Ha a szüleim tehetősek és ezért megvan mindenem, amire vágyhatok, miért utálnak a többiek? Miért vágják hozzám, hogy anyuci-apuci pénzéből? Miért? Ki kéne, hogy ruházzon, etessen, ha nem a szüleim? 18/L

Hogy miért utálnak?

Figyelj,sokmindenért lehet valakit utálni.A jó anyagi helyzeten kívül más oka is lehet!

17:44

És akkor legyen kommunizmus, vagy mi? Az élet igazságtalan, nem csak anyagi téren. Ez van! Nekem meg jó sokáig szar volt az egészségem, mégsem téptem ki minden járó-kelő máját, mert nekik jó...

Figyelj szerintem avval van a gond hogy nem úgy viselkedsz a "vagyonoddal" ahogy ők szeretnék. Tehát feltételezem hogy nem azért nem szeretnek mert gazdagabb vagy. A gazdagság együtt jár többnyire egy viselkedésmóddal is. Te ezt szerintem nem veszed észre de másnak úgymond szemet szúr.

2 lehetőség ha a jövőben el akarod kerülni ezeket:

- ŐKET kérdezd meg hogy mi a bajuk veled és ne minket (szerintem direkten vagy indirekten el fogják mondani)

- el se mond nekik az új autódat, és na akarj kitűnni. el kell döntened: egy közösségbe akarsz tartozni vagy sem? Ha igen akkor "le kell süllyedned" a szintjükre (tehát azt mondod h megveheted a jó cuccokat de mivel avval kitűnnél megveszed a standardot) AVAGY őket kell felhoznod, hogy ne érezhessék magukat hátrányba.

Tehát valahogy oszd meg velük a gazdagság örömét. Hívd meg őket valamire vagy ilyesmi.

Ez esetben nem fogják azt érezni h alattad vannak a hiererchiában. (- számukra jogtalanul - mivel nem tehetnek róla h a szülik nem gazdagabbak)

tehát hidd el nekem: a gazdagságod nem gond (=nem abba van a hiba) és biztos vagyok benne hogy a pénzt úgy is felhasználhatod hogy más is veled együtt örüljön és ne csak sóvárogjon.

(Írtál vmi olyat hogy érettnek érzed magad, hát bizonyíts.)

másik alternatíva: menj olyan suliba ahol mindenki gazdag. kész. ott nem fogank "kinézni"

És még valami: sajnos a pénzzel pont a legfontosabbat nem tudtad megvenni:P A sors iróniája.

nézdcsak:

"megvan mindenem" <--> "miért utálnak "

Igazából az irigység egy önvédelmi mechanizmus.

Gondolj csak bele!

Irigy vagyok. Azaz frusztrált vagyok, mert másoknak több van, mint nekem, pedig nem jobbak, mint én. És él bennem egy olyan kép, hogy az élet igazságos, mindenki a tudása és a munkája alapján kapja a pénzét, vagyonát stb.

És ezt a frusztrációt ugye agresszióként vagy saját magam ellen fordítom (depresszió) vagy egy külső fél ellen (agresszió, irigykedés, az adott fél bántása). De számomra még mindig ez a jobbik eset, hisz így kevesebbet ártok magamnak, mintha depressziós lennék.

Persze felhasználhatom ezt az agressziót pozitív (produktív) módon is: "Csak azért is annyit fogok tanulni és dolgozni, hogy gazdagabb leszek önerőből, mint Te a szüleid pénzéből!"

De az irigység egy abszolút destruktív dolog, árt mind az irigykedőnek mind az irigyelt félnek. Ezért szerintem az lenne a leghasznosabb, ha az emberek feladnák azt az illúziót (amit nagyrészt a mesék táplálnak, pl. a jó a végén mindig győz), hogy az élet igazságos. Mert egyáltalán nem az, mégha a mesék vagy a vallás ezt is próbálja hangsúlyozni. Mert amíg ezt nem vagyunk képesek megérteni, addig irigységgel keserítjük meg saját magunk és mások mindennapjait.

Az etióp éhező gyerek irigykedik rám, én a Pistire (akinek van saját lakásuk), a Pisti a Ferire (akiknek saját családi házuk van), a Feri az Esztire (akiknek két autójuk van), az Eszti a Sanyira (akiknek szaunájuk van és három autójuk), a Sanyi meg a Győzikére (aki 60 milliót kap egy hülye TVműsorra), a Győzike a Paris Hiltonra (aki szétbulizza az agyát, mégis annyi pénze van, amennyinek az ezredrészét sem keresi meg egy átlagos munkás), a Paris Hilton meg a Britney Spearsre (mert ő szebb) stb!

Totál hülyeség az egész, mert sose lesz mindenki egyenlő, és sose lesz igazságos az élet, és nem fog automatikusan a végén mindig a jó győzni.

Szia!

Sajnos ez semmi más csak irigység. Most leírok egy történetet. Igaz ott nem a szülők voltak gazdagok. Egyik ismerősömről van szó. Kb. 15 évesen kezdett modellkedni, ment is neki nagyon jól pénze lett. Egy idő után a tévében is szerepelt, persze ez is hozta magával a pénzt. kb. 18 évesen vett magának egy kocsit. Hozzáteszem elvált szülők, az édesanyja egyedül nevelte őt és a testvérét. És amikor meglett a kocsi, a hírnév alatt sosem tudta kik a barátai. Többet szenvedett, mint más. Akiket a barátainak gondolt sokan csak a kocsi miatt voltak vele, egy idő után már nem érdekelte. Igen, őt is csúfolták kigúnyolták a pénze miatt. Pedig soha nem lehetett rajta érezni, hogy pénzzel felvág. Eltelt kb. 2 év így az életéből, azalatt volt egy barátja, aki állítólag nagyon szerette. Mindent meg is tett érte, csak a barátja is nagyon élvezte, hogy a kocsival viszik ide-oda. Persze egy idő után vége lett a kapcsolatnak, megcsalta a srác. Akkora már abban a városban ahol élünk, nem tudott maradni. Mindig gúnyolták. Annak ellenére, hogy a pénzét saját maga kereste. Már Budapestre költözött, a vőlegénye igaz idősebb jóval de filmproducer, tehát azért elég sikeres az élete most is. Tininek sose találta meg az igazi barátot, lehet mindig rossz helyen keresett. Itt is semmi más nem volt, hogy mindenki milyen irigy volt rá. Igaz, ez több mint 5 éve volt.

Csak azért írtam, hogy ne menjenek el az ilyen emberekre a legjobb éveid, nem kell vele foglalkozni, az ilyen nem barát.

21.09essel csak az a baj, hogy a megosztom a gazdagság örömeit majd úgy fogják értelmezni, hogy jaj a hülye pcsa a saját megváltására leereszkedik hozzájuk. Próbáltam. Aztán vagy elfogadják és mégjobban utálnak, vagy a kisujjadat nyújtod, de a karod kell alapon próbálnak kisajtolni még ezt-azt.

Nekem is tök jól megy/ment középiskolában engem is utáltak, csak azért, mert mindig új ruháim voltak. Volt egy barátnőm, tudtam hogy szarul állnak, válasszon csak a ruháimból nyugodtan, amennyit akar, ő tökre örült neki, de az összes többi csak még jobban utált, hogy milyen lekezelő vagyok, meg "használt ruhákat" adok szegénynek. Utáltak azért, mert ők kérdezgettek arról, hogy milyen a kocsim, szeretem-e én meg elmondtam, hogy nem szeretem, mert a lehajtható tető merevítője pont olyan, hogy semmit sem látok tőle az egyik irányba, ha tolatok és szeretém eladni, hogy egy sima legyen helyette. Na ezért is én voltam a hülye. Én voltam a hülye, mert a fodrász leégette a hajamat és megtehettem, hogy varratok fel, nem pedig két évig nézem a maradékot, mire megint megnő.

Aztán jött az egyetem és ott már nem voltam/vagyok összezárva 30emberrel, válogatás nélkül, hanem csúnya szó, de itt beilleszkedtem a saját fajtám közé, ahol nem ciki, ha van pénz. A szegény barátnőm még mindig a barátnőm, szoktunk találkozgatni rendszeresen, elvagyunk, de sokkal jobb így, hogy nem vagyok kényszerből összezárva amazokkal. Így a saját szintemen barátkozni, kapcsolatokat kialakítani sokkal jobb, mert nem bántja a szemüket, hogy nekem van. mert itt nem csak nekem van. Ott meg bántotta a szemüket, hogy nekem van, nekik nincs. És érdekes, engem sosem foglalkoztatott, nem szelektáltam volna ez alapján, de rákényszerítettek az irigykedésükkel, meg utálkozásukkal.