Járnátok egy olyan pasival aki 35 éves, a szüleivel lakik és még soha nem volt barátnője?

Nem ártana előbb megismerni, s utána ítélkezni, ha egyáltalán akarsz tőle valamit.

Rögtön az első randin elmondta, hogy még nem volt lánnyal, vagy csak hallomásból tudod?

Persze nem normális dolog, de lehet, hogy hiába akart tovább lépni, önálló életet kezdeni, nem tudott, mert :

- munkanélküli

- a környékre köti a munkahelye

- a szülei nem támogatják az önállóságát

- anyás típus

- későn érő

stb.

Ha érdemesnek tartod a barátságra, akkor csak légy a barátja, ha többet akarsz tőle, akkor mond meg neki, s azt is, hogy mi a problémád.

Ha értetlenül néz rád, akkor felejtsd el. Akkor neki úgy jó, ahogy van.

De ne ítélj elsőre!

Én nem rossz indultaból mondom, de én se "mernék" vele hosszútávra gondolkozni. Most persze mindenki azt mondja h találkozgass vele, ismerd meg jobban..és én is ezt mondom..hiszen nincs amit mondani..DE szerintem kell legyen valami. Vagyis én amit tapasztaltam az az h az ember nem képes hamar megismernie társát, én már több mint 6 éve élek valakivel, de a mai napig közbe elcsodálkozok, hogy nem is ismerem még mindig a teljes oldalát:)) De mi nem 35 évesen jöttünk össze.. De persze ezt csakis te tudhatod, nekem biztos nem felelne meg, mert a férfi kell az erősséged, a büszkeséged, a támaszod legyen az életbe. És ahogy irta valaki még, hogy ha még nem volt kapcsolata akkor sajnos nem is tudja h valójában hogyan működik egy kapcsolat.

Mégegyszer hangsúlyozom, hogy nem blamálásként irtam, de amúgy én is össze lennék zavarodva. De lehet h mégis megpróbálnám megismerni, ha jól néz ki és tetszik nekem.Úgyhogy te döntesz. Sajnállak, mert elég nehéz döntés..vagyis inkább érdekes...:)

09:29 vagyok.

Kedves 09:35!

Szerintem is az, de gondoltam nem írom le mert letámadnak a csajok, hogy ne pofázzak :)

Én is meglepődtem, hogy ennyi naiv nő van. Én fejvesztve menekülnék attól akinek ennyi idősen még nem volt nője.

Látom magam előtt a kérdést.

"Nagyon elkeseredett vagyok, segítsetek! Párom házában lakunk a szüleivel. Az anyja állandóan cseszeget, nincs egy szabad percem! A férjem egy tutyimutyi alak, nem véd meg az anyja pártját fogja! Egyedül maradtam a 2 éves gyerekünkkel! Mit tegyek? Valóban rosszul döntöttem? Elváljak? De nincs hová mennem!"

(Ne vedd magadra kérdező :))

09.40:és akkor már nem is kell csodálkoznunk,hogy ennyi elvált nő van,ráadásul kisgyerekkel,mert azért 1-2 év alatt kinyílik a szemük.

Csak akkor sajnos már késő....

Én egyenesen hozzámentem egy olyan pasihoz, aki 29 éves volt, a szüleivel lakott, és előttem soha nem volt barátnője.

Életem legjobb döntése volt.

A szüleivel azért élt, hogy ne kelljen albérletet fizetnie, valójában nem volt hozzájuk ragadva, és ma sincs. Barátnője meg azért nem volt, mert nem találkozott olyannal, akinek érdemes lett volna udvarolnia, és még szabad volt.

Fenntartrásaim nekem is voltak, úgyhogy bőven adtam magamnak időt, hogy alaposan megismerjem őt. A legjobban attól féltem, hogy anyás és tutyimutyi, de kiderült, hogy egyáltalán nem az. Mindig kiáll mellettem, és mindig szembeszáll az anyjával, amikor szükséges. (Anyósomnak pl esze ágában sincs előretelefonálás nélkül betoppanni hozzánk, vagy bármibe beleszólni.) A szexben szenvedélyes, ugyanakkor figyelmes. Példás családapa.

Szóval életem legjobb döntése volt. :-)

De neked kedves kérdező, ugyanazt javaslom, mint annak idején magamnak: ALAPOSAN ismerd meg őt, nagyon alaposan. Különösen az anyjával való viszonyát figyeld meg. Ha mindig igazat ad az anyjának és nem képes leválni róla, akkor menekülj minél előbb.

09.48:akkor szögezzük le,nem "miattadváltozottmeg",hanem alapból normális a te férjed.

Na sokan ezt a dolgot nem képesek megérteni...

09:51 így igaz. Nem változott meg miattam. nem hiszek az ilyen "változásokban". Aki alapból nem mossa meg esténként a lábát, de a barátnője miatt elkezdi, az előbb-utóbb visszaszokik a régi rendszerre, kivétel nélkül. Olyan nincs, hogy valaki egy nő kedvéért megváltozzon, és a változás igazi és tartós is legyen.

Az igazi változás belülről fakad, saját erőből és elhatározásból történik, akár anyás felnőttről, akár drogfüggőről van szó.