Milyen hatással lesz a későbbiekben, ha egy gyereknek mindig azt mondogatják a szülei, hogy "te ezt nem tudod"?

Rajtuk nem tudsz már változtatni, viszont magadon igen. Ne futamodj meg a feladat elől - nem egyszerű kinevelni magunkból a rossz beidegződéseket, de elszántsággal sikerülhet. Magam is ezt teszem.

A türelmetlenség és az időhiány mellé oknak én még odatennék egy lelki vonatkozásút: amíg elhitetik veled, hogy nem tudod megcsinálni a segítségük nélkül a dolgokat, addig ők úgy érezhetik, szükséged van rájuk. Így alakítanak ki függőséget azért, hogy tulajdon fontosságukat igazolják. Te vagy életük értelme szó szerint - amint te nem leszel nekik mert önálló életet kezdesz, rájuk már nincs szükség. Sarkítva, de valami ilyesmi játszódik le.

Választhatsz - elengeded mindannyiszor a füled mellett a kijelentéseiket elfogadva a helyzetet és őket (onnan ismered fel, hogy ez sikerült, hogy már nem frusztrál ez az egész), vagy megerősödsz és kiharcolod, hogy egyenrangú félként kezeljenek. Utóbbi jóval nehezebb és nem is megy egyik napról a másikra. Ha szembesíted őket azzal, hogy mit csinálnak, maximális tagadás lesz rá a válasz, és bűntudatot próbálnak majd kelteni benned.

Hogy milyen hatása lesz a későbbiekben? Rengeteg szituációban fogod még felfedezni ennek a nevelésnek a hatását, és igen is, törődnöd kell vele, mert ha hagyod elhatalmasodni, később komoly következményei lesznek, naponta ismersz majd magadban anyádra - szörnyű érzés. Épp ezért, naponta kell bizonyítanod magadnak és elhinned magadról, hogy rengeteg dologra vagy képes, önállóan, teljesen egyedül, se szülő, se pár segítsége nélkül. Talán a legnagyobb kihatása az életedre éppen ez, hogy elveszi az időt önmagad átnevelése egy csomó más dologtól, később azonban többszörösen megtérül.

32/n

Vannak ilyen szülők sajnos. Milyen hatással? Egy ideig olyan hatással, ahogy Te is írtad: utána nehéz mindezt megváltoztatni. (Mert egy "plusz" energia, amire másoknak, akiknek ilyet nem mondtak, nem kell külön energiát fordítani).

De amikor felnőttél, utána TŐLED FÜGG! Ha nagyon rossz volt a gyerekkorod, sok hasonló hatás, akkor "előbb kezdessz felnőni", előbb jutsz el idáig. Mert mindenki mondhat bármit, ez a későbbiekben is így lesz, és ha jól csinálod, Te arra már "fel vagy vértezve".

Röviden: Előbb tudatosítod magadban, hogy ez van. Ha már rájöttél, utána ugyanis Te döntöd el, hogy ehhez hogyan viszonyulsz. Javaslat: megteheted, hogy eldöntöd, ez az ő életük, saját magukról szól, a Te életedet Te határozod meg. Javaslom, csak mindig mondd magadban, amikor ezt mondják ("te ezt nem tudod"), hogy "azt majd én eldöntöm, hogy tudom-e vagy sem, és úgy döntök, tudom". Végülis ki tudja jobban, hogy Te mit tudsz, ki ismeri jobban saját ,magadat, te vagy mások?

(Egy másik hasonló hatás: eldöntöttem úgy 10 évesen, hogy amikor azt mondják, hogy "kétbalkezes", elhatároztam, hogy ennek van egy másik értelme is. Akinek ügyesebb a bal keze, annak 2 ügyes keze van, és mindig erre gondoltam azóta, mióta ez tudatosult bennem, ennek köszönhetően most már mintha kétkezes lennék... Utólag nem találom ezt olyan jó ötletnek, nem részletezem, miért: annyit kellett volna csak, hogy 2 ügyes kéz.)

Segíthet, ha az okokat keresed: miért mondják? Mert nekik is ezt mondták, az ő szüleiknek is, generációkon keresztül... Nem tudtak kilépni belőle, de neked most itt a lehetőséged!

Sok sikert!!!

nálunk is ugyanez volt,tetézve még azzal,hogy a suliban is folyton ezt hajtogatták.pl az oszifő hetedikben megmondta nekem csak nyolc általánossal elvégezhető munkát keressenek

ezzel szemben a középsuliban 4,2-re végeztem .no comment.

Elolvasva néhány hozzászólást, egyet biztosan mondhatok: kilépni, nem tartani a szülőkkel a kapcsolatot - ez nagyon egyszerű, de hosszú távon nem hatásos, mert a fel nem dolgozott probléma visszaköszönt majd egy másik kapun az életedbe...

Az előzöből kihagytam: még sok más feldolgoznivaló miatt is egy terapeutához kezdtem el járni, és pár év után eljutottam a segítségével addig, hogy most ilyesmi (ez és a többi sem) már egyáltalán nincs rám hatással, olyan sajnálatfélét érzek, amiért még most is itt tartanak, vagy a férjemmel gyakran elvicceljük, de eddig még nem vették észre magukat (anyu+tesóm), ez is mindegy egyébként... Az önbizalmamra még most is Bach virágcseppeket szedek. (virágterápia.hu)

11.40

36 éves anyuka vagyok, és egyébként eddig jóval többet értem el, mint bármelyik rokonom, hát ezt is lehet kezdeni egy ilyen hatással: a javunkra fordítani, hiszen a negatív hatásból is tanulunk, és vajon elértem-e volna mindezt, ha nem ilyen lett volna a környezetem? Lett-e volna "hajtóerő"?

Persze lehet az ő szintjükön maradni, továbbadni a feladatot a következő generációnek, a gyerekeidnek (ha lesz, mert pl. ez ellen is sokat hallottam gyerekként), lehet szidni, vádaskodni is, vagy lehet a megoldással foglalkozni - a Te döntésed.

11.40