Mit tegyek? Mi lehet a helyes megoldás?

Édesapám mostanában (az elmúlt 0,5-1 évben) nagyon elkezdett inni. Már minden nap bepiál, és anyuba beleköt. Mindenért. Baj, ha megszólalunk (nem csak ő, én is, tesóm is), baj, ha nem látunk bele a fejébe, és nem úgy cselekszünk, ahogy ő gondolja. Anyu minden este sír már, hogy nem bírja, elege van, de mégsem mer lépni, mert apu öngyilkossággal fenyegetőzik.

Én páromnál lakok, babát várok, néhány házzal vagyok csak arrébb. Tesóm még a szüleimmel lakik. Nem bírjuk már mi sem elviselni.

Apu nagyon jó ember volt, iszonyatosan művelt és intelligens. Mérnökként végzett. Soha nem volt ilyen problémánk, alkalmanként megivott 1 sört, de nem piált be. Az utóbbi időben nem lehet ráismerni, elszökik a kocsmába, és megsértődik mindenen pl. ha tesóm anyut előbb kínálja meg valamiből, mint őt). De soha nem mondja nekünk, hogy mi bántja, hanem kihívja anyut, és elkezdi őt furkálni. Nem bízik anyuban, állandóan azt nézi, hogy mit csinál a gépnél, holott anyunak kéne ezt tennie, mert ő elkezdett mostanában valami nővel beszélgetni (személyesen is ismerik egymást, minden nap találkoznak).

Anyu nem lép, hiába mondom, hogy váljon el. Azt mondja, nincs hová mennie (ez igaz is, a szülei már nem élnek). Fél attól is, hogy apám valamit csinál magával, ha itthagyja. Valahol anyu is ragaszkodik hozzá, de attól tartok, hamarosan valamelyik szülőmet el fogom veszíteni - vagy aput a pia miatt, vagy anyut, mert tönkremegy.

Már próbáltuk fogni a kezét, hogy vele vagyunk, hagyja abba. Próbáltuk csúnyán is, azt is mondtam már, hogy ha megszületik a baba, nem fogom ebbe a házba hozni, mert nem akarom ilyesminek kitenni, de semmi nem hat rá. Első unokája lesz, abban reménykedtem, ha a terhesség kiderül, ez talán ad neki majd elég erőt, de semmi. Mit tegyünk? Hogyan tovább? (TEsóm és én huszonévesek vagyunk.)