Nem nagyon birom mar tovabb. Valjak el?

Szia!

Szerintem, ha eltudnád felejteni és eltudnád tartani magatokat, a Gyermekednek sokkal jobb, ha külön vagytok, mint kikészüljön a veszekedésektől és érzi a Te lelki váltságodat is!!!

Kitartást: Anita

Én vagyok az aki a pofonról kérdezett.

És ebben a megvilágításban számomra még annyira sem tűnik "brutálisnak".

Szerintem felejtsd el és lépj tovább rajta. Biztosan te is okoztál már "lelki sérülést" a férjednek, ez egészen biztos, mert a nők nagy művészei az érzelmi zsarolásnak.

Szerintem arányaiban nézve egy nő sokkal többet bántja a férfit, mint fordítva. Maximum neki fel se tűnik, hiszen a "terve" része.. és ugye a cél szentesíti az eszközt.

Mármint persze, hogy nem! De ezt sokszor nem vesszük észre.

A másik, az eljárás:

Ez nehéz ügy. Mi is küzdünk vele. Nehéz magunkat rávenni. Én is mindig nyafogok miatta, de aztán mikor ő menne én vagyok fáradt.

Szóval ez is kettőn áll.

De mondok egy két példát:

- El lehet menni például kettesben (gyalog) a boltba, bevásárolni. Az utcán foghatjátok egymás kezét és élvezhetitek a tavaszi napsütést. Ez is egyfajta együttlét.

- Este mikor a kicsi elaludt, le lehet menni egy 20 percre sétálni a csillagos ég alá. 20 perc alatt semmi nem történhet a kicsivel, aludni fog mint a tej, ti viszont kicsit leeresztetek. A friss levegő, kettesben csodákra képes.

- Aztán ne csak a gyereket fürdessétek együtt, hanem ti magatok is fürödjetek/zuhanyozzatok együtt. Ehhez sem kell extrém erőfeszítés.

- Ha moziba nem is tudok elmenni, töltsetek le (vagy vegyetek ki dvd-n) valami jó filmet, olyat ami mindkettőtöknek tetszik, kucózzatok be a TV/monitor elé egy tál finomsággal és bújjatok össze. Fogjátok a film közben egymás kezét és beszéljétek meg az élményeket.

- Ha odafigyeltek az egészségetekre, akkor pl a sport talán fontos az életetekben. Menjetek el uszodába és vigyétek a kicsit is, miután lebeszéltetek egy baba-úszás oktatást. Amíg ő elúszkál, ti menjetek be a wellnessrészbe és eresszetek le együtt.

Hirtelen ennyi jutott eszembe. Tudom, hogy nem egyszerű, de vannak aprócska trükkök, amik olcsók, nem vesznek igénybe sok időt és energiát, de kicsit megfűszerezik a szürke mindennapokat.

Nem adott rossz ötleteket az utolsó kommentelő, de azért azt nagyon durvának találnám, ha ott hagynátok akár csak 20 percre is egy 10 hónapos babát egyedül egy lakásban! Még véletlenül sem ajánlanám ezt senkinek sem, volt már ilyenből tragédia :(.

Nekem 3,5 éves a kislányom, de még soha nem maradt egyedül a lakásban, még 5 percre sem! Viszont olyan is volt már, hogy letettem aludni este, és picit később sírva hívott be, mert elkezdett hányni, amire előtte semmi jel nem utalt. Vajon mi történne egy ilyen helyzetben, ha a szülők éppen lent sétálgatnak a parkban vagy bárhol máshol??! Bele sem szeretnék gondolni inkább...

Igen, ezen a részen nekem is fennakadt a szemem...

Én is sokszor vagyok úgy, hogy gyerek alszik, de 2 percre el kellene szaladni. Nem merem otthagyni, mert tuti ilyenkor történik tragédia. Én arra szoktam gondolni, hogy ha zárlat miatt tűz üt ki, akkor 5 perc alatt rommá ég minden, benn a gyerekkel. Sose bocsátanám meg magamnak, úgyhogy megoldom a dolgot máshogy. Nálam 4 elmúlt már a nagyobb gyerek, sose maradt egyedül.

Jó elismerem, a gyereket otthagyni egyedül tanácsom talán nem volt korrekt. De mivel nincs gyerekem, nem tudtam, hogy ez ekkora kétségbeesést okoz az anyáknak.

Ugyanakkor meg természetesen nem kell szószerint venni a tanácsaimat, most kezdtem volna kifejteni, hogy akkor 1 héttel előtte megbeszéled anyukáddal, hogy majd átjön 20 percre vigyázni a kicsire, amíg ti sétáltok egyet? :))

Gyerekek... most komolyan.

Én csak útmutatást adtam, mit hogy lehetne... a gyereknevelés/vigyázás már mindenkinek az egyéni felelőssége.

Remélem nem emiatt húztátok le az értékelésem.