Csak én reagálom ezt túl?

Lehet hogy most hülyének fogtok nézni hogy ilyen "bajom" van, de leírom.

Szóval anyám nem főz, mivel dolgozik. Pedig szerintem tudna, mármint lenne ideje. Az igaz hogy 3 műszakban dolgozik, aláírom hogy sz@r ez neki, de naponta 12 órákat alszik. Van hogy többet.

Mivel anyám nem főz, mamámhoz kell minden nap délmelegben átsétálnom (busz nincs, falu), ami kb 35perc (oda-vissza)

Viszont mama kb mindig valamilyen főzeléket főz, a tökfőzelék nála a "nyerő", egy hónapban legalább 12x van az, meg persze tökpogácsa, amit én szintén nem szeretek, és hasonló kaják. Persze megeszem, mert muszáj. Az meg még a hab a tortán hogy mindig ottart hogy elmesélje mi történt vele, de nem mondhatom neki hogy "Nem érdekel hogy a szomszédnénid ma hogy káromkodott a férjével, az sem hogy milyen "érdekesség" volt a Dr. Tóth meg hasonló szerintem hülyeségekbe. stb"

De ez még mindig nem elég, még nagyon sokszor ott szokott tartani hogy szedjem le a cseresznyét, szedjek le minden függönyt mert havonta kétszer mossa ki, és másnap kora reggel meg menjek át hogy visszategyem.

(Aztán persze délmeleggel megint át kell mennem kajálni)

Szerintetek én reagálom túl ezt?

Ez megy már 7 éve, jelenleg 17 vagyok.

Anyámmal már sokszor összevesztem ezen hogy nem főz és mehetek délmelegben, mamámnak nem mondok semmit, mert öreg már, nem akarom hogy azt higgye nem szeretem. Meg kell neki a társaság az biztos, bár ott van tatám, de elváltak. Csak nekem ez sok minden nap.

Egy házban laknak ugyan, de nem is beszélnek szerintem.