Mit csináljak egy házas apukával?
Nem rég összejöttem egy nagyon helyes-okos-kedves férfival. Teljesen elcsavarta a fejemet. Már egyszer-kétszer voltam is a lakásán, amikor kiderült, hogy HÁZAS! Ami még ennél is súlyosabb az az, hogy van egy pici gyereke (olyan 1-2 éves forma kislány) és a felesége most várja a következőt. A nő sajnos nem keres valami jól, Ő inkább az a fajta, aki a gyerekekkel van otthon, nem pedig dolgozik. Viszont a szóban forgó férfi tartja el a családot. És én nem tudom, mit tegyek. Nyilván nem akarok vele járni, pláne nem egy életre magamhoz kötni. Azt nem tudom, hogy hogyan közöljem vele, hogy tudok minderről. Azon is gondolkodtam, hogy szólok esetleg az anyukának, hogy milyen is a férje. De nem tudom. Mi van, ha én neki csak egy kis szórakozás voltam, én meg rohanok a feleségéhez, aki otthagyja, és akkor 4 emberi életet tettem tönkre.
Ti mit tennétek a helyemben?
szegény gyerekek!
ha te ott is hagyod talál majd valaki mást és majd azzal csalja a feleségét
ez a férfi egy nagy barom
de szerintem mindenképpen hagyd ott
Ácsi, ácsi!
ÉN nem akarok vele lenni tovább! Ezt már az elején leszögeztem! Először összejöttünk aztán tudtam meg, hogy családja van. Nem utalt rá semmi: se gyűrű, se családi fotók, se semmi. Viszont most nem tudom mi is, lenne a legjobb. Az nyilvánvaló, hogy nekem az, ha dobom. A másik kommentre meg: mi az, hogy miattam, megy tönkre a család? Pont én vagyok az, aki a gyerekekért meg az anyukáért aggódik. A korkülönbségről meg csak annyit: nagyjából 3 év van köztünk. A harmincas éveinkben vagyunk.
Nem kell rögtön letámadni a kérdezőt. Különben is ha nem vele fogja csalni a feleségét akkor majd mással. Miért ne érezné akkor már jól magát a kérdező? Persze, ha komoly kapcsolatot akar az más, mert akkor a pasi tuti megbántaná.
Ha csak szexről lenne szó, jól megérted magad a férfivel, akkor menj bele szerintem. Nem vállalhatjuk a felelősséget másokért, és a mártírt se játszd.
Jah meg a másik: a kis szórakozásnál. Úgy értettem, hogy lehet, hogy csak egy kevés felüdülésre vágyott a monotonitás mellet, de emellett szereti a családját. Ezt nem tudom még eldönteni. Ezért sem vagyok biztos abban, hogy szólnom kell az anyukának. Mert (mint már előbb említettem) mi van ha csak vaklárma?
Szerintetek üljek le ezzel a férfival "tárgyalni", vagy minden ceremónia nélkül hajtsam el a csába? És egyáltalán: hogy kezdjek hozzá egy ilyen beszélgetéshez?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!