Nem értem a mai világban miért vállalnak annyian gyereket?

Sokan azt mondják, hogy minél kevesebb a korkülönbség annál jobb.

Sokan azt, hogy 30 felett magasabb a down kór aránya

Sokan azt, hogy 30as anyának nincs annyi türelme

Sokan azt, hogy magas korkülönbség miatt nem alakul ki bizalmas kapcsolat.

Mindenkinek más indoka van rá, ami miatt negatívumként tekint a középkorúak gyermekvállalásra.

Akkor vállaljon az ember, amikor

-Meg tudja adni neki az alapvető dolgokat

-Tudja iskoláztatni

-18 éves koráig feltudja nevelni

Engem jobban zavarnak az ősanyák, az a viselkedés amit mindig leprodukálnak, akár élőben akár interneten.

Szültek egy gyereket, és ők a hercegnők, de hahó, nevelni is kellene.

Én láttam olyan 30 körüli anyukát is, aki csak azért szült, hogy legyen már gyerek, de amúgy szart rá, és ez a szomszédom volt.

Én is igy látom.

Az én környezetemben nagyon sok felelőtlen lány szül gyereket, és kb a semmire.

Én pl eléggé csalódott lennék, ha nekem a 20 éves lányom lebabázna nekem a nyakamra, úgy hogy én is tartsam el.

Szerintem az az egészséges ha egy fiatal úgy szül, hogy legyen meg legalább az alap. Szülőként, ha már felneveltem két gyermeket (mert énh kettőt szeretnék), kétlem hogy 50 évesen is gyerekneveléshez, finanszirozáshoz lenne kedvem. Nekem bőven elég lesz az unokázás.

Mondjuk jó, megvan a dolognak hátránya és előnye is, mert nézd, aki most 20 évesen megszül, annak 40 éves korára már lesz egy nagy gyermeke.

Viszont az hogy még dolgozni is derogál elmenni ezeknek... naigen...

Hát akkor szerinted így van, más szerint meg nem. Az emberek nem egyformák. Én például ezt a "kiélést" nem értettem soha. Én nem kiélni akarom magam (eleve tök undorítóan hangzik ez a kifejezés szerintem), csak egyszerűen élni akarok.

20 éves voltam, amikor a nagyobbik fiam született, és most, tíz év távlatából sem bánom, hogy ilyen hamar jött, én imádtam fiatal szülő lenni :) Sosem éreztem tehernek, mellette is tök jól tudtam élni az életem. Szereztem mellette plusz egy szakmát, lediplomáztam, nyelvet tanultam, számtalan új barátot szereztem ez alatt a tíz év alatt, és bármilyen meglepő, de szórakozni is jártam. Nem minden nap, nem minden hétvégén, de ha úgy tartotta kedvem, elmentem egy koncertre, vagy táncolni, sőt, simán elmentem két-három napra fesztiválra is, amikor már nem volt olyan pici. Ahogy a férjem is járt szórakozni a barátaival, van hobbija, sportol is, mindegyikünk csinálja azt, amit szeret, és együtt is töltünk időt bőven. Emellett meg van egy fantasztikus nagyfiunk, aki nagyon okos, nagyon kreatív, egy igazi vagány, jófej gyerek :) Annyi nálunk a titok, hogy senki nem mártírkodik, mindenki csinálhatja azt, amit szeretne, de persze közben tekintettel vagyunk egymás igényeire is.

Ja, és most már két gyerkőcünk van, a kicsi még baba, de egy év múlva jöhet a harmadik is :) Ha rajtam múlna, simán lenne négy-öt gyerek is. Nekünk így kerek a világ, és az ég világon semmi nem hiányzik belőle. Nekünk nem teher a gyerek, viszont nem is úgy éljük meg a szülőséget, hogy innentől kezdve nem is foglalkozhatunk semmi mással, csak és kizárólag a gyerekeinkkel.

Én 30 éves korom előtt szeretnék gyereket. Miért? Mert nem akarok 50 évesen menni a szülőértekezletre, mert nem akarok 40 évesen menni érte az oviba, hanem fiatal anyuka akarok lenni. És igyekszem érte tenni, hogy normális körülményeket teremtsek majd a gyermekeimnek.

Persze ha nem jön össze akkor elhalasztom a dologot, nem kockáztatok tönkretenni egy életet a terveim miatt. Vannak akik viszont simán megteszik. Vessenek magukra.

#5 igen, de gondolom nektek voltak olyan anyagi körülményeitek, amelyek mindezt lehetővé tették.

Az én környezetemben az az átlagos tendencia - falusi általános suliba jártam, az onnan megismert emberek példáját írom le - hogy a lány összejön egy csávóval, telepumpolnak mindent a Facebookon, hogy így szeretlek szerelmem, úgy szeretlek életem, te vagy az igazi, örökre csak téged. Becsúszik a baba, vagy véletlenül vagy "véletlenül", mert azt hiszi szegény naiv lány, hogy ezzel aztán végleg magához láncolhatja a huszonéves fiút, akinek általában a tuninglada meg a művházas diszkó volt addig az élete. Amit persze ezután sem akarna feladni, így dobbant. Az egyik volt osztálytársamtól is ugyanígy lelépett az apuka, aztán most összejött egy másik sráccal, októberben összejöttek, most 4 hónapos terhes. Persze eljegyezte őt a srác, gondolom a muszájból, de vele is nyomatja ezeket, hogy örökre csak téged szeretlek. Hát kíváncsi leszek.... És közben meg szegény gyerek úgy hívja a csaj barátjait, hogy "Tomi apu" meg "Jocó apu" mert nincs normális apakép előtte...

Persze 0 tapasztalat, 0 munkahely, 0 tanulmányok, érettségi is esti tagozaton sikerült neki kb. 2. nekifutásra.

Tudatos családtervezés, nuku. Tényleg nem értem.

Nem a gyerekvállalással van a gond, vagy az életkorral, amikor bevállalják, hisz mindenki maga döntse el, hogy hány évesen érzi úgy, hogy már eleget élt ahhoz, hogy lenyugodjon és családot alapítson. Van aki 45-50 évesen is ezerrel pörög még és senkire és semmire nem akar időt szánni saját magán kívül.

Itt inkább a lelki érettség hiánya a fő gond. A "majd lesz valahogy" hozzáállás, mikor valaki a semmi párkapcsolatára és a nulla anyagi stabilitására bevállal egy gyereket.

Pl Én 27 éves vagyok, 2 éve házas a férjemmel. Nem vagyunk nagyon bulizósak, tehát e-tekintetben úgy gondolom, hogy eleget éltünk, utazni pedig nekünk nem teher gyerekkel sem (a kutyát is vittük ahova lehetett, sosem voltunk csak ketten és nem is hiányzik). Mégis az esküvő óta ezer helyről kaptuk az osztást, hogy minek házasodtunk össze ha még nem akarunk gyereket. Azért mert anyagilag még nem tartottunk ott. Most már ott tartunk, de így sem érzek kényszert magamon, hogy azonnal. Majd jön ha akar, a hely és az idő már meg van neki.

Manapság 13-14 éves kamaszok is járnak bulizni, fesztiválra, koncertre, viszik őket utazni, nyaralni, síelni stb, nem egészen értem, miért kéne még 30-35 éves korig "kiélni" magát valakinek. A gyerekszülés nem azt jelenti, hogy onnantól lehúzva a roló, derék nyárspolgárként otthon ülünk a szabadidőnkben.:-)

A gyerek minden korban felelősségvállalást (is) jelentett, ma, a Pán Péter-szindróma korában valszeg azért gondolkoznak sokan így, mint te, kérdező, mert még önmagáért sem szívesen vállal felelősséget a fiatalok jó része, nemhogy egy másik emberért. És ez elég szomorú.