Egy alapvetően megromlott párkapcsolatba bevállalnátok második gyereket ha egyébként a kicsi érdeke ezt kívánná?

az anonimitásom szeretném megőrizni, ha nem baj. Nekem senkinek nem kell bizonygatnom semmit a tapasztalataimról, azok az enyémek. Más kérdés, h ide épp ezért járnak az emberek, h tapasztalati tanácsot kérjenek és kapjanak. Nyilván olyan topikokhoz szólok hozzá, amiknél úgy gondolom, h releváns tapasztalatom van. Pl a tegnap meghágtam egy szamarat, m ilyen összetételű a spermája típusú kérdéseknél nem nagyon szoktam kommentelgetni. A Te dolgod, h mit hiszel és mit nem, nyilván nem azért írok, h rosszabb legyen itt bkinek, az én életem ettől nem lesz több.

Az elgondolásod szép, a munka valóban sokat segít, DE. Engedd meg, h néhány dologról egy kicsit elgondolkodjam, így "hangosan". Az szép, h te szeretnéd megmenteni a kapcsolatotokat, de ehhez két ember kell. Ő jelenleg mit tesz ezért?

Az is szép, h az első nehézségekre nem dobnád el az egészet, de... ez már nem az első nehézség és nekem még mindig az a kérdésem, h ő ezért jelenleg mit tesz? Ő mit tesz azért, h fel tudj rá nézni?

Nem azt mondom, h mindig mkinek azonnal szakítani kell. Azonban két ember közötti kapcsolat az két emberes móka mindig. Ha vki "áldozat" szerepet tölt be, azt vegye észre, mert másoknak alárendelve magát sosem lesz igazán boldog.

Persze nem kell mkinek így gondolnia. Nézd, most szemét leszek és azt mondom: nekem mindegy, h döntesz. Ne az én tapasztalatom/véleményem legyen a mérvadó.

Hanem az, h ha mondjuk egy év múlva a szívedre teszed a kezed és megkérded magadtól, h boldog vagy e: Akkor a válasz egy őszinte igen legyen. Én megvívtam a saját démonaimmal a harcot, vívom ma is Az én válaszom mégis igen a kérdésemre. Nekem ennél több biztosíték saját magamtól nem kell. H neked mire van szükséged, azt pedig Te döntöd el.

Első lépésnek jó, ha visszamész dolgozni, legalább magabiztosabbá tesz, az anyagi előnyökről nem is beszélve. Ha így döntesz, azt javasolnám, hogy kezdj el gyűjtögetni egy kis pénzt külön, a férjednek sem kell tudni róla. Akár köthetsz pl. befektetéses életbiztosítást, a gyereket jelölve meg kedvezményezettnek, mondjuk 15-20 évre, nézz körül, milyen lehetőségek vannak. Ebből menet közben is tudsz kivenni bizonyos idő után úgy, hogy nem szünteted meg. Vagy ha olyan céghez mész, ahol van munkavállalói részvényprogram, abba szállj be. Mindenképp külön számlád legyen, amire a fizut kapod, a férjedéről menjenek a közüzemi költségek.

Ez nagyon anyagiasnak hangzik, tudom, de engem már megtanított az élet arra, hogy a remény és a bizalom szép dolog, de tartsd szárazon a puskaport.

De igen, ahhoz, hogy elhidd, amit itt többen is mondunk (mert vagy megéltük valamilyen formában, vagy láttuk a közvetlen környezetünkben)neked személyesen kell végigjárnod ezt az utat. Tedd; valamilyen formában kezdj el önállósodni, kezd meg a leszakadást, a függőségi viszonyt lazítani, mert különben soha nem fog jó irányba változni semmi. Még ha most azt is mondod, hogy a kapcsolatot megmentheted, minél önállóbb leszel, annál inkább rájössz, hogy lehet máshogy is élni.

Milyen voltál azelőtt? Vidám, független, boldog, kiegyensúlyozott? Milyen vagy most? Mi olyan pluszt adott ez a házasság (a babán kívül) ami miatt tovább kell rágni a lerágott csontot? Ha a férj szerint, csak egy púp vagy a hátán és ha előre tudta volna hogy ez lesz és én ilyen leszel akkor nem vett volna feleségül, stb... akkor mégis mit vársz? Nem sérültél még eléggé? Még és még és még kellenek a lelki pofonok, vagy a maradék önbizalmad összekapargatva ideje, hogy saját kezedbe veszed az életed.