Nem értem a mai világban miért vállalnak annyian gyereket?

20 éves vagyok. szóval nem olyan rég jártam általánosba. mindig irigyeltük azt az osztálytársamat, akit az anyukája 18 évesen szült. fiatalos anyuka volt, nem volt olyan nagy generációs külöbség közte és a gyereke között, mint akit az anyukája 40 évesen szült. ráadásul itt vagyunk ugye már 20 évesen.. az az osztálytársam épp most költözött el otthonról a hónapokban.. az anyukája még 40 éves sincs! és már van egy felnőtt gyereke.sok kortársa még most kínlódik a gyerekkel, felkel hozzá hajnalban szoptatni,pelenkázza stb.. neki meg van már egy felnőtt gyereke..és újra kettesben van a férjével, élvezhetik az életet, nyaralnak kettesben, tök jó a kapcsolatuk. és a lányukkal most is nagyon jó a kapcsolat, mintha legjobb barátnők lennének.

míg volt olyan osztálytársam általánosban, akinek már akkor 60 fölött voltak a szülei!! elég szigorúak voltak és nehezen értették meg a lányuk problémáit.. most hogy felnőttünk meg a lány már szinte gondoskodhat a nyugdíjas szüleiről.. és még csak 20 éves.

arról nem is beszélve,hogy akinek fiatalok a szülei,ott nagy eséllyel a gyereknek van esélye találkozni a nagyszülőkkel, dédszülőkkel. míg amikor valaki 40 évesen vállal gyereket, akkor ha ő is késői gyerek volt, már lehet a gyerek sosem ismeri a nagyszüleit.. szerintem ez sem mindegy.

+ biológia szempontból is a legajánlottabb a 20-on évek elején szülni.. elhiheted,hogy egy tanulmány sem azt javasolja,hogy szüljetek 30 fölött..főleg,hogy sok betegség kockázata megnő.. nézd csak meg hány Down-kóros baba születik,hogyha az anya 35 felett van.. de ez csak egy betegség..

szóval összefoglalva,szerintem több előnye van fiatalon szülni. én 2 év múlva végzem el az egyetemet. utána szeretnék 1-2 évet még dolgozni a szakmámban..és jöhet utána a baba.. de ha nem járnék egyetemre, már lehet anya lennék azóta.. csak először mindenképpen végzettséget szeretnék és kicsit dolgozni is.

de van olyan barátnőm,aki már anya 20 évesen. nem tanult tovább, szakmája van. 18 éves kora óta dolgozott. a barátjával több éve voltak együtt.. úgy döntöttek,hogy jöhet a baba. én meg tudom érteni. ha megvolt a stabil kapcsolat és a megfelelő egzisztencia, akkor miért kellett volna várniuk még 10 évet? csak mert gyakorin valaki szerint 30 alatt nem szabad szülni? ugyan már..

a kiélést pedig nem tudom mire érted. nem akar mindenki fűvel-fával lenni, mielőtt gyereket vállal. és ugyanúgy lehet gyerek mellett is nyaralni,szórakozni. biztos nehezebb dolog, de lehet.a szüleim pl rengeteget jártak nyaralni azután is,hogy én megszülettem. biztos nem volt olyan, mintha kettesben lettek volna..de így sem a négy fal között ültek,csak mert gyerekük lett. ugyanúgy megy tovább az élet.

Kap annyi támogatást, hogy meg tudja venni.

Sorold már azt a sok támogatást...

Én úgy vagyok ezzel, hogy egyáltalán nem is akarok se házasságot, se gyereket, a saját életemet akarom élni, akárhány éves leszek is.

F

Az én általános iskolás osztálytársaim most sorban szülnek vagy éppen még gigapocakkal mászkálnak 19-20 évesen, ezzel nekem nincs is bajom, mert nem érdekel mit kezdenek az életükket. A bosszantó az, hogy én nem akarok gyereket, egyszerűen agyilag én még egy önző kölyök vagyok, aki néhol hisztis, néhol idióta. Vállalom, hát na :D Nem mindenki születik anyának... De a legkiakasztóbb amikor elmondanak mindenféle szar embernek, mert én nem akarok gyereket és akkor jön a szöveg, hogy " Nem is igazi nő az aki soha nem szül gyereket" "Gyerek nélkül neked soha nem lesz igazi családod" stb. Hát köszönöm...

21/L

Azzal kezdem, hogy ez magánügy, mindenki akkor és annyit vállal, ahogy jól esik, és senkinek sincs joga ítélkezni.

Nem tudom, honnan indult az a beteg felfogás, hogy a gyerekvállalással véget ért az élet, meg hogy ki kell élni magad.

Most akkor hogy is van ez?!

Aki 30 éves koráig bulizik, fesztiválozik, utazgat, márkás cuccokat vásárol, annak hogy lesz pénze a gyerekvállalásra? Sehogy.

DE igencsak megérzi az életszínvonala a csökkenését, ha erre már nem telik.

A másik verzió, amit a kiélés alatt értenek, hogy szabados szexuális életet élnek, csak semmi komoly kapcsolat jeligére. Aztán 30 évesen kamilláznak, hogy semmi épkézláb partner a láthatáron, aki normális, már foglalt.

Azt látom, hogy volt osztálytársak/csoporttársak közt is ez a nézet a divat. Sokan kutyát tartanak inkább, esetleg más állatot, azzal babáznak, gyerek az nem kell.

Akinek igen, annak nem ritkán évekig tartó küzdelem után jön össze, és sajnos nem egyedi eset, ha beteg a baba (akár cukorbeteg, ételallergiás, autista, Down-kóros, vagy vak, sajnos mind előfordult az ismerősök közt). Aztán válás, mikor a gyerek 2-3 éves, mert 30 felett már nem volt idő egymást kiismerni, összeszokni, csak durr bele mindenbe az első jelölttel, aki hajlandó komoly kapcsolatra.

Ehhez képest én most itt vagyok 35 évesen, a nagyobb gyerek 13, a kisebb 9, a karrierem építgetem az elmúlt 5 évben keményen, és középvezető lettem egy multinál. Mondjuk már eleve 10 év szakmai tapasztalattal vágtam neki, nem itthon lógattam a lábam. A GYED alatt mindkétszer tanultam, szakmát illetve angolt, hogy jobb pozícióba kerüljek vissza.

Most már szabadok vagyunk, amíg a többiek pelenkáznak és sírnak, milyen nehéz a kisbabás élet, én simán lelépek a férjemmel a moziba, a gyerekek meg addig elvannak itthon. Együtt járok a lányommal fodrászhoz, a fiammal plázázni, kirándulunk, kalandparkozunk, este kivetítőn néztük a foci-eb-t, szóval nem érzem azt, hogy véget ért volna az életem, vagy teher lenne a gyerek.

Talán pont ezért nem is értem az ilyen véleményeket, mert azt élesben tapasztalom, milyen két gyereket nevelni, de nem érzem úgy, hogy romba döntenének anyagilag.

Jó, biztos sírva fakadok, ha nem kerül be államilag támogatott szakra, meg nem volt őszinte a mosolyom, mikor kifizettem a 8ezret lúdtalpbetétre, de ennek 45 évesen se örültem volna.

Most még fitt vagyok, fiatal, 28 évesnél többnek még nem tippeltek ;) és már nem a pelenkázás, a tápszeres (és szerencsére nem a lombikprogram) tölti ki az életem.

Azt viszont látom, hogy 30 felett sokan nem tudnak alkalmazkodni, és nem bírják idegekkel sem a házaséletet, sem a gyereknevelést. Nem beszélve az idegbeteg 45 éves anyukákról, akik háborognak egész végig a szülőin, meg minden rendezvényen.