Nem nagyon birom mar tovabb. Valjak el?

Ne haragudj, hogy nem köntörfalazok, de én rögtön a pofon után otthagytam volna a francba, pláne, hogy egyedül is képes lennél eltartani a gyermekedet.

Szerinted a gyereknek jó az, hogy folyamatosan veszekedtek, az anyukája feszült, ráadásul az első pofon úgysem az utolsó, mi lesz, ha a szeme láttára ver majd meg a férjed?

Ezekbe gondolj bele. Én ugyanilyen apa mellett nőttem fel, könyörögtünk anyunak, hogy váljon el. Már külön élek, de ők a mai napig házasok. Iszonyatos ez a légkör egy gyereknek. És nem tudom megbocsátani az anyukámnak - bár nagyon szeretem őt -, hogy kitett ennek minket, a gyermekeit, holott könyörögve kértük, hogy változtasson.

Inkább legyen hétvégi apuka, és akkor a gyerekre koncentráljon.

Ne haragudj, hogy így írom le a véleményem, de kinyílik a bicska a zsebemben, ha ilyet hallok, és nem értem, miért tűrnek a nők. Én is férjnél vagyok 9 éve, de ha egyszer is rám emelné a kezét, abban a pillanatban mehetne, amerre lát.

Ez a véleményem.

Ha tényleg a gyerek szempontja érdekel és tényleg állandóan veszekedtek és semmi esély a változásra, nincs bennetek erre hajlandóság, akkor el kell válni.

Én személy szerint nagyon sajnálom, hogy sok ilyen kérdést olvasok, ha válás a téma, tuti hogy kiderül, hogy van egy 6-10 hónapos baba. Nem igazán értelek titeket, nem tudom elképzelni, hogy ezek a férfiak mind most változtak meg gyökeresen... Vagy nem kell ilyen pasinak szülni, vagy eddig is ilyen volt, akkor tudtad, mibe mész bele, nem? De mindegy is, ez csak egy kis monológ volt, ne törődj vele... Csak a gyereket sajnálom.

Nálam mgbocsájthatatlan, ha kezet emelne rám a férjem. Ez a leggyávább tett egy férfitól. Válóok. A sok veszekedés miatt se lenne túl sok értelme együttmaradni. Mi a férjemmel már 2 éve nyúzzuk egymást, változatlan, sajnos nem működünk együtt, csak ezt ő nem tudja elfogadni, pedig könnyebb lenne, már csak a kicsi miatt is.

Aki pedig azt írta, hogy miért szültünk olyannak, aki nem érdemelte meg és már akkor is ilyen volt a férfi, mikor hozzámentünk.... Nagy tévedés, aranyom. Az én férjem akkor lett nem normális, mikor már 5 hónapos terhes voltam. Akkor kezdett el csalni és megalázni mások előtt. Előtte kedves volt, figyelmes, 8 évig, majd kifordult önmagából, de ha megütött volna egyszer is, már hátsón billentettem volna, az biztos.

Mi is a válás szélén állunk, csak nálunk probléma, hogy én egyedül nehezen tudnám nevelni a kicsit, még munkát se találok, így nehéz külön boldogulni. De amint rendeződik az anyagi hátterem, már nem gondolkozok tovább azon, hogy váljak, vagy ne váljak.

Tehát az én válaszom, ha már tetlegességig fajulnak a dolgok, ott már nincs miről beszélgetni, erre nincs magyarázat és megbocsájtás.

Egyrészt nem vagyok az aranyod.

Másrészt nem kell hozzám beszélned, elég, ha a kérdésre válaszolsz. Úgy gondolom, kultúrált hangnemben írtam.

És értelek én téged, de hogy ENNYI férfi mind kifordul magából? És ennek SEMMI jele nem volt előtte??? Nem tudom elképzelni... Ez a nagyon sokadik ilyen jellegű kérdés ugyanis és csakis ezért elmélkedtem hangosan.

Lehet, hogy csak nekem volt "pozitív" példám ilyen szempontból, de én a szüleimnél azt láttam, hogy ott is sok volt a probléma kiskoromban. Főleg anyagi és egyéb stresszhelyzetek. Ott is előfordult tettlegesség.

De ők együtt maradtak és rendeződtek a dolgaik.

Apukám nagyon jó apa és anyukám nagyon jó anya.

De ők sem tökéletesek, ahogy senki sem.

Szerintem egy szülés után mindig nehéz. Megváltozik a szereposztás. A feleségnél a férj helyére lép a gyermek. A férj úgy érzi elhanyagolják, és hogy a gyerek kitúrja a helyéről. Gondolom ritkább a szex, ez is egy feszültségforrás.

Szerintem érthető a férfi viselkedése, még akkor is, ha a kivitelezés nem helyes.

Szerintem időt kell adni a dolgoknak, hogy rendeződjenek.

És a válás legyen az utolsó utáni lehetőség, a dolgok helyretételében... mivel az eskü úgy szólt: "jóban rosszban együtt örökké" ... tehát most eljött a rossz, tessék kitartani. Mindkét félnek, és megbeszélni ezt ilyen szemmel.