Egy alapvetően megromlott párkapcsolatba bevállalnátok második gyereket ha egyébként a kicsi érdeke ezt kívánná?

Diplomás létedre furcsa kérdést tettél fel.

Már az elsőt sem kellett volna megszülni.

Diplomás létére azért tesz fel ilyen kérdést, mert már nincs önbizalma. Kis kedves férje leamortizálta, hogy a kabát hűljön rá. Mennyi önző ember van. Nem szeret téged, csak magát. Sajna nem jó a többgenerációs együttélés.

Ne legyen még egy gyerek. Sok puszi, veled vagyunk.

Bocsi, én enyhén szólva is fiatal vagyok még ebben tanácsot adni, de azért szeretném leírni, ami rögtön előjött bennem a kérdést meg a kommenteket olvasván. Te szinte teljesen ugyanabban a helyzetben vagy, mint anno édesanyám volt azt leszámítva, hogy nálunk apukám egyáltalán nem volt ilyen kegyetlen, nem ordibált, stb., csak nem állt ki édesanyám mellet a szüleivel szemben, stb., inkább melléjük állt. És egyébként a leírtak alapján Te szinte teljesen ugyanúgy is éled meg, mint anyukám tette. (Ez egyébként a velem való terhessége óta így ment, kb. 2-3 lehettem, amikor elköltöztünk a nagyszüleimtől külön lakásba anyukámmal és apukámmal együtt, de az mit sem segített!)

Na most, nálunk nemcsak anyukám sínylette ezt meg nagyon, hanem tapasztalatból mondom, hogy a gyereknek se tesz jót hosszútávon, mert az én életem is egy nagy rakás sz*r lett (ha nem is CSAK emiatt), pedig nálunk nem volt ugye üvöltözés sem, "csak" annyi, hogy a folyamatos stresszben léteztem. Ennyi is elég volt hozzá. Pszichológushoz, pszichiáterhez is jártam, ők is megmondták, hogy ezek a családi gondok, ez a negatív családkép is bőven közrejátszottak az én helyzetembe; szorongásos betegségem lett, depressziós is voltam (ami néha "vissza is jön"), alig bízom meg az emberekben, nincs önbizalmam nekem sem, stb. Anyukám pánikbeteg volt, depressziós volt (meg az is egyébként), testi önképzavara van, stb.

Úgyhogy csak ezért írom, hogy szerintem minél hamarabb el kellene válnod, és elmenned onnan a kisgyerekkel külön, csak ti ketten, mert egyikőtöknek se fog jót tenni még hosszabb távon. Nálunk is a válás után rendeződtek jobban a dolgok, apukámmal tökéletesen jól kijövök, akárcsak anyukámmal, ugyanannyi időt töltök szinte mindkettőjükkel, stb.

Természetesen elválnék, a gyerek túléli, és talán nem lesz elcs.szve az egész élete egy idegbajos apával és egy beszri anyával.

De te tudod, ha neked jó a megalázott mártír szerep, akkor maradhatsz, a gyerekeket meg majd kikezeli a pszichológus.

Vagy ugyanilyen akaratgyenge felnőtt lesz belőle, mint te, ugyanilyen szr párkapcsolattal.