolatom is, de nem bántam meg a "kései" szüzességelvesztést.

07.44, érdekes nagyon a válaszod! De azon, hogy az esküvő előtt 2 héttel otthagyta a vőlegény a lányt, mert lefeküdt VELE, azon nagyon kiakadtam! Gondolom nem megerőszakolta a vőlegényt a lány, hanem az unszolta - hogy aztán meg ha igent mond, baj legyen? Undorító ez a tesztelgetés.

... Ez tényleg a ló másik oldala volt. Ma az a baj, ha nem fekszel, akkor meg az volt a baj, ha feküdtél? Beszélhetünk egyáltalán szexuális szabadságról? mert szerintem nem. csak a tiltásból kényszer lett. Miért nem lehet tiszteletben tartani azokat, akik szabad döntésből kifolyólag nem szexelnek, Akik meg azért nem, mert nem tudnak kapcsolatot létesíteni, azoknak segíteni kell, bemutatni valakit, biztatni - nem kinevetni, leszólni!

22 vagyok és szűz (fiú), mindennapom erről "szól". Hogy szűz vagyok, ronda vagyok, nem kellek senkinek, aki nekem is kell, meg, hogy nincs tapasztalatom és a lányok nem akarnak tanítónénik lenni. Tudom, hogy vannak ettől nagyobb horderejű dolgok, de mivel sok jár ezen az agyam, ezért nem tudok maximálisan rá koncentrálni.

Örülnék ha egy pár hónapig nem ezen járna az agyam, akkor végre kiegyensúlyozottabb lehetnékm, és többet foglalkozhatnénk más dolgokkal is.