Éreztétek azt 18-19 éves korotokban, hogy nem fogtok boldogulni a későbbiekben?

Bár nekem jó a családi helyzetem én is nap mint nap úgy érzem,hogy sosem leszek jó társ,jó barátnő, jó háziasszony,jó munkaerő, jó feleség,és jó édesanya.

Elég rossz így érezni :(

Nem szeretnék a szüleim hátán megöregedni,és nagyon félek, bár tudom,hogy senki sem könyvből tanulta meg ezeket a dolgokat, mégis sokat merengek rajtuk.

Szia!

Én is 19 vagyok és pontosan így érzem néha. Belemerülök az álmodozásba, hogy 5-6 év múlva már saját házam lesz, férjem, gyerekek - aztán felébredek és azt kell látnom, hogy még itthon lakom, életemben nem dolgoztam soha (erre még diákmelóhoz sem nagyon lehet jutni), és egy olyan szakot tanulok, amit imádok és régi álmom volt, de elhelyezkedni vele jóformán lehetetlen.

Pedig tudom, hogy nem vagyok hülye. Gyermekkorom óta rengeteget olvasok, ezért minden narcizmus nélkül mondom, hogy van némi műveltségem - rátapad az emberre az évi 100-150 könyv -, 2 idegen nyelven beszélek, mivel nincs apám, megszoktam, a fizikai férfimunkát, de ugyanúgy tudok főzni, hímezni, tehetségesen rajzolok... ami szép és jó, de semmit nem érek velük. Szóval itt ülök és próbálom összerakni az életem, keresni a lehetőségeket, amik nem jönnek, megszabadulni a családomtól (csúnyán hangzik, de alig várom, hogy innen 2000 km-re költözzek).

Mégis, néha úgy érzem, hogy sosem lesz belőlem semmi. Pedig akarom, próbálkozom, csak a dolgok nem jönnek össze.