Az anyósom lehetetlenné tette a házasságomat. Mit tennétek a helyemben?

Igazatok van, együtt kell elmennünk. Meg kell beszélnem a férjemmel az elköltözés minél hamarabbi időpontját, addig meg úgy tenni, ahogy itt az egyik hozzászóló javasolta.

Az a baj, hogy a férjem nem érzi annyira az önállóság igényét, mint én, mert ő ebben nőtt fel. Ezért a dolgok neki nem olyan triviálisak, mint nekem. A mama meg zsarolja.

Köszönöm, amit írtál, ezek szerint nem vagyok egyedül ezzel és létezik megoldás. Ennek örülök.

A férjem hajlandó elköltözni, de ezt inkább olyan évek távlatába teszi, ami nekem sok. Nem nagyon tudunk ugrálni, mert x millió Ft-ot elköltöttünk a jelenlegi lakásunkra, ami eladhatatlan, szóval gyakorlatilag a 0-ról kéne indulnunk.

10:58

Én a heti 1 látogatást már jónak tartom, belementem a heti 2-be is, de neki ez sem elég! Ha megyünk valahova, szóljunk, hogy elmegyünk pl. kirándulni 3 órára, ez kell neki.

Hát le lehet vonni a konzekvenciát.

Először is őszinte részvétem.

Azt már tudjuk, hogy te mit (miket) gondolsz.

Azt nem igazán, hogy a férjed mit gondol? Miért? Miért úgy? Mi tartja vissza?

Tapasztalatból tudom, hogy ennek a viselkedésnek vannak előjelei. A fiús anyák hajlamosak a meny-t úgy kezelni, hogy egy cafka, aki elrabolja a fiát és ellene fordítja.

A leginkább férjuradnak kellene rendezni a dolgot. Szeretettel udvariasan, határozottan. (Én ezt tettem.)

Aranyos "technikákat" viszont tudok javasolni.

Fogd meg a szennyesed és vidd át az anyósodhoz. Mossa ki! (Ha már beledumál...)

Add oda neki a bevásárlólistát. Vegye meg, fizesse ki! (Ha már beledumál...)

Hívd át takarítani! (Ha már beledumál...)

Ásasd fel vele a kertet! (Ha már beledumál ...)

Komolyra fordítva.

Így akarod leélni az életedet? Anyuka füttyent, kisfia ugrik?

Még komolyabbra fordítva.

A részleteket igazán nem ismerjük. Tudjuk, hogy mi a baj, mert te mondtad. Nem tudjuk, hogy mi a baj, mert az anyósod még nem hallottuk. Igazán azt sem tudjuk, hogy a férjed mit mond, csak amit te mondtál.

Az anyós családjának a többi tagja mit szól ehhez, ők hogy viszonyulnak? (A férjed remélhetőleg nem egyke, vagy egyedüli fiú?)

Azt hiszem, hogy egy családgondozó (házassági) pszichológust kellene felkeresnetek a férjeddel.

Egy esélyed talán lenne. A gyerek. Nagyot tud dobni a kapcsolatotokon. Igaz, negatív irányba is.

Nagyon komolyan modom, hogy én két dolgot látok, mint megoldást. Leülni hármasban és megbeszélni, hogy mi a baj. Nem veszekedni, és nálatok otthon, hazai pályán.

Ha végleg nics msá kiút, akkor vagy elfogadod ezt a helyzetet, vagy elválsz.

A távolra költözés meggondolandó.

Úgy veszem észre, hogy elég önérzetes vagy.

Mit szólnál egy reggel valahol a világ háta mögött bizgentyűtyüttyösön, amikor belenézel a tükörbe? Elfutottál az első komoly probléma elől?

A férjemet a pénz hiánya tartja vissza, amit fent leírtam, másrészt pedig nem akarja bántani az anyját. Mondjuk arra már ő is rájött, hogy vsz jobb lenne távolabb (a mamának is), békességben, mint itt és örökké veszekedni, tehát hosszabb távon(2-3-4 év) ő is a költözés mellett van.

Az anyósom nem gondol cafkának, csak ő felnőtt egy családban, és ezt a fajta családmodellt tartja egyedül üdvözítőnek, el sem tudja képzelni, hogy lehet a generációknak külön is szeretben élni. Ő így nőtt fel, a gyerekeit is ebben nevelte, nekem ebbe be kell illeszkednem, ha a fiával akarok lenni, pont. ezt gondolja. Nemrég leültünk beszélgetni, onnan tudom. De sajnos nem jutottunk semmire, hiába magyaráztam neki az önállóságról, stb, ő csak a fenti elv mentén gondolkodik.

A férjem nem egyedüli gyerek, és az anyósnak férje is van, szóval nincs egyedül. A család többi tagja nem követelőzik, ezért őket szívesebben látogatom.

Szeretnénk gyereket mindketten, próbálkozunk is, de most picit megijedtem, hogy mi lesz, ha becsődöl az egész kapcsolat.

Igazad van, elfutni nem lehet, együtt költözünk el!