Miért nem tudok átugrani problémákon, és miért érzem úgy hogy amit elkezdek nem mindig a helyes út? Néha mintha hagynom kellene inkább az egészet és saját életemre koncentrálni. Mi lehet a megoldás?

Családommal lakom, két éve dolgozom. Hazaadok rendszeresen, tehát beszállok a rezsibe. Néha jóval többet költök mint kellene mert sajnálom őket ha épp nincs itthon kaja, vagy nincs valami befizetve. Egy szóval mindent megteszek a családomért szerintem ami tőlem telik. hallok sokakat, akik minimálisat adnak haza vagy éppen otthagyják a szülőket és majd ők megoldják. Nekem is van mikor ez jut eszembe hogy hagyni kéne, nem ennyit költeni. De valahogy mégis sajnálom őket és kisebb problémáktól eltekintve nem rossz itthon. De mégis zavar mikor költök költök próbálom részben a saját , részben a családom életét komfortosabbá és könnyebbé tenni de mindig annyi mindenre lehetne költeni hogy néha belefáradok. Egyszer persze enyém (IS) lesz a ház, de mintha sose érnék a végére. Rezsi, plusz most autóra költeni, utána pl ezt-azt csináltatni. Majd jön millió másik dolog ami a fizetésem 20 szorosát is felemésztené. Nem mellesleg van bőven banki tartozás és sokszor ezért is fáradok bele, mintha nem is a saját családomnak lapátolnék így előre.