Felesegek mit tennetek a helyemben? Beszelnetek a ferjetekkel vagy szo nelkul elvalnatok?

" Semmiképpen nem akarnám, hogy a gyerek egy olyan családi légkörben nőjön fel, ahol a felek csak megtűrik egymást a gyerek állítólagos érdekében, annál nincsen károsabb."

Így nem is szabad!

De ha a férj megbánta,és van benne szeretet,a feleség pedig szintén szereti,és megpróbálják közösen megoldani,akár párterapeuta segítségével is,akkor meg kell próbálni!

Ha nem megy,ha utálat,gyűlölet lesz belőle hosszútávon is,akkor valóban nem sok értelme van.De mérlegeljen,és ne indulatból döntsön szerintem.

Amúgy meg én akkor tértem észhez,mikor kiderült,hogy a férjemnek viszonya volt.Ő is lezárta,mielőtt kiderült volna,na de hát csak kiderült.Nagyon megviselt.Kiderültek dolgok,hogy a nő magának akarta,én soha nem gondoltam volna hogy egy gyerekes apára így rá tud moccanni valaki,nem mérlegelve hogy akár a nőnek is mit jelentene az,hogy egy elvált,kisgyerekes apával él.Belegondoltam abba,hogy kéthetente elviszik a gyereket,és olyanok lesznek ők mint egy család,hogy a gyerekem esetleg megszereti azt aki tönkre tett minket,hogy a férjem ha akarna könnyen túl léphetne rajtam,hiszen lenne aki megvigasztalná.Vagy épp ellenkezőleg,a nő nem fogadná el a gyerekem,gyűlölné,megpróbálná kitaszítani,van erre a családban is példa.

Bennem is rengeteg volt a sértettség,megalázott,megcsalt,nem számíthattam rá,nem volt ott mikor szükségem lett volna rá,aljas,gerinctelen féreg,lehetne még sorolni,de akkor is úgy döntöttem,hogy mi egy család vagyunk,és egy curva nem fog szétbarmolni mindent.

Próbáltam arra gondolni,hogy mikor a csaj választás elé állította a férjem,akkor a férjem lezárta a viszonyt,és minket választott.Nem én kényszerítettem,ő döntött így,és reménykedem,hogy azért mert rájött,hogy nem lehet két vasat tartani a tűzben,de még mindig fáj,viszont azóta sokkal figyelmesebb a férjem,jobban szeret ezt érzem,vezekel azért amit tett.Elfelejteni ezt soha nem lehet,de most minden jó,és örülök,hogy így döntöttem.

Oké, de miért nem akkor gondolkodott a szereteten, amikor a feleségének szüksége lett volna rá? Ha az utólagos megbánásra kell számítani, akkor nem lehet bízni abban hogy újabb nehéz helyzetben nem fogja újra megtenni. Én nem tudnám kiverni azt a képet sem a fejemből ahogy a másik nőhöz ér, biztosan nem lenne gusztusom utána hozzányúlni, az érintésétől is irtóznék. Mindig az jutna eszembe hogy a másik nővel is így csinálta? Eszébe jutottam ahogy a kórházban szenvedek, miközben a másik nőbe dugta? Védekeztek egyáltalán, elkapott -e valami szart amit most gond nélkül átad nekem?

Ilyen gondolatok mellett nem tudnék neki semmi testiséget nyújtani, nem is lenne kedvem hozzá. Ezen az én esetemben nem segítene terápia, mert a tényt nem teszi semmissé.

Nem kötekedésből, de Magyarországon sokan azért nem válnak el mert nem tudnának megélni egyedül, ezért kénytelenek lenyelni a békát. Mások azt hiszik hogy a gyerek érdeke az hogy két ember együtt maradjon akik már nem szeretik egymást, persze marják egymást ami kihat a gyerekre. Biztos van aki tényleg képes az őszinte megbocsátásra és felejtésre.

Kérdező, igen azt kihagytam hogy a saját gyerekét lepasszolta, hogy a szeretőjével lehessen. Újabb szög a koporsóba.