Lányok, hogyan függetlenítettétek magatokat a mindenbe bele szóló anyóstól?

szerintem meg nem szabad ráhagyni.én előbb a párommal beszéltem meg.sok vitánk volt ezért,azután egy napon nagyon meguntam és elkezdtem pakolni.nem akartam elmenni,csak eszköz volt.kérdezte mit csinálok.mondtam hogy mivel ő az anyja véleményére ad,és úgy él,hát én elmegyek ő pedig élhet újra az anyukájával.elgondolkodott és megbeszéltük.kértem had én beszéljek az anyjával mivel ez a mi ügyünk.meg ő ne szerezzen rossz pontot az anyjánál.anyukájának elmondtam amit akartam.jött a sóder,hogy ő már felnevelt 4 gyereket,meg ő már öreg,jobban tudja....bla-bla-bla.

mondtam neki,nagyon szivesen veszem a tanácsát és szivesen kérek véleményt is.de had döntsem el mit fogadok meg.megértette.az egészet úgy kell előadni,hogy azt érezze úgy van ahogy ő akarja.később elmesélte,hogy neki is az anyósa bele szólt mindenbe,és sokkal rosszabb volt!és örült hogy végre felhoztam mert tudta hogy mit gondolok mivel nem hülye ő sem,meg a fia is mondta,amiről viszont én nem tudtam.

szóval:egy a lényeg.következetesen és tisztelettudóan beszélni.és őszintén.hidd el,meg fogja érteni.jó vannak nekünk is esetek mikor még nem veszi észre magát,de nem szólok egy szót sem,mivel ő is engedett így nekem is kell.amúgy azóta sokkal jobb lett a kapcsolatunk!

Szerintem a férjnek, mint felnőtt embernek is ugyanolyan felelőssége van a normális anya-fia / anyós-menye kapcsolat kialakításában, mint a feleségnek és az anyukának (anyósnak). Én egyáltalán nem osztom azt a hozzáállást, miszerint az "anyós fiácskája mindig is a fia marad", és már ennélfogva megpecsételődött a feleség (meny) szerepe / sorsa a családban. Konfliktus, és ezáltal kompromisszum, megalkuvás (pontosabban: engedés) mindig is lesz egy családban, de nem mindenáron kell lennie. Legfőképp nem a másik nem-tisztelete, emberi mivoltjának, egyéniségének tiszteletben nem tartása árán.

A férj és a feleség közös életet választ és vállal egymással, és ezzel jár a másik felvállalása is.

Anya pici fia idővel már nem anyával él együtt ... Így az élete nem hozzá alkalmazkodik - normális esetben.

Ezek olyan játékszabályok, amiket a kedves szülőkkel kell tisztázni.

32/F

Inkább ne szólj be neki, jobb a békesség! A párodat viszont úgy manipulálod ahogy akarod! Én ha elegem van anyósomból és úgy akarom hogy a férjem nekem adjon igazat, és egy kicsit leállítsa, este az ágyban beszélgetek vele erről-ha érted mire gondolok! :) Mami másnap le van állítva,és nem veszett össze senki senkivel, és még este is jó volt:)))))

Nő vagy, taktikázz! De okosan!

21:48-as válaszhoz:

Kíváncsi lennék, hogy a férjed mit szólna a fentebbi válaszodhoz, és a hozzáállásodhoz.

Lehet praktikus egy kufirccal problémát kezelni, de számomra sz@r dolog lenne olyan társként élnem, ahol a szájamba adják, hogy én mit akarok gondolni :D

Az én anyósom teljesen kikészít idegileg, hidd el rosszabb mint akármelyik anyós a világon!! Rájön a "diliroham" és ordítozik velem, megaláz, úgy beszél velem mintha a lábtörlője lennék. Sajnos én nem tehetek ellene, hiszen ok nélkül teszi, soha nem indokolja meg. De én még nem törődtem bele. Csak úgy lehet ennek vége, ha elköltözünk a párommal és telefonszámot cserélünk, csak ezzel is az a baj, hogy nagyon befolyásos nő. Ezért hiszi azt, hogy hatalma van mindenki felett. Sajnos a párom nem szólhat be neki, nem állíthatja le, mert anyagilag még 3-4 hónapig sajnos tőle függ a tanulmányai miatt, mert a jelenlegi munkahelyén nem keres annyit, hoyg fedezni tudja. De megbeszéltük, hogyha meglesz minden vizsgája új életet kezdünk messze az anyukájától.

Ezt most azért mondtam el, hogy tudd nem te vagy a legrosszabb helyzetben. Te még tudsz változtatni úgy ahogy írták; megbeszélni. Én viszont nem.:(