Nem nagyon birom mar tovabb. Valjak el?

Ugyanakkor megdöbbentő mennyi nő van itt kiborulva egy pofon miatt.

Azt akartuk, hogy férfi-számba vegyenek minket, legyen szavazati jogunk, építhessünk karriert, lehessünk szinglik, vagy elválhassunk bármikor. Kezelhessük a pénzügyeket és beleszólhassunk a család ügyeibe.

Ugyanakkor bánjanak velünk porcelánbabaként? :)

Komolyan egy pofon legyen az életben a legnagyobb problémája a férjes asszonynak, én ezt mondom!

És még egy utolsó gondolat.

Én lány létemre sok hisztis pics@t felpofoznék, de jobban, mint egy pasi. :)) Szóval meg tudom érteni, ha néha elszakad a cérna egy-egy hapsinál. Magamat is felpofoznám néha. :D Szóval szerintem nem kéne annyira elszállni "magunktól" ő mi tökéletes nők. :D

Hát, akkor le kell ülnöd nyugalomban és nagyon komolyan végig kell gondolnod, hogy mit szeretnél.

Egy kisgyereknek a lehető legrosszabbat tesz, ha látja a szüleit vitázni, veszekedni, és azt is tudják már a kezdetektől, hogy az nem jó, ha anya folyton sír. Csak egy példa: nekem a kislányom szépen beszélt 13 hónapos kora óta, akkor már nem éltünk együtt a férjemmel, de néha elmentünk együtt hármasban. Egy ilyen alkalommal, amikor két éves volt, előtte veszekedtünk az autóban, és utána pár napon belül elkezdett dadogni :(. Nagyon sokáig rossz érzés volt, hogy ehhez lényegében nekem is közöm volt, hiszen megtehettük volna, hogy ezt nem előtte intézzük el.

Ha élnek még a szüleid, biztosan tudnak segíteni azzal, hogy vigyáznak néha a kicsire, te vissza tudsz menni dolgozni. Nem lehet megbeszélni a férjeddel, hogy ha ennyire nem megy a dolog, akkor inkább menjetek külön - ha más nem egy időre, amíg tisztázódik mindenkiben, hogy mit akar?! Lehet, hogy ő is besokallt, a férfiakban sajnos nem indulnak el az anyai hormonok a baba megszületése után, mint egy nőben, így nekik kicsit nehezebb ráhangolódni az apaságra, mint a nőknek az anyaságra. Bár ez is személyiségfüggő...

Próbáljatok meg esetleg elmenni egy párterápiára vagy mediátorhoz, ők is segíthetnek, ha ebben ti is partnerek vagytok.

"amibe a bántalmazás nem fér bele"

Ez így van, de egy pofon az én szótáramban nem bántalmazás. De ez nem ehhez a kérdéshez tartozik. Csak úgy mellékesen írtam, viszont jól lehúztátok.

Nekem ebből a sok válaszból egész egyszerűen az jön le, hogy van egy csomó nő, akik a házasságot úgy veszik, hogyha kánaán, akkor dejó, de ha problémák vannak, akkor szevasz.

Így szerintem nem lehet hozzáállni az élethez.

Egyetlen ember sem tökéletes. És miért lenne könnyebb megállni levágni egy pofont, mint elküldeni valaki melegebb éghajlatra?

Miért nagyobb "bűn" a tetlegesség, mint a szóbeli szidalom, vagy éppenséggel az érzelmi zsarolás?!

Egy család életébe ugyanakkor senki sem láthat bele, így neten keresztül, éppen ezért szerintem fontosabb olyan tanácsokat adni, amik összetartják a családot és elterelik a figyelmet a nehézségekről, mint rögtön azt mondani, hogy "válj el, ez egy taj paraszt".

Azt közbe lehet, ha megkérdeznénk a férjet olyanokat tudna mondani, hogy elképednénk... és a pofon semmi volt ahhoz képest.

Na de mindegy. Nyilván ezt a válaszom is lehúzzátok majd, nem mintha számítana. :D

Szerintem a mai világban az aki megházasodik és gyereket szül legyen felkészülve rá, hogy a férje nem tökéletes, ahogy ő maga sem. A gyerekéről nem is beszélve, aki majd kamaszkorában minden szülő aggodalom és szeretet és óvás ellenére elmegy majd drogozni a haverokkal. Na oda elkéne majd egy jól irányzott apai pofon (még ha nem is tettleges, hanem jelképes).

Sziasztok!

Hát igen, nagyon nehéz a válasz erre, mert én is hasonló cipőben vagyok és magamnak sem tudok megoldást találni!

Az biztos, hogy nagyon sok mindent le kell nyelni, mint az életben, mint egy párkapcsolatban, mert egyszer fent-egyszer lent, mint egy vállalkozás.

A Gyermeket sajnos tönkreteszi a Szülők viselkedése, főleg ha elszenvedője.

Ezt viszont mindenképpen beszéld meg a Pároddal, ha kell Te is kiabálva, hogy erélyt adjál neki, hogy mégegyszer a Gyermeketek előtt ne merészelje felemelni a hangját!!!

Próbáljál meg kitartani, mert nagyon nehéz a válás, főleg ahogy kiveszem soraidból még Te is nagyon szereted, mint én.

Ha kell olvassál szichológiai, családtörténeti könyveket, ha kell tudok ajánlani, ami nekem sokat segített!

Lehetséges, hogy a Párodat is bántja valami és ha nem sikerül kiszedned belőle, akkor őrlödik tovább és sajnos ebben az esetben rámehet a kapcsolatotok.

Kitartást!

Üdv.: Anita