Szerinte túl reagálom. Szerintem meg nem kellene sűrűn találkozniuk. Kinek van igaza?
1,5 éve vagyunk együtt a barátommal.
1 hónapja bemutatta nekünk az apja az új párját.Vagyis csak nekem, mert a barátom nagyon is jól ismeri a nőt. Egy általános iskolás osztálytársának az anyja. Ezzel nem is lenne semmi gondom, ha az első kérdése nem az lett volna, hogy "Hogy van Reni?" a következő meg az, hogy "Hol lakik most?"
Mert miután leballagtak a csaj kiment az apjához Kanadába és ott tanult tovább. Az anyja persze full boldogan elújságolta, hogy Renike most nyáron költözött haza, de sajnos nem hozzá, hanem Győrben lakik. Ódekár.
Tudni kell erről a Reniről, hogy a barátom első szerelme volt. A sors kiskorukóta összehozza őket. Nem együtt kezdték a sulit, de véletlenül 3. osztályba összekerültek.Aztán a csaj elköltözött egy kisebb városba és rá 4 évre a barátom véletlenül pont abba a kisvárosba költözött, véletlenül pont abba az osztályba került, mint ő..véletlenül pont padtársak lettek. És véletlenül pont egymásba szerettek. Erre eltelik 3 éves az apja pont az ő anyjával jön össze.Komolyan nem hiszem el, hogy ilyen létezik.Ennyi véletlen nincs!
Ezen a hétvégén volt az anyukája szülinapja.Hiába kértem, hogy ne menjünk el felköszönteni, mert éreztem, hogy ott lesz a csaj is. De ő mindenképp menni akart.
Életem eddigi legrosszabb napja a szombat volt. Legalább 4 órán keresztül hallgattam a történetüket. Az is szóba jött, hogy régen mennyit hülyéskedtek azon, hogy összehozzák a szüleiket, mert a barátomat egyedül nevelte az apja, a lányt meg az anyja.
Ezen tökre kibuktam, de úgy voltam vele, hogy úgy is 300km-re van ide Győr, alig fognak találkozni.
Tegnap viszont kiderült, hogy nem sokáig marad Győrben, mert hiányzik a régi élete. Nem tudom hogy képzeli ezt.A régi életében benne volt Ádám, de ő már az én életem része.Boldogok vagyunk együtt, komoly terveink vannak.
Nem akarom elveszíteni őt, ezért megkértem, hogy csak akkor találkozzanak, ha nagyon muszáj.Szerinte viszont túlzás a tíltásom, mert semmit se érez már iránta.
Ti a helyemben nem így reagáltatok volna?
"Ezen a hétvégén volt az anyukája szülinapja.Hiába kértem, hogy ne menjünk el felköszönteni"
hat IGY biztos nem reagaltam volna, most komolyan az anyja szuletesnapjarol el kene feledkeznie a kicsinyes feltekenysegi rohamod miatt?
Nincsenek véletlenek. Ha a sors - vagy nevezheted bárhogy - úgy akarja, akkor összejönnek akkor is, ha a fejed tetejére állsz. Vagy nem. Ezt nem te döntöd el.
Szerintem ne tiltsd, nem érsz el vele semmit, annál inkább eltávolítod magadtól a barátod.
Ne féltékenykedj mert pont így fogod elveszíteni.
Ez a történet elég furcsa, a sok véletlen miatt.Nem akarlak elszomorítani de ha összetartoznak úgy is együtt lesznek a végén. Kár a fétékenykedés.
*hat IGY biztos nem
reagaltam volna, most
komolyan az anyja
szuletesnapjarol el kene
feledkeznie a kicsinyes
feltekenysegi rohamod
miatt?*
A lány anyjának volt a születésnapja, nem a barátoménak. Szerintem túl élte volna, ha a "kicsenyes féltékenységi rohamom miatt" kihagyjuk...
Ez a csaj nem az exe. Direkt írtam úgy, hogy első szerelme. Sose jártak, nem volt köztük se csók, se semmi. Csak tudták, hogy szerelmesek egymásba, de mivel osztálytársak volt és 14 évesek, ennyiben maradtak.
Mégis mikor megismerkedtünk azt mondta csak egyszer volt szerelmes, pedig volt több barátnője is. Sőt, akkor kértem, hogy mutasson képet az ideáljáról és gondolom ki tudjátok találni ki volt a képen.
Pedig nem nagy szám a csaj.Barna vàll alá erő haj, barnás-zöld szemek, kb.165 cm, átlagos alakú, átlagos lány. Minden egoizmus nélkül mondom, hogy én szebb vagyok. Belsőre nem igazán tudom milyen, mert egyszer találkoztunk és 1 mondatot beszéltünk. Az láttam, hogy sokat nevet, jó a beszélő képessége, szeret a középpontban lenni, szereti, ha minden róla szól. Kicsi beképzelséget is láttam rajta és az is feltünt, hogy sűrűn érintkezik másokkal.Sokszor ölelte meg az anyját, a húgát minden ok nélkül.Egyszerűen csak oda ment és ölelgette őket.Ez nekem nem volt szimpatikus.Egy csimpánzra emlékeztetett. A barátomhoz és az apjához is sokszor hozzá ért, ha épp hozzájuk beszélt.
Nagyon idegesített, hogy amikor a múltról beszélgettek mindenen nevettek.Pl. "Emlékszel Ádi mikor kémia órán végig állnunk kellet, mert ha ültünk folyton csikiztük egymást" és jött félóra röhögés a semmin.
Szerimtem azért nem ok nélkül vagyok féltékeny.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!