Normális hogy fiatal vagyok, és már most nem akarok gyereket? Komplikált a dolog
Ennek több tényezői vannak. A gondolatmenetem az, hogy először egy stabil kapcsolat, aztán ház, kocsi, és azután gyerek , ha a dolgok úgy alakulnak. 20 éves elmúltam, két év múlva végzek a sulival, aztán szeretnék dolgozni hogy elérjek minden célt, amit kitűztem magam elé. Mire elérném, hogy meglegyen minden feltétel a gyerekvállaláshoz, addigra kiöregszek. A másik dolog az, hogy szeretnék még élni.Nem tudom miért, de csak tehernek látom a gyerekvállalást. A világ nagyot változott, már a gyerekek sem ugyan olyanok mint régen, inkább tableten és okostelefonon bújják a mesét. Csúnyán beszélnek és viselkednek, de nem tudom honnan látják. Úgy gondolom, hogy hiába nevelném jól, ha valahol útközben elsiklik. Nem érzem biztosnak a jövőt, egyre több rossz történik, és végül is hova is szülném? Mibe?
Anyagilag se kevés pénz se etetni, se óvodát, iskolát fizetni, kirándulásokat, minden évbe a beiskolázást, a többibe bele se gondolok. A házasságok negyede fele válással végződik, így nem is lehet azt sem biztosra mondani, hogy van egy állandó társ, aki mindenben TÉNYLEG segít, és oda teszi magát. Szerintetek fog változni a véleményem?
Vagy van még valaki aki szintén így van ezzel?
Előre is köszönöm a válaszaitokat!
Teljesen normálisan gondolkozol.Nincs itt semmi probléma, csak az önbizalom és a biztoság hiányzik az életedböl.
Majd alakul.
szia
Nincs ebben semmi komplikált. Te csak magadnak, magadért akarsz élni, ennyi.
Ebben az az aranyos, hogy ha anyád a homlokára csapna: basszus, én élni akarok, nem a 20 éves gyereket még évekig eltartani! - és közölné, hogy most már állj a saját lábadra, akkor vérig lennél sértve, és kórusban szidnátok itt a többi egoista kis hülyével.
Van akinek változik a véleménye, valakinek nem. Ha később is így érzed, hasonlóan gondolkozó párt válassz. Élhetsz teljes és boldog életet, nem leszel attól rosszabb, ha nem minden vágyad a pocáklákou meg a gyeeeeeeeejkőőőc.
Én se akarok amúgy.
26L
Ugyan, nem vagy egyedül, csak gondolkodsz, és tovább látsz annál, hogy "cuki, ölelgetni való baba"! A legtöbb emberben ilyen szempontok fel sem merülnek a gyerekkel kapcsolatban, hogy majd mennyi mindenről kell lemondani, mennyibe fog fájni, amire most se telne, és eszükbe se jut, hogy mi van, ha totál a szülővel ellentétes személyisége lesz, és sose fognak emiatt kijönni, a szülő meg nem tudja kezelni ezt a helyzetet, mert nem is érti, csak érzékeli, hogy van egy akaratos kölke, aki megkeseríti az életét, és nem tudja még veréssel se "megnevelni."Az meg végképp nem jut eszükbe, hogy a cuki babuci lehet, hogy más lesz, beteg, nemcsak móka és kacagás vele az élet, hanem küzdelem. Elég, ha csak pl. egy szemüveg esetét nézzük, az is sokszor akkora kiadás, hogy nem bírják rendszeresen venni, a fogszabályzó felesleges luxus, és ezek azért nagyon sokszor előfordulnak. És még vég nélkül lehetne sorolni. A gyerek lutri, zsákba macska, kettő méginkább...És amennyire rákoncentrálsz, annyi időt, energiát veszel el a kapcsolatodtól, mert ugye a munkától nem vehetsz el, mert valamiből élni kell. Mi az eredmény?
Nem tudom, hogy fog-e változni a véleményed, mert minél idősebb vagy, annál többet látsz a világból, annál többet tapasztalsz. Ami meg plusz: egy szerelmes nő nem mindig gondolkozik racionálisan. Na, ezt add össze, és fejtsd meg előre :)
Köszönöm mindenki válaszát!
Az egyik válaszoló írta, hogyha anyám elküldene itthonról, akkor még én lennék megsértődve. Nos, nem igazán, mert anyu tud a terveimről, harcolós típus vagyok, nem adok fel soha semmit. Anyu még egyetemre küldene, de addig nem maradnék a nyakukon. A szüleim itthon akarnak tudni, ennek nem nagyon örülök, mert szeretnék önálló lenni a suli után. Itthon van egy elég nagy házunk, két szintes, és azt tervezik apuval, hogy hogy fogjuk majd az emeletet a földszinttől kettéválasztani, és akkor így lesz meg úgy lesz. A házzal nincs bajom, modern, korszerűsített, tágas, világos, rendezett kert, csak ez így nem lesz jó. Tudom milyenek a szüleim,inkább külön költöznék teljesen, de ezt majd megbeszélem velük.
A másik meg az, hogy itthon iszonyat sokat kell melózni kevés pénzért, akkor ha anya apa sokat dolgozik, akkor van a nagyszülő elővéve, hogy vigyázzon a gyerekre. Egyértelműen nem mindig lehet megoldani hogy a gyerek mindig a szülőkkel legyen, de nem a nagyszülőknek lett megszülve az a gyerek... Több nagypapát nagymamát ismerek, akik panaszkodnak hogy már megint náluk van az unoka. Szerintem nekik ez teher, és el is hiszem.
A gyereknek lehet betegsége is, amivel születhet, így ez is teher csak a szülőnek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!