Miért nem elfogadott ma már, ha egy nő otthon marad és a gyerekneveléssel, háztartással foglalkozik?

Manapság már nem lehet egy keresetből megélni, kell a nő is hozzá, hogy egy család ne haljon éhen. Gondolom régebben nem merték felvállalni az emberek, hogy csórók ezért jött a női egyenjogúság duma.

Egyébként is sokkal önállóbbak lettek a gyerekek, van óvoda, úgyis jár iskolába, nincs szükség rá, hogy anyuci évekig otthon maradjon, mert legkésőbb is, ha iskolába megy a gyerek, akkor már nincs miért otthon maradni.

Akkor lenne értelme a dolognak, ha folyamatosan jönne gyerek téren az utánpótlás, de hát ilyen keresetekből... Egy-két gyerek miatt nincs értelme.

Azért nincs igazad, mert egy sima meleg kaja megfőzése nem vesz igénybe annyi időt, hogy indokolt lenne napi 24 órában otthon lennie.

Ha azt mondanád, hogy vezessék át a dolgot 4 vagy 6 órás munkarendbe akkor igazad lenne, de így hidd el, nincs értelme.

Azért egész más az, amikor valaki otthon van GYES-en egy pici gyerekkel, és más az, amikor van mondjuk 2 iskolás gyereke. Amíg kicsi a gyerek, jóval több idő rendet tenni, és rendet tartani, mint amikor a gyerekek nagyok, és ők is tudnak segíteni, nekik is vannak feladataik. Ma már a házimunka is egyszerűbb, mint régen. Már nem kézzel mosunk, nem kell szőnyeget porolni, stb. Ezeket munka mellett is el lehet látni, pláne úgy, hogy ez nem csak a nő feladata. Ahol mindketten dolgoznak, úgy helyes, ha az otthoni teendőket is megosztják.

Én amióta az eszemet tudom, anyukám dolgozik, mégsem volt azzal gond, hogy nem volt főtt étel vagy hogy nem volt ideje foglalkozni velünk. Igaz, mi csak ketten vagyunk testvérek.