Mit szólnál hozzá, ha az egyetlen gyereked, aki már megállapodott, közölné, hogy nem vállal gyereket, így nem lesz unokád?

Semmit.

Az o dontese. El kellene fogadni hogy hogy mi mar szulok vagyunk, az unokat meg nem nekunk fogjak szulni.

Jogos a felháborodásod, ha te megkérdezted annak idején tőle, hogy meg akar-e születni!

Biztosan szomorú lennék, de elfogadnám. Az ő élete, az ő döntése. Egyszer leülnék vele átbeszélni ezt a témát, hogy miért dönt így. De aztán nem firtatnám többet.

Én csak anyám álláspontját tudom ismertetni, mert esetünkben én vagyok a lány, aki ugyan megállapodott, de eszébe sincs gyereket vállalni; anyut nem érdekli ez a téma. Az én döntésem, ha szülök akkor lesz gyerek, ha nem akkor nem. Sosem köszöntött még úgy, hogy "Gyerek, házasság?" (7 éve élünk együtt párommal, de esküvőt sem tervezünk.) Nekem a boldogsághoz elég, hogy legyen egy szép otthonunk, a házi állataink és legyen egy szép karrierem. Még mindig van időm babázni, ha úgy döntenék, hogy mégis kell a gyerek, de nem fogom sajnálni, ha gyermektelen pár leszünk.

Ugyan én még csak 16 éves vagyok és nagyon távol állok az anyasagtól, de édesanyám már most is mondja, hogy mennyire szeretni fogja az unokáit és, hogy miket fog játszani vele, stb. Természetesen hozzáteszi, hogy nem most ebben a pillanatban akar unokát, hanem vagy 8 év múlva (szóval nem azt szeretné, hogy tinimami legyek). Ebben csak az a rossz, hogy sem én, sem nővérem nem akarunk gyereket, szóval valószínűleg csalódás fogunk okozni edesanyánknak. Hiába mondom neki, hogy én nem szeretnék családot alapítani, mert nagyobb céljaim vannak, amik mellé nem fér bele az anyaság, egyszerűen letudja azzal, hogy egy baba mellett is csak 1 évet kell maradni, utána ő szívesen vigyázna rá, én pedig visszamehetnék dolgozni. Szerintem így semmi értelme nem lenne gyermeket vállalni, hiszen nem én nevelném, hanem szüleim és nem tudnék vele egy olyan viszonyt kialakítani amit szerintem egy gyermek megérdemelne.