Aki öngyilkos az bátor vagy gyáva?

Attól függ mi terheli a lelkét. Daróczi elvtárs például egy bátor döntést hozott, az összes politikus követhetné a példáját.

Más esetben természetesen nem támogatom, nem hagyhat ott egy ember csapot papot, másokra is gondolni kell.

Tudjátok nekem nem az fordult meg a fejemben, hogyan tehette ezt velem (ill. a családjával), hanem azt a kérdést tettem fel, hogy nem tudtam megakadályozni, hogy megtegye.

Előző voltam.

"Valahogy el kell tudni fogadni, hogy nincs többé, és már nem is lessz. Új utakat, megoldásokat találni az életben, ami feletteti a gyermeket. Persze nem lehet elfelejteni, de elfogadni igen"

De minek? Mit mondanál neki, miért éljen? Az sztem nem válasz, hogy majd lesz másik gyereke.

/Én egyetértek Veled, de én azért, mert hívő vagyok, de aki nem, az miért van ezen a véleményen?/

Pont ebben a helyzetben vagyok, az agyam még észnél lévő része ellenkezik, viszont egyre több alkalommal zárlatos. Hiába kerestem fel pszichiátert, csak a pénzt húzza ki az is a zsebemből. És hogy miért? Mert nincs tovább. Aki nem volt még ebben a helyzetben, sosem fogja ezt megérteni, de nem is kívánom senkinek. Vannak olyan dolgok az életben, ami után nem lehet továbbmenni normális emberként, max. egy leszedált zombiként. Az élet? Nem. Köszi, nem kérek belőle. A lesz még jobb, meg azért van ez, mert valami jó fog történni veled című baromságok semerre sem visznek. Mindig ezt próbáltam én is kitűzni, felállni, továbbmenni. Csak amikor már tényleg évek hosszú sora, mit évek, évtizedek hosszú sora óta arra használnak az emberek, hogy segíts nekik, nem. És persze a hülye vagy, nincs jogod ehhez. Ugyanmár, élni sem hagytatok, abba is mindenki beleszólt. Ebbe is?

Maga az öngyilkosság egyetlen elborult pillanat. Annak a pillanatnak nincs tudatában az ember, gépként cselekszik.

válasz írója 73%-ban hasznos válaszokat ad.

A válasz megírásának időpontja: tegnap 19:27

Látom kialakult köztünk egy párbeszéd, remélem nem marad annyiban.

Azthiszem, hogy valaki hívő, vagy sem az nem számít, én nem vagyok az. Én nem istenben hiszek, ha valakinek ő ad megnyugvást és kitarást, hát adjon ha az emberi szellemet előre mozgatja, azt gondolom pont ez a lényege.

Én nem kerdezem miért történik valami, és miért pont egy anya gyermekével, megtörtént, valaki magyarázatokat keres, magában keresi a hibákat, mit tettem hogy meghalt a gyerekem?...stb. És ez vezet az öngyilkossághoz. De nehéz szavakat találni hogy ne legyél öngyilkos, mindenkinek magának kell döntenie, én beszéltem olyan emberrel aki öngyilkos akart lenni. De aki öngyilkos az végtelenül pesszimista, és csak a rosszat, a fájdalmat, és a szorongó negatív gondolkodásával szinte bele keregeti magát a halálba. És nagyon nehéz valakit visszaráncigálni a peremről, olyan elszánt, és olyan megyőződéssel hisz abban hogy nincs kiút, én mint barát, vagy pszihológus, vagy egy ismerős, nem tehetek sokmindent érdekében, egy beszélgetés ölelés már nem segít. De a folyamatos beszélgetésekkel, még ha nem is épp témába vágnak, de lehet segíteni az öngyilkosokon.

Én megmondom, öszintén pont egy lány ismerősömet kellett visza rántanom az ablakból, ami épp a egy 10 emeletes panel 9-dik emeletén volt... Futólag ismertem. Csak épp pont eggyik albérlet társánál voltam. Nem akarta magára felhívni a figyelmet, és elég elszánt volt... Én pont rányitottam, mert kérni akartam egy körzőt. Olyan lendülettem rántottam vissza hogy koppant a feje az ablak meletti iróasztalon... Persze utána ordított, és magából kikelve jött felém és meg akart ütni, és a földre löktem, és olyan hagnembe és olyan dühvel ordítottam le, mindenféle szitok, és ami legdurvább amint eleresztettem hogy "Gyerünk tedd meg, nyird ki magad b@zdmeg, de ha megölöd magad utánad megyek és addig rugdallak hogy ott is megöllek"... Persze ez akkor nem épp megnyugvást adó mondat volt, de józanító. Utána több heti sírás után, valahogy megváltozott, persze most sem szeret a lány, multkorába láttam bulizni, smárolni egy csávóval, élvezi az életet és vidám... Mikor találkozunk én köszönök, ő nem, annyi tartás azért van benne hogy nem köszön, de egy kis nyulfarknyi vigyort látok az arcán...Nekem pont elég hogy látom.

Szóval elmondtam ezt a regét, de nem tudom mit tettem amivel eltántorítottam az öngyilkosságtól...

De utólag, akkor 24 éves lány autóbalesetbe veszített el annyát apját, és egy hosszú kapcsolata is véget ért akkor. Gondolom ez volt az oka.