Felesegek mit tennetek a helyemben? Beszelnetek a ferjetekkel vagy szo nelkul elvalnatok?

Én ezt nem tudom,mert van olyan egzisztenciám,hogy egyedül is fel tudjam nevelni a gyerekem,nem vagyunk,nem lennénk a férjemre szorulva,illetve a "gyerekek miatt"-ban sem hiszek.

Én azért döntöttem a folytatás,újrakezdés mellett,mert a férjem állítása szerint szeret,és nagyot hibázott.Nekem ez volt csak fontos.Ha azt mondja nem szeret,akkor akárhogy szeretem is én őt,biztos elküldtem volna.Így úgy döntöttem adok egy esélyt,2-3 év múlva úgyis kiderül,érdemes volt-e,fiatal vagyok,nem vesztek semmit azzal a 2-3 évvel.Én így döntöttem,más meg másképp.El kell fogadni,mások vagyunk!Azt az egyet tudom biztosan,hogy még egy megcsalás nem fér bele,és azonnali válással jár.

Nagyon nehéz helyzet, bárhogy döntesz, valaki sérülni fog. Arra törekedj, hogy a gyerekek ne szenvedjenek kárt, ne érezzék a helyzet súlyát.

ÉN a helyedben azt hiszem adnék még egy esélyt, csak egyet, egy utolsót.

Egyébként én is azt gondolom, hogy rengeteg családban félremegy valamelyik fél, általában a pasi, csak ez legtöbbször nem derül ki. A Te férjed a legrosszabb típussal gabalyodott össze, aki "ha az Övé nem lehet, a másiké se legyen" elvet vallja.

A kérdésre válaszolva: persze, hogy beszélnék, a te lelkednek is jobb lesz, ha a szemébe mondhatod amit kell.

A helyzetről: nehéz dolog ez. Kapcsolata válogatja, hogy egy megcsalás mekkora trauma, hogy kiknél mi, hogyan fér bele. Ugyanakkor legyen két fél bármennyire is nyitott, ez a fajta megcsalás teljes mértékben megbocsáthatatlan.

Az, hogy te veszélyeztetettként a kórházban feküdtél, ő meg félrejárt, az egyik legundorítóbb dolog, amit "férfi" tehet. Vannak helyzetek, amikor egy megcsalás megbocsátható - én legalábbis ezt vallom. Ez a helyzet nem ilyen.

"Egyébként én is azt gondolom, hogy rengeteg családban félremegy valamelyik fél"

ez messzemenően igaz, és mérik is, akit érdekel keressen rá

"általában a pasi, csak ez legtöbbször nem derül ki."

ez csak régen volt igaz, ma már sztereotípia. Nincs különbség a nemek között ebből a szempontból. A kérdező még elég fiatal, úgyhogy nagyobb esélye van annak, hogy vagy ő vagy a következő párja fog félrelépni, mint hogy nem. De ha nem tudja elviselni a párját a mostani eset után, akkor nincs mit tenni, válniuk kell. Én se tudtam annak idején hozzáérni se a barátnőmhöz miután megcsalt. Csak nálam másnapra elmúlt az undor.

Az ismeretségi körömben (99%-ban értelmiségiek, mielőtt valaki beleköt:-)) a házaspároknak csak elenyésző hányadában nem volt félrelépés (az is lehet, hogy csak nem tudok róla.) A legnormálisabb pasik is megbolondultak, legalább egyszer. Van, ahol válás lett a vége, van struccpolitika és van, ahol kiderült, de hosszas küszködés után együtt maradtak a felek - hozzáteszem, nem anyagi okokból. Ahogy múlik az idő, elhalványodnak a rossz emlékek, és gyűlnek az újak és jók. Egy igazi házasság nem 10, hanem 50-60 évig tart, ha a felek valóban összetartoznak, belefér néhány rossz év a többi 40-50 jó közé.

Eszem ágában sincs mentegetni a kérdésbeli férjet, ez, amit tett, párját ritkító és valóban nehezen megbocsátható. Mindössze annyit kell látni, hogy nemigen létezik olyan pasi, akinek egy nő elég, legyen bármilyen szerelmes, éhes időszakban pedig különösen sebezhetők.

Ha a kérdező úgy érzi, hogy benne minden szál elszakadt, ami valaha összekötötte őket, akkor nem érdemes sokat beszélgetni, csak tényt közölni. A mentegetőzés úgysem érdekli, akkor mire kíváncsi? A mocskos részletekre, hogy még meg is forgassa a kést a sebben? Semmi értelme.

Frankó. Akkor a nőt is rendesen átvágta.

Én ugyan nem küldtem volna emailt a helyében, hanem elkönyvelem a dolgot a veszteséglistán, de valahol érthető, hogy ennyire kiakadt.