Hogy dolgozzam fel ezt az egészet? Már nagyon nehezen bírom.
másnak amikor mesélem annyira könnyen veszik és nem értik miért idegeskedek, de engem már kikészít...
Szóval: 23 éves vagyok, egyetemista, kövi félév lesz a szakmai gyak uccsó félévem.
Volt egy műtétem 2 éve. Muszáj volt megcsinálni, de nem néztem eléggé utána, hogy ingyenes is lehetett volna, így 1,5 millió lett...felvettem azóta 3 diákhitelt, kb 250et anyum is kifizetett, még van hátra 500ezer.
Kapok tanulmányi, szociális ösztöndíjat és dolgozom is, de a suli mellett max 20-30 ezer amit összetudok szedni. És még így is kell kérnem otthonról.
Annyira lelkiismeretfurdalásom van. Ma lebetegedtem, de nagyon úgyhogy le kellett mondanom a mai és a holnapi műszakomat is. Annyira rosszul érintett ez, hogy teljesen kikészültem és azóta sírok. Annyira megterhelő és annyira labilis lettem ebben a 2 évben, hogy ennyi tartozásom van és hogy még mindig rászorulok anyumék segítségére. Nem szeretném őket terhelni, annyit segítettek már...Most pl mikor lemondtam a melót, előszedtem a kaját amit lent vettem a büfébe, hogy eszek, de az első falat előtt elkezdtem sírni és nem is ettem egy falatot sem...nem tudom...úgy érzem, hogy nem érdemlem meg vagy nem tudom. Nagyon durva lelkiismeretfurdalásom van, amiért lemondtam. Csomószor kihagyok órákat, nem tudok eleget tanulni, aludni, teljesen kikészített ez az életvitel, de ha abbahagyom, nem dolglzok annyit, akkor meg ez van, hogy még rosszabbul érzem magam miatta.
igazad van egyébként a fix célban, hogy kellene...én minél többet akarok dolgozni és minél kevesebbet költeni. Mert úgy vagyok vele, hogy ha tudok annyit, hogy még pluszban is maradjon akkor azt továbbutalom a dokinak és annyival is pluszban vannak a szüleim. Viszont gyakran előfordul, hogy lebetegszem, illetve annyira fáradt vagyok hogy muszáj akár többnapos pihenőt tartanom, olyankor meg annyi pénzem sincs, hogy magamra elég legyen. Lehet azt kellene, hogy csak annyit dolgozni, hogy én meglegyek belőle. Annyit még bírnék, sajnos ezt a néha +10 ezret kb olyan áron érem el, hogy következő hónapban meg jóval kevesebb. Tehát nem vagyok előrébb.
Igazából megvannak ezek az érvek, és értem is, hogy te ezeket miért mondod, igazat is adok neked...külső szemmel én is ezt mondanám, hogy semmi értelme nincs ennek amit csinálok, de sajnos ha érzem, hogy többet is tehetnék akkor elkezdem önmarcangolni magam, és sajnos fogalmam sincs hogy hogyan küzdjem le ezt a szinte állandó feszültséget ami bennem van.
Ezért mondom, hogy aakraterő. Rákényszeríted magad, hogy abbahagyd a fölösleges drámázást és tényként kezld végre a helyzetet, mert sokkalta többet ártasz magadnk ezzel a hozzállással. Ami lássuk be, jelen helyeztben nagyon szar.
Természetesen nem kell pazarolni, el kell tenni minden forintot, amit lehet, de olyan árat szabsz érte magaddal szemben, ami teljesen fölösleges, ismétlem önmagam, csak a mártírt csinálod magadból, önmagad számára. Ez annyi elpazarolt energia, amit millió és egy jobb dologba belefektethetnél, például, pihenésbe, fetöltődésbe vagy urambocsá még némi önképzésbe is, legyen szó akár nyelvről, önismeretről vagy szakmáról.
A lelki egyensúly sokkal jobb egészségi állapotot is magával hoz, úgy pedig többet tudnál dolgozni és jobban is, hiszen ott vagy mind agyilag, mind fizikailag.
Én képes vagyok objektíven látni a helyzeted, de ha nem vagy hajlandó elszánni magad és a megfelelő területekre irányítani az energiáid, senki más nem fog tudni segíteni rajtad. Itt bizony fel kell ehhez fejben nőni, meghozni a döntést és tartani magad hozzá.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!