Aki öngyilkos az bátor vagy gyáva?

Igen, JOBB pillanataikban kellően gyávák, és lehet, hogy egy nagyon rossz, sötét pillanatban lesznek olyan bátrak.

Milyen más az is, amikor öngyilkos hősökről beszélünk?

Nem is kéne hozzászólnom, mert leírtak itt már mindent, ami fontos ezzel kapcsolatban.

Szerintem van átgondolt öngyilkosság, tehát van olyan öngyilkos, aki döntés útján választja a halált. És valóban, elmenekül, igaz. De olyan valami elől menekül el, amit segítséggel sem tud megoldani, mert már megpróbálta sokszor, sőt esetleg elvileg is belátható, hogy nem oldható meg. Ilyen pl. egy végstádiumban lévő rák, de ilyen egy olyan mentális-szociális probléma is, ami lehetetlenné teszi, hogy normális emberi kapcsolatai legyenek az illetőnek - pláne, ha ez átlagos, vagy afeletti intelligenciával párosul, és az illető át is látja mindezt. Ilyenkor - lévén permanens a probléma - nincs más választás, mint megölni magát az embernek. (Én pl. gyáva vagyok, mert nem teszem meg.)

Az viszont tisztességtelen, ha valaki úgy öli meg magát, hogy nem "tesz rendet", azaz nem gondoskodik a tőle függőkről valahogy. Az is tisztességtelen, ha felesleges fájdalmat okozó búcsúlevelet hagy. (Megmagyarázni meg lehet, bár valószínűleg felesleges. Ha valaki (szülő pl.) nem értettem meg a problémát az illető éltében, valószínűleg a halála sem fogja hirtelen megvilágosítani.)

Ha rászánnám magam, valószínűleg mentőznék előtte pár évet, igyekeznék minél több befejezett öngyilkoshoz kimenni, hogy letörlesszek egy keveset abból, ami kellemetlenséget az öngyilkosságommal majd okozni fogok.

(Akik automatikusan gyáváztak, azokat lepontoztam. Az összes többit fel.)

"Ha valaki (szülő pl.) nem értettem meg a problémát az illető éltében, valószínűleg a halála sem fogja hirtelen megvilágosítani."

helyesen: Ha valaki (szülő pl.) nem értette meg a problémát az illető éltében, valószínűleg a halála sem fogja hirtelen megvilágosítani.

(15:35 voltam)

15.15-nek

"Mi? Legalább a saját élete felől hadd rendelkezen az ember úgy ahogy akar! Legalább ebben ne azt kelljen nézni h "jajj mit gondolnak majd mások"

Tudod nem az a gond,hogy valaki ügy dönt hogy öngyilkos lesz(bár tényleg gyáva viselkedés)

hanem az,hogy a hülyesége miatt másokat is lehetetlen helyzetbe sodor..

Mert miért kell egy gyereknek szemtanúja lenni annak,hogy egy öngyilkos a metró alá ugrik,és látja,hogy a vonat szétmarcangolja..Vagy miért kell sok embernek végig nézni,hogy valaki kiugrik a 10-dik emeletről és kis lapáttal kaparják össze??A húgom gyerekként élte át,hogy a vonat elé ugrott egy férfi..Ráadásul a letépett karja pont a testvéremre esett..Évekig jár orvoshoz,mert lelkileg összeroppant egy hülye öngyilkos miatt..de nem csak ő nem tudta feldolgozni hanem sokan akik szemtanúja voltak..

Szóval ha saját életét karja eldobni valaki akkor csinálja egyedül,és ne úgy,hogy másoknak is maradandó lelki sérülést okoz..Ők nem gondolnak ilyenkor másokra???

Gyávák,önzőek!!

Üdv! Nehéz és egyben érdekes kérdés ez.

Öngyilkosok régen is voltak, és lesznek is. Gyávaság legegyszerübb folog a problémák megoldására... Az ember küzdésre született nem azért hogy önkezével véget vessen az életének. Egy élethelyzet nem lehet ok az öngyilkosságra pl.:pénztelenség, egy szerelem elvesztése, szülők, barátok halála. Mert ha belegondol az amber, ők azt akarnák hogy kinyírjam magam???!!!NEM!

Fizikai, tehát rákos halálos betegségben szenvedőknél már más kérdés, én ismeretem olyan embert aki 5 évig áttétes rákban szenvedett, elöszőr a mellét vették le, majd sugár terápia, kihulott az osszes haja, majd jobb lett neki, de aztán végül meghalt.. És joggal kérdezhetik hogy, nem lett volna jobb ha öngyilkos lessz?.. Neki volt valahonnan olyan ereje kitartása hogy nem adta fel, és bízott hogy lessz jobb is. Ő megpróbálta, lehet elcsépelet, és közhelyes mondás. De Egy próbát megér! És van akinek bejött... Neki sajnos nem. De nem adta fel. Tehát nem, öngyilkosság semmire nem mogoldás, KÜZDENI kell! és pont.

De van amire én is azt mondom hogy elképesztő hogy mennyire buták az emberek... Pl nyilt pályán, 120 km/h-val közlekedő vonattal szembe nézni, ugy hogy semmilyen drog v. pia hatása alatt nem áll. Nem tudom ahhoz bátorság kell. De honnan vaszik ezt nem tudom...

Hát ott semmi.. Tény. De mogoldásaz ha önygyilkos leszek mert meghalat a gyerekem? Elismerem ez olyan nehéz kérdések eggyike, melyre nincs szó ami kifejezhetné a fájdalamat, a szenvedést gyötrelmet.

Valahogy el kell tudni fogadni, hogy nincs többé, és már nem is lessz. Új utakat, megoldásokat találni az életben, ami feletteti a gyermeket. Persze nem lehet elfelejteni, de elfogadni igen.. És az öngyilkosságon még véletlenül sem gondolkozni. Meg kell érteni és elfogadni a helyzetet, mert ha nem megy akkor spanolja magát az ember, és az egy ördögi kör.. Vége az öngyilkosság. Ami nem bátor, nem is gyáva cselekedet, hanem egy rossz döntés.