Hogy dolgozzam fel ezt az egészet? Már nagyon nehezen bírom.

másnak amikor mesélem annyira könnyen veszik és nem értik miért idegeskedek, de engem már kikészít...

Szóval: 23 éves vagyok, egyetemista, kövi félév lesz a szakmai gyak uccsó félévem.

Volt egy műtétem 2 éve. Muszáj volt megcsinálni, de nem néztem eléggé utána, hogy ingyenes is lehetett volna, így 1,5 millió lett...felvettem azóta 3 diákhitelt, kb 250et anyum is kifizetett, még van hátra 500ezer.

Kapok tanulmányi, szociális ösztöndíjat és dolgozom is, de a suli mellett max 20-30 ezer amit összetudok szedni. És még így is kell kérnem otthonról.

Annyira lelkiismeretfurdalásom van. Ma lebetegedtem, de nagyon úgyhogy le kellett mondanom a mai és a holnapi műszakomat is. Annyira rosszul érintett ez, hogy teljesen kikészültem és azóta sírok. Annyira megterhelő és annyira labilis lettem ebben a 2 évben, hogy ennyi tartozásom van és hogy még mindig rászorulok anyumék segítségére. Nem szeretném őket terhelni, annyit segítettek már...Most pl mikor lemondtam a melót, előszedtem a kaját amit lent vettem a büfébe, hogy eszek, de az első falat előtt elkezdtem sírni és nem is ettem egy falatot sem...nem tudom...úgy érzem, hogy nem érdemlem meg vagy nem tudom. Nagyon durva lelkiismeretfurdalásom van, amiért lemondtam. Csomószor kihagyok órákat, nem tudok eleget tanulni, aludni, teljesen kikészített ez az életvitel, de ha abbahagyom, nem dolglzok annyit, akkor meg ez van, hogy még rosszabbul érzem magam miatta.