Szerinte túl reagálom. Szerintem meg nem kellene sűrűn találkozniuk. Kinek van igaza?

1,5 éve vagyunk együtt a barátommal.

1 hónapja bemutatta nekünk az apja az új párját.Vagyis csak nekem, mert a barátom nagyon is jól ismeri a nőt. Egy általános iskolás osztálytársának az anyja. Ezzel nem is lenne semmi gondom, ha az első kérdése nem az lett volna, hogy "Hogy van Reni?" a következő meg az, hogy "Hol lakik most?"

Mert miután leballagtak a csaj kiment az apjához Kanadába és ott tanult tovább. Az anyja persze full boldogan elújságolta, hogy Renike most nyáron költözött haza, de sajnos nem hozzá, hanem Győrben lakik. Ódekár.

Tudni kell erről a Reniről, hogy a barátom első szerelme volt. A sors kiskorukóta összehozza őket. Nem együtt kezdték a sulit, de véletlenül 3. osztályba összekerültek.Aztán a csaj elköltözött egy kisebb városba és rá 4 évre a barátom véletlenül pont abba a kisvárosba költözött, véletlenül pont abba az osztályba került, mint ő..véletlenül pont padtársak lettek. És véletlenül pont egymásba szerettek. Erre eltelik 3 éves az apja pont az ő anyjával jön össze.Komolyan nem hiszem el, hogy ilyen létezik.Ennyi véletlen nincs!

Ezen a hétvégén volt az anyukája szülinapja.Hiába kértem, hogy ne menjünk el felköszönteni, mert éreztem, hogy ott lesz a csaj is. De ő mindenképp menni akart.

Életem eddigi legrosszabb napja a szombat volt. Legalább 4 órán keresztül hallgattam a történetüket. Az is szóba jött, hogy régen mennyit hülyéskedtek azon, hogy összehozzák a szüleiket, mert a barátomat egyedül nevelte az apja, a lányt meg az anyja.

Ezen tökre kibuktam, de úgy voltam vele, hogy úgy is 300km-re van ide Győr, alig fognak találkozni.

Tegnap viszont kiderült, hogy nem sokáig marad Győrben, mert hiányzik a régi élete. Nem tudom hogy képzeli ezt.A régi életében benne volt Ádám, de ő már az én életem része.Boldogok vagyunk együtt, komoly terveink vannak.

Nem akarom elveszíteni őt, ezért megkértem, hogy csak akkor találkozzanak, ha nagyon muszáj.Szerinte viszont túlzás a tíltásom, mert semmit se érez már iránta.

Ti a helyemben nem így reagáltatok volna?