Váljak vagy ne? 5,5 éve vagyok a férjemmel, akivel 2,5 éve házasodtunk össze. Nemrég kiderült, hogy csak azért vett el, mert sajnált, az otthoni családi légkör miatt. Van egy 1,5 éves gyerekünk is. Nagyon csalódott vagyok. Hogyan tovább?

Sajnálatot nem érzünk afelé, aki közömbös!

Máshonnan megközelítve: ha ezt nem árulja el Neked- ami nem volt szép tőle, maradt volna csendben ennyi idő után- akkor ugye boldogan élnétek? Ha igen, ne váljál! Az egód miatt legalább is -ne. Érthető, hogy rosszul esett, de ha különben jól megvagytok, mi értelme emiatt szétmenni? pláne gyerekkel...

A sebzettséged el fog múlni idővel.

:)

Nekem is mondott a párom ilyet. Sőt 3 év után olyat is, hogy sosem szeretett. Én -gyerek nélkül vagyunk- elhagytam. Fél év múlva a falat kaparta a hiányomtól, szerelmes, imád.

Visszajöttem, boldogok vagyunk.

Te ne menj!!!

Veszekedés közben mondta? Ha igen akkor lehet hogy csak dühében, mert tudta hogy ez neked fáj.

Te szerelemmel szereted?

Szia

Anyukám is csak azért van apukámmal, mert menekült otthonról. Apja alkoholista volt, rettegésben tartotta a családot. Meg lehet érteni őt is...

Apám mellé pedig kell valaki aki támogatja. Nem tudom mennyire szerették egymást, vagy most mennyire szeretik...

20 éve együtt vannak. DE ! Egy nap nem telt még el úgy, hogy ne lenne veszekedés, verekedés törés-zúzás stb. Apám is iszik, és ilyenkor mintha nem is ő lenne. Szerencsére anyukámat még nem verte meg max 1-2 pofon néha, helyette én kapok mindent. De elég durván... szóval... szerintem ennek így nincs értelme, ha nincs szerelem, szeretet. Együtt lehet maradni, de minden nap elmondjuk mindhárman, hogy bárcsak elváltak volna. Mindenki gyűlöli a másikat.

Ezt csak azért írtam le, hogy nálunk hasonló helyzetnek mi lett a vége. (Sőt még nincs is vége...)

3. hozzászóló vagyok

Gondold át , mérlegelj,beszéljétek át a férjeddel, és ha úgy érzed/érzitek a gyereken kívül semmi se tart benneteket össze, akkor szerintem nem érdemes tönkretenni mindhármatok életét a látszatkapcsolattal

nem tudok sajat tapasztalatbol beszelni, viszont van egy ismerosom, aki szabalyosan depresszioba esik 3 evente kb, és válni akar, mert a felesege azt mondta sose volt szerelmes bele, csak nem szeretett volna vénlány maradni, és szeretett volna gyereket.

kivulrol ugy tunik jol megvannak, de neha elojon, mert mindig gyűlik, gyűlik benne, aztan kifakad. eltelik par nap, lenyugszik, hazamegy. aztan egy ido mulva kezdodik elolrol.

én nem tudnek igy elni, bevallom, de ott valahol mindenki azt kapta, amire vagyott, csak a szerelem maradt ki, ami neha zavarja.

nekem muszaj éreznem, hogy kulonleges vagyok, hogy szerelmes belem, ha nem is szavakkal, hát tettekkel.

te tudod, hogy mire van szukseged, de ne legy boldogtalan emiatt. vagy hagyd el, vagy a hozzaallasodon valtoztass, és ne vard el tole, szerelem nelkul is lehet nagyon szep a kapcsolat. (csak picit mas hozzaallas kell)

amugy lehet, hogy csak "mondta", bar az ember nem szokott ilyeneket "csak ugy" mondani, lehet nagyon nagyon meg akart bantani.. mindenesetre ulj le, beszeld meg vele.