Hogyan értékelnétek az alábbi helyzetet? Nem nagy dolog, de nekem fontos.

Nálunk ez soha nem volt kérdés,mindig én ültem elől a Párom mellett,nekem ott a helyem,anyós meg hátul,neki meg ott a helye!

És gond sem volt belőle soha,illem ide vagy oda...

Mióta megszületett a babánk,azóta természetesen én hátul ülök vele,anyós pedig elől.

(De volt már próbálkozás,hogy majd ő ül hátul a gyerekkel.Hát ne üljön!)

Nekem aebből az egész történetből csak az tűnik ki, hogy a két család egészen más.Ami az egyikben természetes, az a másikban sértődést okozhat, akaratlanul.

Talán te még csak a szüleid családjában éltél. Figyeld meg, a férjed családjában mi atermészetes(sok kapcsolat, rögtön lereagálni stb) és tanulj belőle, amit érdemes! Végül is, amit szeretsz a férjedben, azt is otthon tanulta.Talán talpraesett, közvetlen, barátságos?

Mindenki más. Te túl soknak érzed az anyósod kapcsolatát a fiával - lehet, hogy náluk már ez a visszafogott. Lehet, hogy valaki téged érezne távolságtartónak, büszkének, hidegnek esetleg. Mindenki mást szokott meg. Ilyenekért nem kell megsértődni, hanem alkalmazkodni kell hozzá, mert érdemes. Sokat lehet tanulni belőle.Bizasd a férjedet is, hogy ismerje meg a te családod szokásait.

Más: a te anyukádnak te vagy a kis csillaga, a szeme fénye. Ha ő a kedved keresi, és ha el is fogadod tőle, ez a i speciális és egyedi viszonyotok.Senki mással nem lesz ilyen. A legközelebbi rokonod is csak egy rokon, nem az anyád. Senki nem fog úgy a kedvedben járni, nem szabad ezt várni! Másokkal legjobb az illemhez vagy a szokásokhoz igazodni, és kész. Sőt! Ha felnövünk, alán anyánk túlzott törődését sem kell mindig elfogadnunk(lásd: hátra ül) néha fordíthatunk a dolgon, hogy annyi év után végre mi járjunk az ő kedvében!