Egy alapvetően megromlott párkapcsolatba bevállalnátok második gyereket ha egyébként a kicsi érdeke ezt kívánná?

Van hova menned, szüleid befogadnának?

Én a helyedben elkezdenék munkát keresni, hogy majd válás után ne legyen munkanélküli.

Hasonló családban nőttem fel, én vagyok a 2. gyerek. Pszichológushoz jártam, mindenféle lelki betegségem volt. Nagyon is lehet érezni ha egy család nem működik.

Előre is bocs, ha nem fogok finomkodni a véleményemmel.

Iszonyatosan rossz a hozzáállásod, és szerintem ezek mellett nem kéne lenézni azokat, akik akér finoman, akár nyersen, de megfogalmazzák a kemény és fájó igazságot.

Jó lenne, ha a magas lóról leszállnál, mert nem mi fogunk onnan jó nagyot esni. De még ha csak te szívnád meg, senkit nem izgatna, te akartad, a te sorsod. De szerencsétlen ártatlan gyereke(i)dből ne csinálj már emberi roncsot!

Te tényleg azt hiszed, hogy vezet valahová az, ha egy rossz kapcsolatban maradsz? Ha te mazochista vagy, akkor oké, szereted, ha szidnak, szeretsz szenvedni, a te dolgod. De a lányod egész életére lelki sérült lesz, nem lesz normális élete, sőt, talán még normális párkapcsolata sem, mert akkora lelki sebeket szerez a saját családjában.

És te még egy gyereket akarsz szülni neki? Mond, te noormális vagy? Ha valahol sz**r, akkor az a megoldás, hogy onnan el kell jönni, és nem az, hogy még inkább oda kötöd magad. A kicsi érdeke ezt kívánja? Nem. Ezt az idióta férjed érdeke kívánja így, ne fogd rá a kicsire!

Nyugodtan lepontozhatsz, meg visszaszólhatsz nagyképűen, de azért nézz magadba: azt mondod, hogy értelmes, diplomás ember vagy, de napnál is világosabb összefüggéseket nem látsz meg?

Kapcsold be az agyadat, és végre gondolkozzál! Nem csak a saját életedet teszed tönkre, hanem a gyrekedét is, és ha még egyet szülsz ebbe az idióta családba, akkor az övét is.

Volt rendes munkád, volt rendes életed... nem kellett volna eldobnod mindent, csak mert ez a hataloméhes disznó úgy akarta.

Sőt, gyereket se kellett volna neki szülni. Te magad mondtad, hogy már a gyerek születése előtt sem volt minden rendben. Akkor minek szültél neki gyereket? Ja, hogy a gyerekkel akartad helyrehozni a rossz párkapcsolatodat? Gyakorlatilag eszközként használva őt? Vagy szimplán csak ennyire buta voltál?

Kapj már észhez, és ne ronts el még több mindent!

ne haragudj, nem bántásképp de én nem értelek. Kiírsz egy kérdést h egy szar kapcsolatban bevállalható-e még egy gyerek, ha a kicsi érdeke (melyiké, miért kívánná úgy?!), majd hsz-eken keresztül írod, h ezért nem lenne jó, azért is nem lenne jó, mintha épp arról akartak volna meggyőzni, h szülj. Aztán igazából kiderül, hogy már azon is gondolkodtál hogyan tovább, de nem derül ki, mit TETTÉL azügyben, h tudj változtatni.

Az alapkérdésed (ha jól értettem ebből a szatyor logikai ellentmondásból), hogy szülj-e.

Megkaptad az őszinte választ, h NE!

Most akkor mi a kérdés? Az, h mit tegyél? Mert akkor azt kérdezd meg kérlek és lehet, h negyedannyi savazós hsz lesz.

Megértem, mi tart vissza, kérdező, ez a dilemma nálam is megvolt, évekkel korábban elválhattam volna, ha nem ragaszkodom ahhoz, hogy akármilyen a férjem (ő nem domináns, hanem alkoholista volt), a gyerekeknek teljes családban kell felnőni. Hülye voltam, évekkel később, a már felnőtt gyerekem mondta ki, hogy ő támogatta a válást, és sokkal jobb lett volna már előbb...küszködtem pár évig, pedig jó állásom volt/van, de gyakorlatilag elölről kellett kezdenem az egzisztenciánk felépítését. Most már oké, és engem nagyon erőssé és magabiztossá tett a tudat, hogy képes vagyok egyedül kihúzni magunkat a gödörből, normális körülmények között felnevelni és útjukra bocsátani a gyerekeimet.

Ne engedd, hogy teljesen lenullázza minden önbecsülésedet egy ilyen szar alak. Igenis talpra tudsz állni, mindent meg tudsz adni a gyerekednek, amire valóban szüksége van, és boldog lehetsz. Egy nagy hibát mindenki elkövethet az életben, az a fontos, hogy ismerje fel, hozza helyre és vonja le a tanulságokat, akkor erősebbé teszi.

Így, hogy a szép Jeanine De Lamotte nevét választottad, kaptál már annyi ötletet, egyebet, viszont konkrét segítséget nem.

Én felajánlom neked, amennyiben döntöttél, segítek a kocsimmal elcuccolni a személyes holmidat, írj nyugodtan privátot :) nő vagyok

Nézd én általában a párkapcsolatok megjavítását szoktam szorgalmazni a "pakolj és tűnj el"-féle megoldások helyett, de ez nekem soknak tűnik.

A férjed egy gyerek, ráadásul ő és a szülei mindent megtesznek, hogy hozzátörpítsenek. És addig nem is állnak le, amíg le nem győzöd őket, vagy felmosórongyot nem csinálnak belőled.

Nomost, ilyen helyzetben egy második (a férjet belevéve a harmadik?) gyerek csak még egy béklyót jelentene a lábadra.

Én aszondom fuss. Minél hamarabb és minél messzebbre.

Kérdező, szerintem szülj egy kistesót:

- egy fostalicska kapcsolatba

- a más nyakára

- a más kontójára

Öröm lesz és boldogság, móka és kacagás.

Tessék, egy másik hasonló történet (nem mai, elég idős néni mesélte el): ő az egyéves gyerekével került hasonló helyzetbe, annyi különbséggel, hogy a férje meg is verte. Fogta magát és hazaköltözött a szüleihez.

Néhány évvel később hozzáment a második férjéhez, akit már okosabban választott. Tőle is született egy gyereke.

Az első gyerek ismerte a vér szerinti apját - de akkor is a mostohaapját tekintette apjának.