Milyen hatással lesz a későbbiekben, ha egy gyereknek mindig azt mondogatják a szülei, hogy "te ezt nem tudod"?
Félreértés ne essék, rólam van szó, és a saját gyerekkoromról. Amikro kisebb voltam, nagy lelkesedéssel segítettem volna otthon a házimunkában, bármiben, de minden megmozdulásra megkaptam, hogy "te ehhez ügyetlen/kicsi vagy". Azóta felnőttem, elköltöztem otthonról, háztartást vezetek, dolgozom, de a mai napig, ha anyuéknál vagyunk a legtöbb esetben (még pl. egy egyszerű kenyérszeletelésnél is) megkapom, hogy ne csináljam, mert úgysem tudom... Miért mondják ezt? Nagyon nehéz volt a különköltözés első hónapjaiban, évében, hogy mindent magamtól kellett "felfedeznem" mert otthon nem tanultam meg :( És a mai napig észrevettem magamon, hogy sok esetben beblokkolok, mert ott van az agyamban, hogy ezt te nem tudod...
Szóval a kérdés: Miért mondhatták ezt nekem? Milyen hatása lehet még, amiről nem is tudom talán, hogy az? Hogyan lehet ebből kikeveredni?
Köszi!
23/L
ismerős,csak nekem még emellé ment az is,hogy trehány vagyok,rendetlen,sose csinálok semmit,ugyse tudok semmit végigcsinálni...
hát kapják be...nem is akartam onnantol otthon csinálni semmit,szenvedjen vele akkor egyedül...
azota elköltöztem,3 éve önálló vagyok,dolgozok,még 2 honap és diplomázok nem is akárhol,ősszel másoddiplomába kezdek,szép és tiszta lakásban élek...
hogy hat ki a gyerekkori cseszegetés? nem a saját anyámat kérdezem ha bármi van,hanem páromat vagy párom anyját...
22/L
Ez egy nagyon rossz szokás...nem tudom miért mondják előszeretettel a szülők. Ennek következménye, hogy a gyerekből kiölik az önállóságra való indíttatásokat, hiszen ő úgysem ért hozza...pedig dehogy is nem!
Vigyázz arra, hogy majd a gyerekeidet inkább bátorítsad, próbáld meg! Sikerülni fog! stb. kifejezésekkel azokkal többet érsz el, mint a tiltással...
A legjobb barátnőmbe a szülei ezt olyan sikeresen bele verték: HOgy neked nem sikerül, neked nem jöhet össze, te úgyse tudod megcsinálni---hogy mai napig zéró önbizalma van...talán neki ösztönzés képp mondták, hogy így hátha jobban akarja majd, de pont az ellenkezője jött össze, szegény elhitte magáról, hogy nem tudja....(a te esetedben pedig inkább arról van szó, hogy kiszolgálnak mert "kicsi vagy", ők pedig a "nagy minden tudó felnőttek és megteszik)
Az életedre különösebb hatással nem lesz szerintem, csak vigyázz ne vetítsd rá ezt majd a gyerekeidre. És tudd, KÉPES VAGY bármire, amit szeretnél.
Egy másik sztori ezzel kapcsolatban, nekem a szüleim mindenre mondták, hogy "kicsi buta" ha valamit nem jól csináltam. Ezt annyiszor elmondták, hogy egyik alkalommal azt mondtam egy kutyának, hogy ne ugass kutya, olyan buta vagy mint Anna. NA ez után többet sosem hallottam, hogy buta vagyok:)
Bocsi az Off-ért
2o-L
Igen, talán itt az volt, hogy nem volt türelmük, minthogy ne lett volna idejük. A nagyim anyuékkal él, szinte a születésem óta nyugdíjas, szóval pici koromban a szüleimmel megosztották a hozzám fűződő feladatokat :)
Vissza kellene ilyen beszólásaiknál szólnom? Csak nem nagyon akarok vitát :(
Ócska szülői fogás, ha nincs türelmük a gyerekhez... És akkor később csodálkoznak, hogy a "kölyök" lusta, és nincs kedve segíteni!
A Te esetedben, kedves kérdező, nemigen tudsz már segíteni a dolgon, hacsak annyiban nem, hogy egyszer jól megmondod a véleményedet otthon. És vigyázol, hogy a te gyerekeiddel ne tudják ezt csinálni. ha később náluk vannak!
Egxébként sz˝ard le (vagy legalábbis próbáld meg), hogy mit kritizálnak rajtad otthon. A saját életeddel tudod legjobban megmutatni, milyen tévesen bántak veled! De mondom, azért egyszer pakolj jól ki!
szem ne vitázz, gondolom már megtetted, hasztalan. akkor engedd el a füled mellett.
sajnos, ez nem csak a konyhai fortélyoknál okozhat lemaradást, h az élet minden területén.
Szülők részéről el tudom képzelni a lustaság, türelmetlenség mellett a tisztaságmániát(jajj, kosz lesz) és a túlzott én tudom a legjobban csinálni meggyőződést is.
Nincs mit kertelni és az "önbizalom" dumákat nyomni. Ez van, igy neveltek fel. Én is pont ilyen környezetben nőttem fel.
EREDMÉNY = Ugyanúgy engem is idegesit, ha a konyhába valaki (párom) valaminek neki fog!!Ez van, pedig az akaraterő mindig meg volt h én már pedig nem leszek olyan a gyermekemmel.Hát a párom nem a gyermekem!!UGYEBÁR...És mégis mindig csak kötözködök vele, ha bárminek neki fog..Egyszerűen nem tudom megállni. Ezt szoktam meg..ezt az idegtépő stilust sajnos és nem tudom az idegeimet közbe már kontrolállni.
Nah nálam ez volt sajnos a hatása és szerintem nem is fogok tudni kibújni alóla, amit egyszer a "fejembe vertek".
Csak a saját példámat tudom mondani.Egyedül nevelt apám, anyám nem volt éppen egy minta anya, sőt! Mindig azt hallgattam, ha valamit csináltam és neki nem tetszett, hogy 'olyan leszel, mint anyád!' Tesómtól pedig:'ha beköpsz elverlek'. Nagyon sokáig ezek hatása alatt éltem, kicsit még mindig tartok tesómtól. Azóta javult nagymértékben a helyzet, mióta családom van. Látom, hogy alkalmas vagyok anyának, ragyogó rendet tartok és jól csinálom a dolgomat. Mindez hosszú-hosszú lelki küzdelem árán sikerült.
Tehát szerintem egy jó ideig biztos elvesz az önbizalmadból ez a sokszor hallott mondat, de ha nagyon mélyre ásol és elkezded felépíteni az egészséges személyiségedet, akkor nem lesz akkora hatással az életedre. Szedd össze magadés mikor újra jönnek ezzel a szöveggel mondd azt: "hogy na már miért is ne tudnám??Csak ti láttok bénának, attól én még nem vagyok az."
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!