Vártatok már valakire? Mennyi ideig? Megérte?

Vártam. Három évet valakire, mert hitegetett, hogy szeret, csak össze kell szednie magát, talpra kell állnia egy haláleset után. Én vártam, vártam, vártam mint Tímár Zsófi, és a végén egy laza mozdulattal eldobott.

20/L

Gondolom az előző kapcsolat hal meg, nem az exnő! nem lesz haláleset.

Nos, nem hiszem hogy várnék a pasira. Ismerkednék, ha rámtalál közben egy férfi, aki nekem is tetszik, és tényleg érdeklem, nem hiszem hogy egy nyavalygós pasiért félreállítanám az új udvarlót :) Tötyögjön az előző kapcsolatában amíg tetszik.

Nem én vártam, hanem rám várt a párom fél évig. Én nő vagyok, akkor volt egy élettársam, akivel 4 éve éltem. 2,5 éve nem volt köztünk már semmi, nem is aludtunk együtt. Érdekből voltunk együtt, neki otthon iszákos szülei voltak, én meg egyedül nem tudtam fenntartani a lakást. Nem így indult, én nagyon szerettem őt, bár nem szerelemmel, 2 év után derült ki, hogy egy idegbeteg ember, többször voltam mellette életveszélyben. Egyszer fél évre elváltunk, amikor először bántott, de fél év alatt megértettem, hogy az éhség nagy úr. Kibékültünk, ki nem mondottan érdekből. Úgy éltünk egymás mellett, hogy kerülgettük egymást a lakásban. Nekem maga volt a pokol,de ő nagyon szeretett. Sose csalt meg, pedig 2,5 éve hozzám se érhetett. Amikor épp nem volt idegbeteg, nagyon szeretetreméltó ember volt. Mindig kedveskedett valamivel. Csak ha rájött a depresszió, egy idő után észrevettem, hogy agressziós periódus követi. Mindegy, amikor beleszerettem egy kiegyensúlyozott, édes jópofa srácba, akkor kértem a sráctól, adjon időt, hogy tudjak dönteni. Végülis a döntésem kb. 1 hónap alatt megszületett, de még ezután is várnia kellett rám majdnem fél évet, mert élettársam épp megunta a munkahelyét, januárban, amikor én rettegtem a fűtésszámlától, de ő épp depis volt és felmondott, na szóval...nem küldhettem haza az alkoholista szüleihez úgy, hogy nem volt fizetése. Megmondtam neki, hogy vége, szerelmes lettem, elhagyom, de nem kell rögtön elmennie, megvárom, hogy találjon új állást és összeszedje magát anyagilag. Ez telt fél évbe, addig én tartottam el. Barátom sokat szenvedett. Én nem is tudtam, milyen rossz neki, a végén már hallani sem bírt a volt páromról, mert annyit meséltem róla, hogy szegény milyen szomorú, stb...Barátom úgy érezte, hogy én mindig a volt páromat választom. Nekem fura volt, hogy féltékeny, mert én tudtam, mennyire nem igaz amit gondol. Magunkért is tettem, a párom veszélyes lett volna, ha sarokba szorítom és a kilátástalanságba küldöm el.

Végül nagyon nehéz volt őt kirakni a házamból, neki még úgyis megfelelt, hogy én közben már rég mással voltam.

Végül elegem lett, meg akkor már munkája is volt 1 hónapja, nyár volt, nem a hidegbe küldtem haza, szóval elküldtem. Akkor féltem tőle, nem is oktalanul, de én akkor már kész voltam a halálra is. Volt, hogy olyan szinten rettegtem, mikor nem akart elmenni, hogy egy elhaladó autó fényeit lángoknak néztem, azt hittem rámgyújtotta a lakást.

Fél évig várt rám szegény szerelmem és csak most visszagondolva értem meg, milyen nehéz lehetett neki is. De én sose ötöltem-hatoltam előtte, se a volt párom előtt, mindig igazat mondtam, és nem csaltam meg a volt barátomat. Arra gondoltam, ha megtenném, később az új se bízna bennem. Az első alkalommal, amikor 3 órán át csókolóztunk, hazamentem és megmondtam, hogy mi van.

Így megmaradt a bizalom az új kapcsolatban is. 1 évig utána külön akartam élni, egyedül, gyönyörű időszak volt, amikor csak lehetett együtt voltunk a szerelmemmel, aztán 1 év után éreztük mindketten, hogy ideje az összeköltözésnek. Azért sem akartam előbb, mert soha többé nem akartam anyagi okokból dönteni együttélés mellett, inkább megpróbáltam megállni a magam lábán. Nem nagyon ment, pedig éjjel-nappal dolgoztam, de egyedül a fűtés...Próbáltam albérlőket keresni, de átcseszték a fejemet, többe került a lakás átalakítása, mint ami végülis pénz bejött...Kínlódtam, hogy ne érezhesse soha Ő, hogy a pénze kell. Megérte várni az összeköltözéssel is 1 évet. Szerelmünk legszebb időszaka volt. Megmondom őszintén, az összeköltözésnél párom nagyon fura lett, szerintem akkor kicsit kiszeretett belőlem, mai napig sem tudom miért. Nem hittem volna, hogy ilyen más lesz, hisz azelőtt is heti 7-ből 6 nap együtt voltunk. 3 hónapon át nem ismertem rá. Aztán helyreállt a kapcsolatunk, de bennem annyira megtört valami, hogy talán soha nem tudom feldolgozni.

De hát az élet nem Hollywoodi filn, ettől függetlenül ki merem, és Ő is elmondhatná nyugodtan: megérte rám várni fél évet, mert úgy lett, ahogy megígértem neki.

De nem minden ember ilyen. És nem vagyunk automaták, ezer dolog befolyásolja a sorsot, szóval az én történetem nem jelenti azt, hogy Téged nem vernek át. Ettől függetlenül, ha ő őszinte, veled is és a volt párjával is, akkor adhatsz esélyt. De csak akkor!